Putyint nem érdekli, ha minden és mindenki elpusztul az Oroszországhoz csatolt területeken

Első látásra éles fordulatot hozhatnak az orosz-ukrán háborúban az oroszok által részlegesen megszállt négy ukrán megyében tartott, nagyon nem is titkolt csalásokkal, kényszerítésekkel lezavart ál-népszavazások. Az orosz fegyverek árnyékában, minimális részvétellel zajlott referendumokon 90 százalék feletti arányban „mondott igent arra a lakosság”, hogy

• Herszon és Zaporizzsja megye elszakadjon Ukrajnától, és független államként kérje az Oroszországi Föderációhoz való csatlakozását,
• továbbá a 2014 óta az oroszok, illetve az oroszpárti szakadárok ellenőrzése alatt lévő Donyecki, illetve Luhanszki Népköztársaság kérje az Oroszországi Föderációhoz való csatlakozását.

Vlagyimir Putyin orosz elnök szeptember 30-án bejelentette a négy megye Oroszországhoz való csatlakozását, noha ezek területei jelenleg nem is állnak teljesen az orosz fegyveres erők ellenőrzése alatt. 

Bár Oroszországon kívül egyetlen állam sem ismerte el a népszavazások eredményét, Moszkva szemszögéből innentől kezdve az orosz haderő által elfoglalt területek, valamint a megyék még ukrán kézen lévő részei egyaránt az orosz anyaországhoz tartoznak.

Vagyis Moszkva szerint az ukrán haderő immár egy megszálló, agresszív támadó Ukrajna területén.

De mi a célja ennek az abszurd színjátéknak? Hozhat ez bármilyen változást a háború menetében? Erről kérdeztük Kaiser Ferencet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensét.

Annyian vannak, mint az oroszok?

Kaiser szerint a színjáték alapvetően befelé szól. Az oroszok kínosan ügyeltek arra, hogy a népszavazások során a szabad és demokratikus választások látszatát is elkerüljék, hiszen például gépfegyveres katonák kísérték a választókat az urnákhoz. Ebből is látszik, hogy Moszkvát nem érdeklik a külföldi reakciók, kizárólag arra használja fel a területek elszakítását, hogy megindokolhassa a már elrendelt részleges mozgósítást. Hiszen innentől kezdve magát Oroszországot kell védelmezni az ukrán „agresszortól”, azaz akár általános mozgósítást is el lehet rendelni.

A helyzet igazi pikantériája azonban, hogy egyik megyét sem ellenőrzik az oroszok teljesen, különösen Zaporizzsját nem, de Donyeck jelentős részei is ukrán kézen vannak. Továbbá a szeptemberi ukrán ellentámadás Luhanszk egy kis részét is felszabadította.

Innentől kezdve sokféle forgatókönyv létezhet. Az oroszok deklarálhatják, hogy az ukránok vonuljanak ki a megyék területéről, de ezt az ukránok biztosan nem fogják megtenni, hiszen óriási, majdnem Magyarország-méretű területet kellene elhagyniuk, miközben a hadiszerencse jelenleg mellettük áll, az inga nyelve inkább feléjük billen.

Ám az ukrán „megszállásra” hivatkozva Moszkva elrendelheti a részleges után az általános mozgósítást is, akár húszmillió katonaköteles orosz állampolgárt is bevonva a háborúba, de legkevesebb kétmilliót.

Bár az orosz élőerő-tartalék nagysága első hallásra rémisztően hangzik, Kaiser úgy véli, ha ekkora pánikot okozott Oroszországban a részleges mozgósítás – elképesztő mennyiségű, több százezer hadköteles férfi menekült külföldre –, akkor vajon mit várhat Moszkva egy általános mozgósítástól? 

A másik forgatókönyv, hogy az annektált területeket tárgyalási alapként használják majd az oroszok. Például Donyecket és Luhanszkot, illetve Mariupol térségét – utóbbi köti össze szárazföldön Oroszországot a 2014-ben szintén annektált Krím-félszigettel – Ukrajna elengedné, és cserébe Moszkva lemond a többi ukrán területről.

Valószínűbb azonban, hogy az oroszok inkább eszkalálják, kiterjesztik a háborút, és nem törekednek majd megegyezésre. Kaiser szerint pusztán az a tény, hogy amikor az ukránok már orosz fennhatóság alatti területeket bombáztak – helikopterekkel Belgorod városát, illetve robotrepülőgépekkel az orosz nyaralókkal teli Krím-félsziget katonai bázisait –, és Moszkva letagadta az ukránok felelősségét, nem bizonyítja az oroszok szándékát a háború jelenlegi keretek között tartására.

Vagyis a szakember úgy véli: Oroszország nem akarja elkerülni az eszkalációt, sőt, a mozgósítással most éppen eszkalálja a háborút. A deeszkaláció legjobb módja lenne például, ha az egyik fél elfogadható békefeltételeket ajánl és leül tárgyalni a másik féllel. Jelenleg azonban egyik oldal sem érdekelt a tárgyalásokban.

