Péterfy Bori: A butaság és a sötétség uralma ez

Mi volt 2021 legjobb és legrosszabb hozadéka az ön számára?

A legjobb része az volt, hogy nagyon izgalmas színházi szerepeket kaptam. Például Mundruczó Kornél sikerdarabjában, a Látszatéletben átvehettem az egyik női főszerepet. Ez az előadás nagyon sokat utazik a világban, de a vírus miatt tavaly ezek az utak sorra elmaradtak. Idén novemberben viszont a madridi turné végre meg tudott valósulni. Az év legrosszabb része az volt, hogy a covid még mindig itt volt velünk, így a színházi élet egyáltalán nem dübörgött úgy, ahogy kellett volna. Félnek a nézők, eleve maszkban kell lenniük, ráadásul sorra maradnak el az előadások, mert rendre valaki pozitív tesztet produkál. Ugyanez a helyzet a koncertekkel. Másfél éve adtuk ki a Péterfy Bori & Love Band új lemezét, a Szikrát, de idén végre megtarthattuk a lemezbemutató koncertet az Akváriumban. Nagyon jól sikerült, de 2020-ban jobb lett volna megtartani.

Mi az, amit leginkább vár, és amitől a legjobban tart 2022-ben?

A covid eltűnése is fontos, de a leginkább a rendszer megváltozását várom. 

Nagyon nagy reményem, hogy megszabadulunk a NER-től a parlamenti választás útján. Attól fogok a leginkább tartani, hogy ez elmarad.

Mi lesz a szakmája legnagyobb kihívása 2022-ben?

Főleg a színházszakma tekintetében függ nagyon sok minden attól, hogy megváltozik-e a rendszer. Ha megbukik a kormány, akkor talán a művészet és a kultúra, illetve a gondolkodó, alkotó emberek visszakapják a helyüket a társadalomban, és talán nem lesznek többé a hazaáruló, liberális közellenség státuszában. Plusz abban is reménykedem, hogy megváltozik az az igazságtalan forráselosztás, ami most uralja a színházi és a filmes szakmát. És akkor újra el tudnak indulni azok az alkotóműhelyek, azok a fantasztikus társulatok is, amelyek jelenleg vegetálnak, vagy éppen sorra tönkrementek. Reménykedem, hogy ezután újra érdemes lesz színésznek lenni, és meg leszünk becsülve. Hogy ne kelljen „bulvárkodnunk” azért, ha normálisan meg akarunk élni.

Mit érzékel a hétköznapokban abból, hogy ellenségnek festik le önt, önöket?

Ha van egy ügy, amiért nyilvánosan kiállok, a trollhadsereg azonnal „fantasztikus” kommentekkel árasztja el az oldalaimat, ami elég gyomorforgató. Szörnyű kimondani, de hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy ez a közbeszéd része. A butaság és a sötétség uralma ez.

Hogyan látja Magyarország következő tíz évét?

A 2022-es parlamenti választás borzasztó nagy vízválasztó lesz. Ha nem bukik meg a rendszer, akkor nagyon-nagyon sötéten látom az eljövendő éveket.

Mi az, amiről ma még keveset beszélünk, mégis jelentős hatással lehet a világ sorsára a közeljövőben?

Ugyan fantasztikus ez az internetközpontú, globalizált világ, azonban nagyon ijesztő, hogy mennyi butaság és álhír terjed. Elvész az igazi tartalom, az igazi tudás. Olyan sok tévhit, összeesküvés-elmélet és ostoba mozgalom virágzik, hogy az egészen félelmetes. Senki sem tudja már, kire hallgasson, lassan senki nem hisz senkinek. Csak arra vagyunk használva, hogy a pénzt termeljük valakiknek, akik röhögnek rajtunk.

Mit szeretne megvalósítani 2022-ben a saját életében?

