Kalasnyikovra cserélte a tankönyveket a fiatal ukrán tanárnő, hogy önkéntesként harcoljon az oroszok ellen

Amikor Oroszország egy éve megindította a támadást Ukrajna ellen, a tanárnőként dolgozó Julia Bondarenko édesanyja hálát adott az égnek, hogy annak idején lánya született. Az idős nő a New York Times-nak elmondta:

Örültem, hogy nem fiam lett, mert így nem kellett aggódnom amiatt, hogy háborúba megy.

Lányának azonban egészen más tervei voltak. Az invázió utáni napokban a New York Times egyik videójában tűnt fel a törékeny külsejű harmincéves tanárnő. Két másik nővel együtt ült egy sátorban, kezében egy Kalasnyikovval, ahogy a riporterek kérdéseire a könnyeit törölgetve elmondja, hogy „természetesen félek”, közölve, hogy „csak az országomban szeretnék élni”.

A Kijevben élő Bondarenko február 23-án, egy nappal az invázió megindítása előtt jelentkezett önként tartalékosnak. Még a papírja sem voltak teljesen készen, amikor a háború első napján bement a hadsereg egyik irodájába, ahol kapott egy fegyvert, 120 töltényt, és beosztották egy, a fővárost védő osztaghoz.

Amikor a New York Times először interjút készített vele, az egész világ arra számított, hogy napokon belül véres utcai harcok törnek ki Kijevben, ahogy az orosz hadsereg egységei lerohanják az országot. Akkor arra a kérdésre, hogy tudja-e használni az ölében lévő fegyvert közölte, hogy „nem, csak egy kicsit”, hozzátéve, két napja tanulja, hogyan kell lőni.

Bondarenko egy évvel később a Times-nak elmondta:

Soha nem fogtam fegyvert a kezemben, még csak nem is láttam egyet sem közelről. Az első két hét teljesen ködös, egy folyamatos rémálom volt.

A tanárnőből lett újonc 150 másik önkéntessel – szinte mind férfiak, csak két nő volt rajta kívül – együtt próbálta minél gyorsabban megtanulni, hogyan kell harcolni. Amikor az orosz csapatok végül visszavonultak Kijev közeléből, Bondarenkónak felajánlották, hogy leszerelhet, vagy irodai munkát vállalhat a hadseregben, de ő másként döntött.

A félelmét legyőzve a gyalogságnál maradt, és nyáron már Harkivnál szolgált, a front közelében, ahol folyamatos tűzréségi támadásoknak volt kitéve. 

Bondarenko a történetét egy éven át követő újságíróknak elmondta, hogy bár soha nem vonzotta a hadsereg, és semmit sem tudott a háborúkról és fegyverekről, az eltelt hónapok alatt annyira beletanult, hogy férfi bajtársainak elismerését is elnyerte:

Jól esik, amikor azt mondják, hogy csatába is mennének velem.

Erre azonban eddig még nem volt lehetősége. Leginkább logisztikai feladatokat bíztak rá, és a Times-nak elmondta, a háború alatt még egyszer sem sütötte el a fegyverét. Ugyanakkor elmondta, hogy „most már gyalogos katona vagyok”, és közölte, hogy készen áll a harcra, ha a szakaszát a frontvonalra vezénylik.

Maradj a konyhában a gyerekkel!

Az ukrán kormányzat előszeretettel hangoztatja, hogy az ukrán nők is kiveszik a részüket az orosz elleni harcokból. A hadseregben nagyjából ötvenezer nő szolgál, és közülük nagyjából ötezren vannak a frontvonalon, az ukrán védelmi minisztérium adatai szerint. Azt azonban nem tudni, hogy pontosan mennyien vannak azok, akik valóban harcolnak. Többségükre ugyanis még mindig leginkább háttérfeladatokat bíznak.

A nyugati sajtónak nyilatkozó ukrán katonanők közül többen is elmondták, hogy rendszeresen hallották férfi bajtársaiktól és parancsnokaiktól, hogy nőként nem valók a hadseregbe, és inkább menjenek haza gyereket szülni, és a háztartást vezetni. 