Senkinek sem érdeke a béke

Az elszakított négy ukrán megye jelentős része mára romokban hever, illetve infrastruktúrája súlyos károkat szenvedett, újjáépítésük hatalmas forrásokat emésztene fel, a lakosság jelentős része pedig elmenekült. Vagyis gazdasági jelentőségük – jelenleg – csekély.

De akkor meddig éri meg háborúznia Moszkvának és Kijevnek ezekért a területekért? Kaiser szerint már régen nem a háború gazdasági vonzatairól van szó. Putyinnak, ha törik, ha szakad, ezt a konfliktust meg kell nyernie. Az orosz vezetőket nagy általánosságban a nép szenvedése nem szokta érdekelni. Putyin, mint diktátor esetében itt már a túlélésről szól a történet. Hiszen az elnök környezetében vannak nála is radikálisabbak, így valamilyen felmutatható győzelmet el kell érnie, ha nem akarja kockáztatni a hatalmát.

Putyin szempontjából, ha emiatt el kell pusztulnia a két világháború, népirtások és éhínségek által már korábban is meggyötört térségnek, akkor el kell pusztulnia.

Az orosz felet legfeljebb az kényszerítheti a megegyezésre, ha a gazdaság nem bírja a háborút. A nemzetközi és az európai uniós büntetőintézkedések mellett az orosz gazdaságnak most az is sokat ártott, hogy a mozgósítás elől menekülő, több százezer orosz állampolgár jelentős része valószínűleg soha nem fog visszatérni Oroszországba, hiszen a börtönt kockáztatják. Ezek a százezrek viszont zömében a jól képzett orosz középosztályból valók, felsőfokú végzettséggel rendelkező, idegen nyelvet beszélő informatikusok, mérnökök, pénzügyi szakemberek, valamint rengeteg egyetemista. Nekik van mit veszteniük, de a besorozottak jelentős részének nincs.

Ukrajnát az orosz annexió lépéskényszerbe hozta, így egyelőre az ő szempontjukból sincs motiváció a megegyezésre Oroszországgal. 

Ha ebbe a helyzetbe most Kijev és a nemzetközi közösség belenyugszik, eltelhet pár év, az oroszok betörnek bármelyik megyébe, elfoglalnak két falut, népszavazást rendeznek és közlik, hogy innentől kezdve övék az egész megye

– fogalmazott Kaiser.

Pedig a docens szerint ésszerű feltételek mellett lehet, hogy Ukrajna is tárgyalna a békéről. Csakhogy Oroszország egyik békefeltétele a háború első pillanatától kezdve az volt, hogy Kijevben vezetőváltás történjen, tehát Moszkva-barát vezetők jussanak hatalomra, ami a jelenlegi ukrán közhangulat mellett nem sok ideig állhatna fenn. Moszkva azt is követelte, hogy Kijev függessze fel NATO-csatlakozási szándékait, ám az invázióval sokkal közelebb lökte Ukrajnát a NATO-hoz és az Európai Unióhoz is. 

Vagyis jelenleg nem sok mindenről lehetne egyezkedni a két félnek.

Ráadásul Dmitrij Medvegyev, az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese, volt orosz elnök és miniszterelnök nemrég kijelentette: a tárgyalások egyetlen alapja, ha Ukrajna feltétel nélkül leteszi a fegyvert. Ám most, hogy az ukránok jelentős győzelmeket arattak, miért tennék le a fegyvert?

Már a háború elején, az ukrán-fehérorosz határon zajló béketárgyalásokon (ahová az oroszok csak harmad- és negyedrangú vezetőket küldtek) látszott, hogy Moszkvának nincs valódi szándéka a megegyezésre. Pedig Ukrajna részéről már az az ajánlat is elhangzott, hogy lemondanak a NATO-tagságról, ám ezután Oroszország közölte: ez nem elég.

Ezek fényében ha ma egy ukrán politikus is kijelenti, hogy engedjük el a megszállt területeket, csak legyen végre béke, az kollaboráns, sőt, halott ember. Látható, hogyan bánnak az ukrán ellenállók a Moszkva-párti ukrán kollaboránsokkal a megszállt területeken

– tette hozzá Kaiser.

Csak a terrorra jók a sorkatonák

A részleges mozgosítás által kiképzésre és felfegyverzésre váró, hivatalosan 300 ezer főben meghatározott számú friss orosz sorkatona feladata Moszkva hivatalos álláspontja szerint a megszállt, most már annektált ukrán területek ellenőrzése lesz. Vagyis a friss erőket nem a frontra szánják.

Kaiser szerint sem fizikailag, sem képzettség, tapasztalat szintjén nem igazán alkalmasak az új orosz sorkatonák a frontszolgálatra. 40-50 éves, családos, irodákban dolgozó vagy beteg embereket is besoroznak, miközben az ukrán haderő állománya több, mint fél éve háborúzik a hazáját védve, magas harci morállal. Az orosz katonák többsége pontosan tudja (ahogy azt a nemrég nyilvánosságra került hangfelvételek is jelzik – a szerk.), hogy nincs sok keresnivalójuk Ukrajnában, és ez a háború messze nem a haza védelméről szól. Persze nyilvánvalóan lesznek olyanok a frissen sorozottak között, akik elhiszik a propagandát, de mentálisan, fizikálisan és harcképesség szempontjából ettől még nem lesznek alkalmasak a közvetlen harcra.

