Ismerje meg a falut, amelynek minden lakója demenciával küzd
2024. január 8. 14:28
Képzeljenek el egy falut, ahol az Alzheimer-kórral élő idős emberek a saját ritmusuk szerint, aktívan és főként közösségben élhetnek, miközben szakemberek és önkéntesek vigyáznak rájuk. Boltba, színházba, fodrászhoz járnak, és még az sem baj, ha elkóborolnak. Az egyedülálló kezdeményezés, a Landais-Alzheimer 2020 óta működik Franciaország délnyugati részén a lakók és családtagjaik nagy örömére.
Franciaország délnyugati részén található Landais, amit első ránézésre semmi sem különböztet meg a többi falutól, ami a nyugalmas, festői környéken fekszik. Ám a község közel sem mondható szokványosnak: szinte kizárólag alzheimeresek lakják. A nagyjából 21 ezer fős Dax kisváros agglomerációjában fekvő Landais-ban működik az Alzheimer Központ, ahol a helyi közösség tagjai közösen, egymásra támaszkodva élnek együtt a betegséggel.
Az Alzheimer-kór egy visszafordíthatatlan, idővel egyre súlyosbodó idegrendszeri megbetegedés, amely a memória és a kognitív képességek elkerülhetetlen hanyatlásával jár, egészen addig, amíg a beteg a mindennapi élet egyszerű feladatait sem képes már ellátni. Az alzheimeres betegek sokszor 24 órás felügyeletre szorulnak, és előrehaladott állapotban már a legalapvetőbb szükségleteiket sem tudják önállóan kielégíteni. Az Alzheimer-kór az időskori demencia leggyakoribb oka, a betegségben a Máltai Szeretetszolgálat adatai szerint 250 ezer ember szenved Magyarországon.
A BBC helyszíni riportja szerint Landais faluban az összetartás, az együttműködés és az elszántság adja a legtöbb erőt a lakóknak, hogy együtt éljenek a betegséggel. A közösség egy egészségügyi szakemberekből, önkéntesekből, szociális munkásokból és a betegek családtagjaiból álló hálózat, amely példát mutat az egészségügyi ellátórendszernek a várható élettartam kitolódása miatt egyre súlyosabb globális problémát jelentő Alzheimer-kór kezelésében.
A falu szívében elhelyezett Alzheimer Központ nemcsak orvosi ellátást biztosít, hanem széles körű terápiás, rekreációs programokat is kínál. Ezek a foglalkozások nagyban javítják a betegek szellemi és érzelmi állapotát.
A falu lakosai mindenben együttműködnek az Alzheimer Központtal, az önkéntesek és a szakemberek rendszeresen tartanak felvilágosító előadásokat és workshopokat a helyiek számára. Ezzel segítik őket abban, hogy megérthessék a betegségüket, és együtt tudjanak élni vele.
A mindennapok gyengéd ritmusa
A falunak 120 lakója van, és a személyzet is nagyjából ugyanekkora számban van jelen. A betegek állapota nem romlik kevésbé, mint bármelyik másik idősotthonban, de az együtt, nyugodt környezetben eltöltött idő sokkal örömtelibb nekik és a hozzátartozóiknak is. A község lakói minden segítséget megkapnak az itt töltött idő alatt, beleértve az orvosi felügyeletet is.
Landais belülről úgy néz ki, mint egy nyugodt lakóközösség, ahol működnek boltok és egyéb üzletek is, csak a termékekért és a szolgáltatásokért nem kérnek pénzt. Például minden reggel szállítanak friss bagettet a pékséget, ahova a lakók elsétálhatnak pont úgy, mintha a szokványos életüket élnek, annyi különbséggel, hogy nincsenek veszélyben, nem rabolják ki őket, ha pedig eltévednek, akkor sem kerülnek bajba.
A falu szíve egy étterem, ahol a lakók egymással találkozhatnak, kávézhatnak beszélgethetnek. A BBC riportere egy helyi bácsit arról kérdezett, milyen érzés volt, amikor az orvos közölte vele: Alzheimer-kórban szenved.
Nagyon nehéz, de nem félek a haláltól, mert az egyszer csak megtörténik. A betegség ellenére továbbra is élem az életem
– mondja Francis, akinek az édesapja is alzheimeres volt.
