Ezért „fertőző” az ásítás – tényleg ragad ránk másoktól?

Miért ásítunk egyáltalán?

Az ásítás nem csupán a fáradtság jele. Több, egymást kiegészítő magyarázat is létezik:

• Éberségfrissítő reflex: amikor álmosak, unottak vagy „lelassultak” vagyunk, a szervezet egy nagy levegővétellel, hormonális és keringési „felpörgéssel” próbálja visszahozni az éberséget.
• Nyomáskiegyenlítés: repülőn felszállásnál/leszállásnál tudatosan is ásítunk, mert segít a fülben a nyomáskülönbséget kiegyenlíteni.
• „Agyhűtés” elmélet: a nagyra tátott száj és a mély belégzés átmenetileg csökkentheti a fej hőmérsékletét – vitatott, de létező magyarázat.
• Oxigénellátás javítása: a mély levegővétel és a pulzus gyorsulása rövid ideig javíthatja a vér és az agy oxigénellátását.
• Szociális/empatikus okok: és ez az, ami a „ragadósságot” leginkább megmagyarázza.

Miért fertőző az ásítás?

A kulcs az echopraxia (más néven echokinézis) és a tükörneuronok működése. Ezek az idegsejtek akkor is aktiválódnak, amikor mi végzünk egy cselekvést, és akkor is, amikor mást látunk ugyanazt tenni.

A közösségi fajoknál – mint az ember – az ilyen „utánzó” reflexek erősítik az összetartozást és a közös éberség fenntartását: ha a csoport egyik tagja „ébresztőt fúj” (ásít), a többiek is szinkronba kerülnek vele.

Érdekességek:

• Elég látni vagy akár képen nézni egy ásítást, sőt olvasni róla, és sokunk máris ásít.
• A „ragadósság” erősebb, ha közeli ismerőst látunk ásítani, mint idegent – vagyis összefügg az empátiával.
• Általában 4–5 éves kor körül válik „fertőzővé” az ásítás, amikor a gyerekek elkezdik jobban érteni mások érzéseit.
• Nem csak embereknél: több szociális állatfajnál (pl. kutyáknál) is megfigyelték az átragadó ásítást – sőt, gazdi és kutya között is működhet.

Mikor ásítunk a leggyakrabban?

• Álmosan/unalomban: a szervezet így próbál ébren tartani.
• Ébredés után: “indító” reflex, hogy gyorsabban felpörögjünk.
• Repülés közben: tudatosan is alkalmazzuk a fülnyomás miatt.
• Stressz után: feszültséglevezető „átkapcsolás” lehet.

Tudsz tenni ellene?

Az ásítás ártalmatlan és természetes – nem kell „leszokni” róla. Ha zavaró helyzetben tör rád (pl. értekezleten), segíthet:

• rövid mélylégzés, lassú orron be–szájon ki légzés,
• vízivás, enyhe mozgás/nyújtózás, friss levegő,
• napszemüveg erős fényben (a fotikus tüsszentéshez hasonlóan a vizuális ingert is tompítja).

Ha az ásítás kórosan gyakori és állandó fáradtsággal, aluszékonysággal, fejfájással vagy egyéb tünetekkel jár, érdemes orvossal egyeztetni (pl. alvászavar, vashiány, pajzsmirigyprobléma kizárása miatt).

Az ásítás „ragadóssága” nem babona, hanem idegrendszeri szinkron: a tükörneuronok és az empátia közösségi „beállítódása”. Az agyunk így tart együtt – és ébren – minket.

Nyitókép forrása: Pexels