Ezen a nyáron ízelítőt kaptunk abból, amit a kutatók évtizedek óta csak úgy emlegetnek: klímaváltozás

Kezdjük visszatekintőnket saját házunk táján, hiszen az európai eseményeket nemcsak a hírekből ismerhetjük, de pénztárcánkon és bőrünkön is érezhetjük hatásait. A rendkívüli aszálynak az előző tél ágyazott meg, amikor a tartós északnyugati szél miatt az Alpok déli lejtőit nem érték el csapadékot adó felhők, a hófelhalmozódás minimális volt. 

A megcsappant vízkészletekből akkor is nehéz lett volna gazdálkodni, ha nem lett volna nagy meleg. De volt. 

2022 nyara a 2018-assal együtt a valaha mért legmelegebb, amelynek eredménye a fokozott párolgás és a megnövekedett vízfogyasztás. 

Nem csoda, hogy Észak-Olaszországban óriási lett az aszálykár, Milánóban korlátozták a vízhasználatot, számos alpesi menedékház pedig a szezon közepén bezárt, mert elapadtak a források. 

Ha már a hegyeknél tartunk, említést kell tenni a látványos és sajnos esetenként halálos gleccseromlásokról is, mint amilyen például a Marmoladán történt. A hőség és szárazság azonban máshol is okozott gondokat. Kiterjedt aszály alakult ki Spanyolországtól Lengyelországig, a kontinensen 500 éve nem volt ilyen rossz a csapadékhelyzet, és több helyen megdőlt minden idők legmagasabb hőmérsékleti rekordja is. Angliában idén fordult elő a mérések kezdete óta először 40 fok, Spanyolországban pedig hetekig mértek ilyen értékeket. A forróság és szárazság miatt Dél-Franciaország folyói szinte kiapadtak, amely az atomerőművek biztonságos üzemeltetését is veszélyeztette. 

A magyar viszonyokat talán kevésbé kell bemutatni: 

amint az Országos Meteorológiai Szolgálat előzetes elemzéséből kiderül, az idei nyár volt a mérések kezdete óta megfigyelt legmelegebb, majdnem megdőlt az abszolút melegrekord, de „mindössze” a 24. legszárazabbnak bizonyult a XX. század eleje óta.

Szélsőséges Ázsia

Ha a mi viszonylag kis kontinensünkön ennyi minden történt, sejthető, meddig lehetne sorolni az ázsiai nyár fontos eseményeit. Megkíméljük ettől az olvasót, és csak a legészveszejtőbbeket elevenítjük fel. Kezdjük is az indiai-pakisztáni hőhullámmal, amely tavasszal kezdődött, hetekig tartott, és nem 40, hanem néhol inkább 50 fokos értékekkel borzolta a kedélyeket. Mint minden, egyszer ez is véget ért, de a légkör átesett a ló túloldalára. A monszun olyan özönvizet okozott Pakisztánban, amelynek hatásait a kormány szerint csak nemzetközi segélyekkel tudná enyhíteni – ennek jogalapjául egyébként szerintük az éghajlatváltozás szolgál. 

A forróság azonban nemcsak a szubkontinensen, hanem a világ legnépesebb országában is kimutatta foga fehérjét. Kínában közel két hónapig tartott az a hőhullám, amely során 267 állomáson dőlt meg a valaha mért legmagasabb hőmérséklet rekordja, a Jangce egyes ágai kiszáradtak, és amely miatt drónokat küldtek a magasba, hogy esőt préseljenek ki a kevés felhőből. 

Ha valahol szárazság van, máshol esik az eső, így Kína peremterületei bőségesen kaptak csapadékot, annyit, ami már károkozónak bizonyult. Nehéz innen a Kárpát-medencéből ezeket az időjárási helyzeteket elképzelni, de talán még nehezebb – főleg az idei nyár után – azt a dél-koreai esőzést, amely során Szöulban 48 óra alatt 450 mm csapadék hullott. Felhőszakadás-szerű eső 2 napig. Döbbenet.

Hőség a tengeren túlon

Extrém hőmérsékletek az északi félteke minden kontinensén előfordultak, így Észak-Amerika sem maradt ki. Az Egyesült Államokban május közepén halálos áldozatokkal indult a szezon, majd júniusban újabb hőhullám alakult ki a középnyugaton és a délkeleti államokban. Ekkor és júliusban is több mint 100 millió embert érintett a hőségriasztás, és az ország 85 százalékán 90 °F, azaz 32 °C fölé emelkedett a hőmérséklet, amely ekkora és ilyen domborzattal rendelkező államok esetén hatalmas szám.

 A legmelegebb nap azonban szeptemberig váratott magára, ekkor a Halálvölgyben (Death Valley) 53 °C-ig emelkedett a hőmérséklet, amely új szeptemberi világrekord is egyben. Azt pedig talán felesleges is említenünk, hogy Kaliforniában szokás szerint óriási területek lángoltak és lángolnak a mai napig is.

Az ausztrál „tél” is kitesz magáért

Ez a cikk a nyárról szól, amely most természetesen nem érinti a déli féltekét, de egy rövid kitérőt Ausztráliába is tehetünk, ahol szintén eseménydús volt az elmúlt néhány hónap. Szokatlan módon már a harmadik szezonját kezdte az úgy nevezett La Niña, amely a Csendes-óceán keleti részének szokatlanul alacsony, nyugati részének pedig szokatlanul magas hőmérsékletét jelenti, és ebben a helyzetben a déli kontinens keleti partvidékeit, főleg Új-Dél-Walest rendszerint heves esőzések sújtják. Ez idén sincs másképp, a nagy csapadék pedig nagy áradásokhoz vezetett, 80 ezer embernek kellett elhagynia otthonát a felhőszakadások és a megáradt folyók miatt. Vannak térségek, amelyeket idén már harmadjára önt el a víz.

A rossz hír az, hogy az újabb kutatások szerint ezek a helyzetek gyakoribbá válhatnak az éghajlatváltozás hatására, és ez igaz az északi féltekét érintő hőhullámokra is. A változások jó eséllyel már elkezdődtek, ezért fontos mielőbb cselekedni, visszafogni kibocsátásainkat, fenntarthatóbb életmódot folytatni, és ami legalább ilyen fontos, felkészülni a szélsőségekre, tehát alkalmazkodni.

Nyitókép: csónak a Velencei-tó kiszáradt medrében, Pákozd közelében 2022. augusztus 17-én. Fotó: MTI/Vasvári Tamás