Megelégelték a klímakutatók, hogy senki sem hallgat rájuk, radikális eszközökhöz nyúlnának

Évtizedek teltek el, mióta megjelent az IPCC, azaz az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change) első átfogó jelentése, és felhívta a figyelmet a közelgő veszélyre, a beláthatatlan mértékű változásokra. Azóta a tudomány sokkal világosabban fogalmaz, egészen egyértelmű elképzelésünk van arról, mi történik a Földön, ha tovább folytatjuk környezetszennyező, fenntarthatatlan életmódunkat – látszólag azonban mégsem teszünk ez ellen semmit.

Így talán nem meglepő, hogy néhány kutató úgy döntött, ezentúl nem vesz részt a jelentések elkészítésében. Úgy látják, bár a kutatásokat összefoglaló anyag rendkívül átfogó és megbízható, egyszerűen nem váltja ki a kívánt hatást. 

Szerintük a szakmabelieknek sokkal radikálisabb eszközökhöz kellene folyamodniuk, a tudomány diszkrét intelme itt már nem elég.

A „lázadók” ugyan nem szólítottak fel tömeges sztrájkra, de el akarják érni, hogy minél többen lépjenek egyet hátra, és gondolják át, mit tehetnek a cél érdekében. Közös cikkük, amelyet sok folyóirat nem is akart megjelentetni, természetesen nagy port kavart, legalább annyian értettek vele egyet, mint ahányan ellenezték ezt a megoldást. A mozgalom egyik ellenzője, aki a kezdetektől részt vesz az IPCC-jelentések elkészítésében, arra hívta fel a figyelmet, hogy a korábbi tapasztalatok azt mutatják, ha a kutatók csendben maradnak, az még inkább aláássa a sikert.

Az egyetlen észszerű megoldásnak az tűnik, ha a vizsgálatok folytatása és publikálása mellett a tudósok megtanulnak a politika nyelvén beszélni, a döntéshozók között pedig megjelennek olyan szakpolitikusok, 

akik fogékonyak erre a problémára, és értenek a számok nyelvén is. A forrongó kutatók mindenesetre elérték elsődleges céljukat, hiszen egy évvel felhívásuk megjelenése után kialakult egy aktív párbeszéd a felek között. Ez persze még kevés, ennek hatása nem, vagy csak rendkívül lassan gyűrűzik be a politikába, miközben hamarosan elkészül az IPCC legújabb jelentése, amely várhatóan további rossz híreket hoz számunkra, ami a jövő éghajlatát illeti. Kérdés, mennyi időnk van még, hogy ilyen vitákat folytassunk, és mennyire fér bele, hogy olyanokra várjunk, akik hajlandók végre hallgatni a tudomány szavára.

Nyitókép: Varsói szmog és légszennyezés 2017 januárjában – Fotó: Mateusz Wlodarczyk/NurPhoto/Getty Images