A nő helyen nem a csatatéren, hanem a konyhában van 

– mesélte az amerikai ABC Newsnak a mesterlövészként szolgáló Jevgenyina Emerald, hogy milyen beszólást kapott.

A 26 éves Anasztázia Bliscsik a New York Timesnak elmondta, hogy eleinte visszautasították, amikor önkéntesként jelentkezett:

Azt mondták, hogy nő vagy, neked gyereket kell szülnöd, menj haza.

Ő végül úgy tudott bekerülni a seregbe, hogy addig keresett parancsnokokat, amíg az egyik hajlandó volt felvenni.

Az ukrán hadsereg 2015-ben jelentette be, hogy nőket is behívnak, akik önként jelentkeztek sorozásra, de egészen 2018-ig a nőnek nem engedélyezték, hogy harci feladatokban is részt vehessenek. Ugyanakkor az oroszbarát szeparatisták elleni harcokban nők is részt vettek mesterlövészként, felderítőként vagy tüzérként. A jogi megkülönböztetés miatt azonban hivatalosan csak kisegítő személyzetként voltak nyilvántartva, így nem kapták meg azokat a veteránoknak járó juttatatásokat, mint a férfiak.

Ezt végül sikerült megváltoztatni, de az orosz invázió kitörésekor sok önként jelentkező nő szembesült azzal a ténnyel, hogy a hadsereg nem volt felkészülve a női katonák ellátására. Olyan alapvető dolgok hiányoztak például, mint a megfelelő egyenruha, vagy a női testre készült golyóálló mellény.

Egy 25 éves kijevi nő, Anasztázia Mohina, aki a háború kitörésének első napján állt be önkéntesnek, az ABC Newsnak elmondta:

Az első napokban nagyon fáztam. Az utcai cipőmet kellet viselnem, mert nem számomra megfelelő méretű bakancs, az egyenruhák pedig két számmal nagyobbak voltak.

Ezt megtudva, féltestvére – aki orvosi okokból nem lehetett katona – a feleségével együtt létrehozott egy szervezetet, ami a női katonákat látja el a megfelelő felszerelésekkel. Kszénia Drahanyuk az AP amerikai hírügynökségnek elmondta:

A hadseregünk nem volt felkészülve arra, hogy ilyen sok nő fog megjelenni a hadseregben.

A szervezetük szép lassan több mint egymillió dollárnak megfelelő értékben látta el a hadsereget egyebek mellett egyenruhákkal, golyóállómellényekkel, bakancsokkal, alsóneműket, higiéniai eszközöket.

Legyőzik a hímsovinizmust (is)?

Az ukrán hadseregben szolgáló nők közül többen is elmondták, azt remélik, hogy az ukrán győzelemmel végződő háború után a nők megítélése is jelentősen meg fog változni Ukrajnában, ahol a többség még mindig úgy tartja, hogy a nőknek otthon a helyük, a tűzhely és a gyerekek mellett. Alla Kuznyecova, aki kémkedéssel segítette az ukrán hadsereget az oroszok által elfoglalt Izium városában, a Times-nak kijelentette:

Ez meg fogja változtatni a nők szerepét a társadalomban.

Drahanyuk pedig az AP-nek elmondta, szerinte meg fog változni a férfiak nőkkel szembeni viselkedése, és jobban fogják tisztelni őket, hiszen „a civil életben lesznek nők, akik harcoltak, és lesznek férfiak, akik nem”.

Azt nem lehet tudni, hogy az oroszok elleni háborúban mennyi női ukrán katona halt meg, hiszen úgy általában sincsenek az ukrán veszteségekről megbízhatóan pontos számok. 

Drahanyuk elmondta, egyszer kapott egy telefonhívást, hogy a tíz nő egyenruhára és bakancsra leadott rendelést ötre csökkentik, miután egy orosz támadásban öten meghaltak. A nő hozzátette:

Ők valóban az életüket áldozták az országunk szabadságáért.

Nyitókép: Önkéntesek lövészeti kiképzésen, az ukrajnai Lviv városánál, 2022 április 30-án. Fotó: Leon Neal/Getty Images