1 felpofozott színésznő, 1 félreértett padlizsán és 265 fuck – 30 éves a Tiszta románc és Quentin Tarantino legpengébb dumái

Kezdjük a legfontosabbal: igen, a forgatókönyv Quentin Tarantino korai zsengéje. Vagy nem is olyan zsengéje. A dialógok némelyike a mester egy még korábbi próbálkozásából, az 1987-ben megvalósult My Best Friend’s Birthday (magyarul a legjobb barátom születésnapja) című filmből való. Bár pontosabb, ha úgy fogalmazunk, részben megvalósult, mert a 70 perces amatőr filmből, aminek Tarantino volt a társírója és rendezője, csupán 36 perc maradt fenn az örökkévalóságnak.  A többi egy filmlaboratóriumi tűzben veszett oda.

A Tarantino-legendárium szerves része, hogy Quentin abból a pénzből finanszírozta a Kutyaszorítóbant, amit a Tiszta románc forgatókönyvéért kapott. A vételár 50 ezer dollár volt, vagyis a szakszervezeti szabályok szerinti minimum.  

Ebből részesült még a társíró, Roger Avary is, aki később a Ponyvaregénybe is besegített. Ő volt az, aki nekikezdett a forgatókönyvnek, ami akkor még az Open Road címet viselte, de Avary egy ponton írói válságba került, ezért megkérte jó barátját – igen, Quentint, akivel a hírhedt kaliforniai videókölcsönzőben, a Video Archives-ban dolgozott együtt –, hogy segítsen, ha tud. De az is lehet, hogy Tarantino ajánlkozott, hogy besegítene, itt ugyanis eltérnek a visszaemlékezések. Quentin mindenesetre kezelésbe vette Avary sztoriját, és amikor végzett, a forgatókönyv alig hasonlított barátja munkájához.

Túl egyszerű lett volna, ha rögtön Tony Scotthoz kerül a forgatókönyv, Hollywoodban nem így szoktak menni a dolgok, eredetileg nem is Scott rendezte volna a filmet, noha a kvalifikációi mindenképpen megvoltak hozzá, hiszen ekkor már maga mögött tudhatta a Top Gun, a Beverly Hills-i zsaru II., a Mint a villám és Az utolsó cserkész megrendezését. De nem, eredetileg nem ő, hanem a Mániákus zsaru 1., a Mániákus zsaru 2. és (kitalálták!), a Mániákus zsaru 3. rendezője, William Lustig csinálta volna meg a filmet.

Tarantino Az utolsó cserkész forgatásán találkozott Tony Scottal, egy barátja révén sikerült bejutnia a kulisszák közé, hiszen ekkor még csak egy névtelen senki volt. A rendező felajánlotta, hogy belenéz a lelkes videótékás irományaiba: kettő ilyet is kapott, Tarantino a Kutyaszorítóban és a Tiszta románc forgatókönyvét is postázta neki.

Scott úgy fellelkesült, hogy a Kutyaszorítóbant is meg akarta rendezni, de azt Tarantino magának tartogatta, így kötött ki a Tiszta románcnál. 

Ridley Scott hét évvel fiatalabb „kistestvére” annyira megszerette a főszereplő párost, Clarence (Christian Slater) és Alabama (Patricia Arquette) kettősét, hogy életben hagyta őket, nem úgy, mint Tarantino, aki nem volt ennyire megengedő a bőröndnyi kokainnal közlekedő szerelmespárral. Quentin eredetileg özvegyet csinált Alabamából, de a rendező inkább a happy endre szavazott.

Az 1992-ben bemutatott Kutyaszorítóban sztárt csinált az addig ismeretlen Tarantinóból, úgyhogy fél Hollywood szerepelni akart a Tiszta románcban.

Val Kilmer azonban hiába nyomult, hogy megkapja Clarence szerepét, végül Elvis mentorként fel-felbukkanó szellemalakja jutott neki.

Jack Black viszont nála is rosszabbul járt: egy jegyszedőt alakított abban a moziban, amelyben Clarence és Alabama megismerkednek (és ahol Sonny Chiba Street Fighter, Return of the Street Fighter és Sister Street Fighter című filmjeit vetítik), de végül szegény Jacket teljes egészében kivágták a filmből.

A Tiszta románc szereposztása maga a tökély, de mint az a fentiekből is látszik, másképp is alakulhatott volna, nagyon is másképp. Nem is kell olyan messzire menni, a saját filmjeiben előszeretettel feltűnő Tarantino például magának írta Alabama stricijének szerepét, igaz, ekkor még a vágyak birodalmába tartozott, hogy sztárokkal teli, drága hollywoodi film lesz a dologból.

Tarantino legfeljebb abban reménykedhetett, hogy ha szerencsésen alakulnak a dolgok, valaki csak ad majd 800 ezer dollárt a filmtervre. Tony Scott filmje végül 12 millió dollárba került, és a stricit Gary Oldaman játszotta el.

Oldman nagyon bírta Drexl, a magát feketének képzelő fehér strici figuráját. Később úgy nyilatkozott, hogy két kedvenc alakítása van: az egyik Drexl, a másik Lee Harvey Oswald Oliver Stone JFK című filmjében.

De maradjunk még egy kicsit Oldmannél: a színész (ma már nem mindig tapasztalható) lelkesedését jelzi, hogy előző filmje, a Drakula forgatásáról magával hozta a parókakészítőjét és a jelmeztervezőjét is. És még valamit: a Drakulában viselt műszemét.

