2026. február 1. 8:00
A tüdőrákról sokáig úgy gondolkodtunk, mint egyértelműen a dohányosok betegségéről, amely főként idősebb korban jelentkezik. A kép azonban árnyaltabb: miközben továbbra is a dohányzás a legnagyobb kockázati tényező, egyre több olyan eset kerül előtérbe, amikor fiatal, egészségtudatos, nem dohányzó embereknél állapítják meg a betegséget. Ez a változás nemcsak ijesztő, hanem fontos üzenetet is hordoz: a tüdőrák-szűrés és a korai felismerés kérdésével nem csak azoknak kellene foglalkozniuk, akik klasszikus rizikócsoportba tartoznak.
Nem csak a dohányosok betegsége
Tény, hogy a tüdőrákos esetek nagy része dohányzáshoz köthető, a statisztikák szerint a betegek körülbelül 80 százaléka aktív vagy passzív dohányos. Ugyanakkor a fennmaradó 20 százalék olyan embereket érint, akik soha életükben nem cigarettáztak.
Ez önmagában is elég ahhoz, hogy átértékeljük a megszokott magyarázatokat: a „nem dohányzom, tehát nem lehet baj” gondolat egyszerűen nem jelent teljes biztonságot.
Egyre több fiatal érintett
A másik makacs tévhit, hogy tüdőrák leginkább idősebb korban fordul elő. Valóban: a leggyakoribb érintettek között a 60–69 éves nők és a 70–79 éves férfiak szerepelnek. De közben évről évre nő azok száma is, akik fiatalabban kapják meg a diagnózist.
Ez különösen azért problémás, mert a fiataloknál a gyanú sokszor később merül fel: ha valaki nem dohányzik és sportos életet él, hajlamosabb elintézni a köhögést vagy a légszomjat stresszel, allergiával, vírusfertőzéssel.
A tüdőrák alattomos, és pont ezért veszélyes
A tüdőrák az egyik leggyakoribb daganattípus, és az egyik legnehezebben felismerhető is. Sokáig nem okoz jellegzetes panaszokat, vagy olyan tüneteket produkál, amelyek könnyen összekeverhetők más, hétköznapi betegségekkel.
Mire egyértelmű tüneteket ad, gyakran már előrehaladottabb állapotban jár, és ez a túlélési esélyeket jelentősen rontja. A korai felismerés viszont látványosan javítja a kilátásokat, különösen akkor, ha a betegséget még műthető stádiumban fedezik fel.
Javuló túlélési esélyek, de csak akkor, ha időben kiderül
A korszerű onkológiai kezelések, például a célzott terápiák és az immunterápiák az elmúlt években érezhetően javították a túlélési adatokat, még előrehaladottabb esetekben is.
A legnagyobb különbséget azonban továbbra is az jelenti, hogy a betegséget milyen stádiumban ismerik fel. Korai stádiumban a műtéti kezelés jóval nagyobb esélyt ad a hosszabb túlélésre, és bizonyos esetekben a gyógyulás sem kizárt.
Két fő típus létezik, és nem mindegy, melyikről van szó
A tüdőráknak két fő típusa van:
- kissejtes tüdőrák, amely gyorsan terjed és agresszív lefolyású
- nem kissejtes tüdőrák, amely lassabban növekszik, és az esetek többsége ide tartozik
A nem kissejtes tüdőráknál különösen sok múlik azon, hogy időben felfedezhető-e, mert korai stádiumban gyakrabban operálható, és a műtét utáni kezelések is sokat javíthatnak a kimenetelen.
A tüdőszűrés nem egyenlő a tüdőrákszűréssel
Sokan összekeverik a tüdőszűrést a tüdőrák-szűréssel. A hagyományos mellkasröntgen hasznos vizsgálat, de elsősorban fertőzések és más tüdőbetegségek kiszűrésére alkalmas, és a korai, apró daganatos elváltozásokat gyakran nem mutatja ki kellő biztonsággal.
A korszerűbb, kifejezetten tüdőrák felismerésére alkalmas módszer az alacsony dózisú CT (LDCT), amely már néhány milliméteres elváltozásokat is észrevehet, és nemzetközi vizsgálatok szerint csökkentheti a tüdőrák miatti halálozást a magas kockázatú csoportokban.
Magyarországon is van program, de szűk körnek elérhető
Itthon a HUNCHEST program több szakaszban vizsgálta az LDCT-alapú szűrés hatékonyságát. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a magas kockázatú csoportba sorolt embereknél a szűrés képes volt korai stádiumú tüdőrákos eseteket is azonosítani.
A programban jellemzően olyan 50–74 év közötti embereket szűrtek, akik erős dohányosok, vagy korábban azok voltak. Az eredmények egyik legbeszédesebb tanulsága, hogy a szűréssel felfedezett esetek között jóval alacsonyabb volt az előrehaladott, már nem műthető daganatok aránya, mint azoknál, akik csak tünetek alapján kerültek kivizsgálásra.
Miért nem járunk tüdőrákszűrésre?
A tüdőrák-szűrés még mindig a mostohagyerek a prevencióban. Miközben sokan rendszeresen járnak nőgyógyászati szűrésre, mammográfiára vagy vastagbélvizsgálatra, a tüdő gyakran kimarad.
Ebben szerepet játszik a betegség stigmatizáltsága, az is, hogy a tüdőrákot sokan automatikusan a dohányzással azonosítják, és az is, hogy még mindig erős a félelem: sokan a diagnózist egyenlőnek érzik a halálos ítélettel.
A szűréstől való szorongás ráadásul önmagát erősítő csapdát jelent: minél jobban fél valaki az eredménytől, annál kevésbé megy el kivizsgálásra, pedig épp a korai felismerés adná a legnagyobb esélyt.
Hogyan lehet itthon vizsgálatra jutni?
Magyarországon a tüdőszűrés nem kötelező, és nem is működik olyan átfogó, lakossági tüdőrák-szűrőprogram, mint néhány más országban.
A tüdőszűrés (röntgen) 40 éves kor felett évente egyszer ingyenesen igénybe vehető, 40 alatt pedig beutalóköteles. Bizonyos foglalkozásoknál járványügyi okokból kötelező is lehet.
Az LDCT viszont jellemzően a magas kockázatú csoportoknak érhető el szervezett keretek között, másoknak többnyire csak magánúton.
Mit tehetünk a megelőzésért?
A legfontosabb kockázati tényező továbbra is a dohányzás, ezért a leszokás (vagy a rá sem szokás) az egyik legerősebb prevenciós lépés. Az elektromos cigarettákkal kapcsolatban pedig továbbra sem áll rendelkezésre elég hosszú távú adat ahhoz, hogy biztonságos alternatívának lehessen tekinteni őket.
Emellett sokat számít az általános életmód is: a rendszeres mozgás, a minél több idő friss levegőn, az egészséges testsúly megtartása és a légszennyezés csökkentése, amennyire ez egyéni szinten lehetséges.
A legfontosabb üzenet: ne gondoljuk, hogy velünk nem történhet meg
A tüdőrák ma már nem kizárólag a dohányosok vagy az idősek betegsége. És bár a rizikótényezők ismerete fontos, a biztonság illúziója veszélyesebb lehet, mint maga a félelem.
A korai felismerés sokszor életet ment, ezért érdemes a tüdő egészségére ugyanúgy figyelni, mint a többi szűrésre, még akkor is, ha elsőre úgy érezzük: minket ez biztosan nem érinthet.