Hamarosan elbúcsúzhatunk a természet jelenleg ismert formájától

Fontos kutatás látott nemrég napvilágot a neves Science folyóiratban, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Annál is inkább, mert állítása szerint jó esetben is a küszöbén állunk annak az állapotnak, ahonnan a természet már nem találja meg a visszautat.

Átbillenési pontok

Ahhoz, hogy megértsük ennek súlyát, mindenképp tisztáznunk kell az úgynevezett átbillenési pontok (angolul tipping points) fogalmát. Az éghajlati rendszer összetett hálózat, része a légkör, az óceánok, a jégtakaró és az élővilág is. Mindegyik részegységen belül számtalan folyamat játszódik le, vannak, amelyek öngerjesztők, és vannak, amelyek idővel elhalnak. Már ezeket is nehéz matematikailag leírni, de a helyzet ennél is bonyolultabb: 

olyan sűrű kapcsolatrendszer alakult ki, hogy ha a hálózat bármely része megváltozik vagy sérül, az kihat a többire is. 

Számunkra most azok a folyamatok fontosak, amelyek öngerjesztők. Nézzünk egy példát, amelyen keresztül könnyebb elképzelni, miről is van szó. Választott térségünk a sarkvidék, a jelenség pedig a jég olvadása. 

• Ha melegszik a légkör, egy bizonyos hőmérséklet felett olvadni kezd a jég. 
• Ha elolvad, akkor a fehér felszín helyét felváltja a fekete föld vagy a sötétkék óceán. 
• Mindkettő jobb hőelnyelő tulajdonságokkal bír, mint a jég, ezért tovább melegszik a légkör, és így tovább, az ördögi kör bezárul. 

A kör pedig attól igazán ördögi, hogy hiába állítjuk meg idővel a felmelegedést, a folyamat ekkor már önfenntartóvá válik. A tudósok az éghajlati rendszernek mindeddig 9 globális és 7 regionális elemét azonosították, amelyben kialakulhatnak ilyen megállíthatatlan ördögi körök, a legfontosabb kérdés pedig az, mikor következhet ez be.

Küszöbön áll

A tanulmány szerint a felmelegedés jelenlegi mértékénél (az ipari forradalom előttihez képest 1,1 Celsius-fokos többlet) 5 átbillenési pont küszöbéhez értünk, az ajtón pedig az ominózus 1,5 fokos felmelegedés esetén léphetünk be. Az 5 kritikus rendszer az alábbi:

• a grönlandi jégsapka összeomlása,
• a nyugat-antarktiszi jégmező összeomlása,
• a trópusi korallok tömeges pusztulása,
• az északi félteke permafroszt vidékeinek felolvadása,
• a Barents-tenger jegének elvesztése.

Ezek csak az időben legközelebb álló és a legnagyobb eséllyel bekövetkező események, azonban vannak olyanok is, amelyek ugyan kétségesek, de hatásuk még drámaibb lehet. Elég ezek közül csak az észak-atlanti áramlás leállását említeni, amelynek ha nem is a Holnapután című filmben látott következményei lennének, de minden bizonnyal alapjaiban változtatná meg Európa időjárási viszonyait.

Dominóelv

Sajnos annak esélye, hogy a felmelegedést 1,5 fok alatt tartsuk, rohamosan csökken, márpedig minden tized fok többlet növeli az esélyét, hogy újabb és újabb átbillenési pontokat érjünk el. 

A már aláírt, elfogadott nemzetközi egyezmények akkor sem lennének képesek 2 fok alatt tartani a felmelegedést, ha azt valóban teljes mértékben mindenki betartaná. 

Nagyon fontos lenne végre belátni, hogy nem szabad elindítanunk olyan folyamatokat, amelyeket aztán már minden igyekezetünk ellenére sem tudunk megállítani. A fentebb leírtak ráadásul a „kedvező” forgatókönyvnek tekintendők, hiszen a számítások nem képesek egészen pontosan figyelembe venni a szóban forgó rendszerek közötti kapcsolatokat, arról nem is beszélve, hogy például az amazonasi esőerdők pusztulásához nemcsak a változó klimatikus viszonyok, hanem a láncfűrészek is nagyban hozzájárulnak. 

Ezért nem elég csak abban bíznunk, hogy a jövőben valaki feltalál egy technológiát, amely hatékonyan vonja ki a szén-dioxidot a légkörből. Ez ugyan bekövetkezhet, de lehet, hogy addigra már késő lesz.

Nyitókép: partra sodródott hajó a Barents-tengeren, Oroszországban – Fotó: Ukususha/Getty Images