Oldman a szövegbe is belenyúlt, de pusztán az autentikusság kedvéért: a Rómeó vérzik brooklyni forgatásán megmutatta Drexl mondatait egy közelben tébláboló, helyi tinédzsernek, aki tett is néhány kiigazítást, például a szövegben szereplő „titties” (cicik) helyett a helyi füleknek autentikusabban hangzó „breasteses” kifejezést ajánlotta.

Az ismeretlen brooklyni szlengtanácsadó kiléte sajnos mindmáig ismeretlen, a sok apróság, színészi nüansz mindenesetre megtette hatását: Drexl-nek biztos helye van a filmtörténet legemlékezetesebb gonoszai között.

Akárcsak Oldman, Brad Pitt is az utcán talált inspirációt: a színész úgy hozza Floydot, az életvitelszerűen betépett lakótársat, hogy azt, bármilyen aprócska is a szerep, minden másodpercében öröm nézni. A stoner figurához Pitt a saját kollekciójából is hozzátett valamit; egy horgolt jamaikai sapkát, amit a Venice Beach Boardwalkon bóklászva talált. Persze egy sapka, még ha talált is, ami mindenképpen növeli a coolsági értékét, nem veheti fel a versenyt egy használt műszemmel.

Lloyd kissé összemosódó szavait Pitt állítólag a forgatáson rögtönözte, legalábbis jó részüket.

A híres mondás, miszerint nincs kis szerep, csak kis színész, ezúttal is bebizonyosodott: Pitt stoner-alakítása olyannyira megihlette a vígjátékkirály Judd Apatow-t, hogy Lloyd figuráját továbbgondolva elkészítette az Ananász expressz című filmet, amelynek egymondatos tartalma valahogy így hangzik: miután egy lusta füves szemtanúja lesz egy drogbáró és egy korrupt zsaru gyilkosságának, kábult dílerével együtt menekülésre fogja. Igen, ez valóban Lloyd, csak egy másik filmben.

Ha már az ananásznál tartunk: a Tiszta románc leghíresebb párbeszédében kitüntetett helyen szerepel egy gyümölcs és egy zöldség, nevezetesen a sárgadinnye és a padlizsán. Természetesen a „szicíliai jelenetként” elhíresült részről van szó, Christopher Walken és Dennis Hopper jutalomjátékáról, ahol a „padlizsán” nem egy ártalmatlan zöldség, hanem durva rasszista szleng, a dinnye viszont dinnyét jelent. Mindkettőt a színészek improvizálták, az összes többi viszont Tarantino műve, aki a szicíliaiak eredetéről előadott dumát állítólag egy fekete lakótársától hallotta, és egyszer maga is előadta azt egy szicíliai haverjának.

Christopher Walkennek fogalma sem volt a padlizsán jelentésárnyalatairól, a színészlegenda egyszerű zöldségnek vélte Tarantino „padlizsánját”.

Tarantino sokáig a „szicíliai jelenetet” emlegette, mint forgatókönyvírói munkássága csúcsteljesítményét.

Christopher Walken szicíliai gengsztere, bármennyire is fenyegető jelenség, középvezető csupán a gengszterhierarchiában. Neki is van főnöke, a detroiti Blue Lou Boyle, Tarantino eredetileg a detroiti vezérnek szánt egy jelenetet, Robert De Niro el is játszotta volna, de szegény Blue Lou Boyle-ból végül csak egy említés maradt a megkurtított forgatókönyvben.

De Niro szelleme azért ott kísért a filmben. A főszereplő és a rendező eleinte nagyon másképp képzelték Clarence figuráját, végül Tony Scottnak sikerült meggyőznie Christian Slatert, hogy De Niro Taxisofőrbeli alakítását vegye alapul.

Patricia Arquette-t más módszerrel készítette fel a rendező. Amikor a színésznő azzal fordult Scotthoz, hogy nem tudja, mitévő legyen a rá váró, erőszakos jelenetben, Scott felajánlotta, hogy segít ráhangolódnia a James Gandolfinivel közös jelenetre. „És akkor felpofozott. Megdöbbentem. És sírni kezdtem” – elevenítette fel Scott módszerét a színésznő.

A Tiszta románc pénzügyi bukás volt. 12,5 millió dollárba került, de csak 12,3 millió dollárt hozott az amerikai mozikban. Az utóélete azonban jóval sikeresebben alakult, az Empire filmmagazin például minden idők 100 legjobb filmje közé választotta. „A kokainízű rágógumi filmes megfelelője” – állt a méltatásban.

A filmben összesen 234-szer mondják ki a fuck szócskát, ami elmarad ugyan a Ponyvaregény 265 fuck-jától, de előzi például a maga szerény 207 fuckjával jóval hátrébb poroszkáló Sebhelyesarcút.

És a végére egy hazai furcsaság, amire legfeljebb a korabeli forgalmazási viszonyok adhatnak magyarázatot. A kilencvenes években már nem kellett éveket várni, hogy a friss hollywoodi produkciók eljussanak a magyar mozikba, a Tiszta románcot azonban csak három év késéssel, 1996-ban mutatták be Magyarországon.

Nyitókép: Christian Slater és Tony Scott a Tiszta románc forgatásán Fotó: Warner Bros. Pictures/Sunset Boulevard/Corbis via Getty Images