A megszállt területekre való telepítéssel azonban nyilván tehermentesíthetik a fronton harcoló orosz erőket. Sőt, valószínűleg sokakat nem is Ukrajnába küldenek, hanem például a Kaukázusba vagy Közép-Ázsiába, ahonnan a háború miatt kivonták az ott állomásozó orosz haderő nagy részét.

Ennek meg is lett a következménye: az orosz „békefenntartók” távozása után ismét egymás torkának esett Örményország és Azerbajdzsán, de Moszkva gyengülő szorítását jelzi a Tádzsikisztán és Kirgizisztán között kirobbant katonai konfliktus is, Oroszország szűkebb érdekszférájában. Így aztán erősíteni kell az orosz katonai jelenlétet ezekben a térségekben, erre pedig a sorkatonák is alkalmasak lesznek.

A mozgósított, gyenge harcértékű katonák jól jönnek majd a megszállt területeken, hiszen komoly ukrán gerillamozgalom bontakozott ki, különösen Herszonban. Az ellenálló területek hosszú távú pacifikálásához nagyjából 50 lakosonként kell egy rendőrt vagy katonát biztosítani. Vagyis a területek megtartása jelentős élőerőt igényel.

Ha pedig védtelen, helyi civileket kell terrorizálni, kínozni és kivégezni, akkor bármilyen minőségű fegyveres erő alkalmas a feladatra, fogalmazott az NKE docense.

Tél tábornok

A háború tehát minden jel szerint folytatódik az idei tél beköszönte után is. A legendásan kemény, a Napóleon, majd Hitler inváziós seregeit is megtörő orosz, pontosabban kelet-európai tél, azaz „Tél tábornok” Kaiser szerint a klímaváltozás ellenére még mindig nagyságrendekkel hidegebb, mint amit a Kárpátok által védett Magyarországon el tudunk képzelni. A sarkvidéki hideg levegő ugyanis telente akadálytalanul terül szét az északi irányban teljesen nyitott kelet-európai síkságon.

Kaiser úgy véli, a jelenlegi ismereteink szerint a közelgő tél leginkább az orosz hadsereget fogja korlátozni. Az ukrán hadsereg korszerű NATO-felszerelést kap Nyugatról, nekik biztosan lesz meleg ruhájuk a télre. Az eddig is súlyos ellátási gondokkal küzdő orosz haderőhöz csatlakozó sorkatonák a hidegben kevésbé hasznos és nem mellesleg kevesebb védelmet is nyújtó acélsisakot kapnak majd az ukránok által viselt kevlársisak helyett, továbbá régi típusú szovjet/orosz egyenruhát viselnek majd.

De jelenleg még nem a tél jelenti a gondot, hanem a tavasszal és ősszel menetrendszerűen érkező esőzések, amelyek járhatatlan sártengerré változtatják a frontot (a raszputyicának nevezett jelenség a II. világháborúban a német hadsereg tankjait is megbénította – a szerk.). Amikor a sártenger megfagy, újra jobban lehet mozogni a gépesített erőkkel.

Azonban szemben a két világháborúval, a kelet-európai tél viszonyainak a harctéri elviselésére a modern ember már kevésbé alkalmas. A világháborúk idején sokkal természetközelibb életet élt a lakosság, vagyis jobban el tudták viselni a hideg időjárást. 

Az ukrán és az orosz hadseregbe sorozott katonák többsége azonban ugyanolyan városi puhány, mint ön vagy én. El tudja azt képzelni, hogy hónapokig egy sátorban, vagy egy földbe vájt lövészgödörben fog lakni, akár mínusz 30 fokban?

– érzékeltette a szituációt Kaiser.

Azonban az NKE docense egy nagy különbségre felhívta a figyelmet: míg a sorozás hírére több százezer hadköteles férfi azonnal elmenekült Oroszországból (a háború kezdete óta nagyjából egymillió távozóról beszélhetünk), addig az Ukrajnából érkező, menekültekkel teli vonatoknál viszont azt láttuk, hogy a nők és a gyerekek mentek tovább, míg a férfiak hazamentek harcolni.

Kaiser szerint az idei télen a hadműveletek nem fognak felgyorsulni, mert erre valószínűleg egyik oldal hadereje sem alkalmas. Abban viszont egészen biztos a szakember, hogy a polgári lakosság szenvedései ugrásszerűen fognak nőni, sőt, várhatóan emberek ezrei fognak éhen halni vagy megfagyni a térségben.

Nyitókép: Egy kutya egy lerombolt hídon az ukrajnai Harkiv térségében 2022. szeptember 30-án. – Fotó: Sofiia Bobok / Getty Images