Mindig megvannak a terveim, egy évre mindig látom előre, hogy mit akarok elérni. Pontosan tudom, hogy milyen szerepeket fogok próbálni, mikor lesznek bemutatóim. Tudom, hogy milyen szerepajánlatokon kell még gondolkodnom, mert abban reménykedem, hogy a jövő nyár megint jó lesz zenekari szempontból. Ha így lesz, azt szeretném, hogy több szabad kapacitásom legyen, és lehessen még egy jó szezonunk a zenekarral. Azért remélem, hogy nem taktikázom el magam a terveimmel. Nagy magánéleti változásra nem készülök és nem számítok. Most az ember annak is örül, hogy él, és hogy a körülötte lévők jól vannak.

A színészet és zene mellett nem téved jövőre új utakra?

Áprilisban jelenik meg az önéletrajzi könyvem. De nem szeretem így nevezni a műfaját, mert túl komolyan hangzik. Tóth Júlia Éva írótársammal úgy hívjuk, hogy trash-book. Egyébként Stark Attila, a zenekarunk grafikusa is közreműködik a kötet készítésében. Az életemből nagyon sok történet lesz a könyvben, rengeteg fotóval, grafikával. Ez egy olyan típusú könyv, ami még nem nagyon íródott művészről ebben az országban. Nem lesz komolykodó a stílusa. 

Megpróbáltuk úgy megalkotni, amilyen én is vagyok: kaotikus, kicsit őrült, aki néha nem tudja, hogy álomban vagy valóságban van, akinek az élete összefolyik az alkotással. 

Bemutatja, hogyan születnek a dalszövegek, hogyan hatnak rám a színházi szerepek. Nem fikciós, de eléggé szürreális könyv lesz.

Ha szabadon utazhatna az időben, melyik korba menne, és miért éppen oda?

Abba az időszakba, amikor az 1940-50-es években született, nagy rock’n’roll generáció élte virágkorát, az 1960-as, 1970-es években, de persze nem Kelet-Európában, hanem a világ szerencsésebbik felén. Legyen szó zenéről, irodalomról vagy divatról, ez volt az a generáció, amely ha akart, még tudott nagyot alkotni. Alóluk még nem húzta ki a talajt a világ technológiai változása, mert már olyan sokat raktak le az asztalra, olyan sok értéket teremtettek, hogy az érték maradt később is. Akik túlélték ezt a korszakot és nem drogozták magukat halálra, most 70-80 évesek. Nagyon szépen bele tudtak öregedni ebbe a korszakba, nem érte őket akkora a sokk, akkora változás, amely életutakat, karriereket tudott keresztbe törni.

Nyitókép: Pandú-Balogh Norbert

Ajánlat:

• Zacher Gábor: Nagyon tartok a koronavírus újabb, egyre veszélyesebb mutációitól
• Erős Antónia: 2022 jobb lesz, jobbnak kell lennie
• Ráskó Eszter: Szeretnék tendereket nyerni
• Dolák-Saly Róbert: Szeretnék következmények nélkül ordibálni
• Lady Dömper: Férfi vagyok, csak nőnek öltözöm
• Parti Nagy Lajos: Szeretném megérni, hogy Magyarország erős, stabil demokrácia lesz egy erős Európai Unióban
• Galántai Zoltán: Nem hinném, hogy sokan vannak, akik nyugodtan várják a következő éveket
• Fluor Tomi: Azzal is kéne kezdeni valamit, hogy ne a hülyék uralják a világot
• Osváth Zsolt: Nem utálom Orbán Viktort, de kormányváltás nélkül itthon nem lehet gyerekem
• Herendi Gábor: Visszasírom azokat az időket, amikor még a tehetség meg a teljesítmény számított
• Peller Mariann: Kapunk még leckéket a jövő évtől
• Domokos Gábor, a gömböc feltalálója: Tudományosan gondolkodni csak kockázatos dolgokon érdemes, de nem azt díjazza a rendszer
• Nyáry Krisztián: Súlyos társadalmi következményei lesznek annak, hogy egyre kevesebb a könyvolvasó fiatal
• Pataki Zita: A legjobb és a legrosszabb élmény is a Nyerő Pároshoz kapcsolódik
• Kocsis Tibor: Végre megnyílhattam az emberek előtt
• Anger Zsolt: Sokáig a fogamat csikorgattam, de ma már csak röhögök