A községben működik színház is, a helyieket arra biztatják, hogy járjanak el, nézzék meg az előadásokat, és élvezzék az életüket, ameddig csak tudják. Philippe és Viviane házasok, és mindketten demenciával küzdenek. Azt mondják, hogy Landais-ban bizonyos keretek között teljes életet tudnak élni. Arra a kérdésre, hogy boldogok-e, őszintén, mosollyal azt felelik, hogy igen, igazán boldognak érzik magukat. Együtt kávéznak, sokat sétálnak és beszélgetnek.
A falunak nincs szigorú menetrendje, a lakóknak nem kell időre megjelenniük találkozókon, nem kell boltba sietniük, nincsenek meghatározott időpontok,
csak egy átaluk gyengéd ritmusnak nevezett szervezőerő van, ami arra ingerli a betegeket, hogy mozduljanak ki, végezzenek tevékenységeket.
A falu lakóinak állapotát ugyanakkor szorosan figyelemmel kíséri a szakápolási személyzet, amelyet Hélène Amieva professzor vezet. Amieva szerint az eredményeik azt mutatják, hogy a betegség lefolyását nagyban befolyásolja, ha a betegek a speciális igényeiknek megfelelő körülmények között tudnak élni, amit Landais tud biztosítani. A professzor azt is elmondta, hogy a családtagok sem éreznek akkora bűntudatot, ha hozzájuk adják be beteg szüleiket, mintha egy hagyományos intézményt választanának.
Korábban azt tapasztaltuk, hogy amikor a betegek bekerültek egy hagyományos idősotthonba, akkor a kognitív hanyatlás folyamata felgyorsult. Ez abszolút nem jellemző a Landaisra
– mondta Hélène Amieva, aki szerint a szakmának jó oka van azt hinni, hogy az övékéhez hasonló intézmények jó hatással vannak a betegek klinikai eredményeire is. A BBC-nek több családtag is nyilatkozott, a legtöbben azt mondták, hogy azért hagyják itt nyugodtabb szívvel szüleiket, mert tudják, hogy nyugalom és béke van, emellett pedig biztonságban is tudhatják szeretteiket.
A faluban nincs látogatási idő, minden családtag akkor látogatja meg a rokonát, amikor csak akarja. Többek szerint olyan a faluban meglátogatni az idős szülőket, mintha csak hazamennének hozzájuk, ez pedig kihat a beteg és a családtagok hangulatára is.
Az üzletekben, a színházban és az étteremben is önkéntesek dolgoznak. A falu költségvetését részben a helyi önkormányzat – a regionális vezetés közel 20 millió euróból építette fel a falut –, részben pedig a tagdíjak fedezik. A Landais Alzheimer Központ 2020-ban nyílt meg, ez volt a második ilyen falu a világon.
A faluban fodrászat is működik, itt dolgozik a 65 éves Patricia, akinél szintén kezdődő Alzheimer-kórt diagnosztizáltak. A nő úgy érzi, hogy Landais valósággal visszaadta az életét:
Nyugdíjasként otthon voltam, de aztán elkezdtem unatkozni. Mindig egy hölgy hozta nekem az ebédet, főznöm sem kellett. Egész nap fáradt voltam, nem éreztem jól magam
– mondta Patricia. Amióta a faluban lakik, újra elkezdett dolgozni, van értelme az életének.
Mind a dolgozók, mind a lakók úgy vélik, hogy a falu sikerének a kulcsa a közösség erejében rejlik, az Alzheimer-kór és a demencia ugyanis gyakran elszigeteli az embereket.
A landais-i Alzheimer Központ sikertörténete, amely a helyi közösség erőfeszítéseinek köszönhető, más településeket és közösségeket is inspirálhat, hogy hasonló, szolidaritáson és elfogadáson alapuló projekteket építsenek fel, és együtt küzdjenek meg a gyógyíthatatlan kórral.
A 2020-as nyitás után több híroldal is meglátogatta az akkor csodának számító falut, a francia AFP helyszíni riportját itt lehet megtekinteni:
Nyitókép: Nathan Laine/Bloomberg via Getty Images