Összeomlás a vegán hűtőnél – kipróbáltam, át tudok-e állni a növényi étrendre úgy, hogy nem változtatok az életemen

Az elmúlt években egyre elterjedtebbé vált a vegán életmód – a boltok polcain már nem kell árgus szemekkel kutatni a vegán szekciót, hiszen egyre inkább reflektorfénybe kerül a bővülő választék. Ráadásul miután számos közszeretetnek örvendő étel vegán alternatívája is elérhetővé vált, kevésbé tűnik bonyolultnak az átállás. 

Nem csoda, hogy egy ideje már foglalkoztatott a vegánság gondolata – azt azonban sejtettem, hogy egy egyszerű bevásárlás, egy közös ebéd a barátokkal vagy egy családdal töltött ünnepnap még így is megannyi kihívást tartogathat.  

Tudtam, hogy nem fogom örökre elkötelezni magam a vegánság mellett, mégis a saját bőrömön szerettem volna megtapasztalni, mennyire tartható ez az étrend. Lefektettem magamnak a szabályokat: a hús és tejtermékek teljes elhagyása mellett egyedül a méz maradhatott az életemben (a nem állati eredetű, de a méhek munkájával előállított méz vita tárgyát képezi a vegánok között). Az életvitelemen pedig nem akartam változtatni, hogy valós képet kapjak arról, mennyire építhető be a mindennapjaimba a vegánság.  

Vegán kincskeresés, azaz a bevásárlás  

Az első problémát a vásárlás jelentette, ugyanis hiába óriási elvileg a vegán választék, hamar rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem könnyű megállapítani valamiről, hogy van-e benne állati eredetű alapanyag, vagy sem. Természetesen a hús és a tejtermékek esetében egyértelmű volt a helyzet, azonban az állati eredetű összetevők közé tartoznak olyan adalékanyagok is, mint a tejpor, a tojáspor, a tejsavópor és társaik – amelyek szinte minden élelmiszer címkéjén ott pislogtak rám.  

Szerencsére a kifejezetten vegán termékek megkülönböztető jelölést kapnak: legtöbbször egy citromsárga háttéren lévő V-vel jelzik, amit gyakran egy „vegan” felirat is kísér. Azonban ennek láttán sem érezhettem magam teljes biztonságban, ugyanis ez a jelölés sok vegetáriánus termékre is rákerül, és csak közelebbről vehetjük észre az apró különbséget. 

A bevásárlások során napi szinten bosszantott fel, hogy bizonyos termékekről kizárólag az összetevők csekkolásával derül ki, hogy vegánok-e, mert a gyártók sok esetben nem foglalkoznak azzal, hogy egyértelmű jelölésekkel lássák el a termékeiket. 

Ilyenek például a durumtészták, a paradicsomszószok, a margarinok, egyes péksütemények és kekszek is.  

Azért értek kellemes meglepetések is a boltban: szinte minden tejterméknek van már vegán alternatívája, így nem kell külön rendelgetni vagy vegán boltok után kutatni, hogy feltöltsük a hűtőnket. Rengeteg fajta növényi tej, vaj, tejföl, puding, joghurt és sajt nézett vissza rám a polcokról. 

A röpke boldogság után azonban hamar jött az összeomlás, amikor rádöbbentem, hogy a vegán sajtok megalkotása még enyhén szólva gyerekcipőben jár. Annak ellenére, hogy ezek a termékek ugyanazt a funkciót látják el – a valódi tejtermék pótlását –, az ízük és az állaguk eltérhet, végtére is nem várhatjuk el valamitől, hogy az legyen, ami igazából nem is. Ez a helyzet a vegán sajttal is, amiből akármilyen márkájút, ízesítésűt és formájút vásároltam, minden alkalommal csalódnom kellett. 

Így arra a következtetésre jutottam, hogy ha valóban vegán lennék, bizonyos alapanyagokat nem helyettesítenem kellene, hanem örökre elfelejteni. 

A vegán lét igazi nehézsége  

Az elejétől fogva sejtettem, hogy nem a hús és tejtermékek hiánya fog problémát okozni, mert ezekből alapból sem fogyasztok túl sokat. Az igazi nehézséget az jelentette, hogy a mindenben megbújó tejsavópor és társai a legtöbb általam szívesen fogyasztott terméket parkolópályára tették. 

Azon kaptam magam, hogy hiányoznak az ismerős ízek, napról napra nehezebb volt lemondanom a kedvenceimről, és egyre többször játszottam el a gondolattal, hogy idő előtt befejezzem a kísérletet.

Bár éhes sosem voltam, hiszen rendszeresen ettem, gyakran vágyakoztam egy finom csoki után, a tejsavópor pedig az álmaim állandó szereplője lett. Egy dolog tudott volna segíteni, ha a kívánt ételek vegán verzióját én magam készítem el, azonban a kísérlet fontos része volt, hogy nem változtatok a szokásaimon, így továbbra is ugyanannyi időt töltöttem főzéssel, mint máskor. Ebből azonnal következik egy elengedhetetlen kérdés:  

Egyáltalán egészséges a vegán étrend?

Rossz hírem van: ha olyan vagy, mint én, és alapjáraton sem táplálkozol kifejezetten egészségesen, akkor ezen a vegánság sem változtat majd. Ahhoz, hogy egy étrend egészséges legyen, akár vegán, akár nem, időt és energiát kell szánni az előkészületekre, a tervezésre és persze magára a főzésre is, ami csak komoly elkötelezettséggel lehetséges. 

Én viszont nem szeretek sok időt tölteni a főzéssel, így ahelyett, hogy szorgos konyhatündér módjára böngésztem volna a vegán recepteket, igyekeztem szinte mindent készételekkel megoldani. Azt a sztereotípiát sem testesítettem meg, hogy a vegánok rengeteg zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, valamint a különböző híres vegán alapanyagokat, például a csicseriborsót és a szóját is elkerültem. Helyette volt vegán epres croissant, mogyorókrémes kenyér és csokis keksz. Szerencsére a készételek között is több opció volt, mint például a pizza, a nuggets, a fasírtgolyó vagy éppen a virsli, és az elmaradhatatlan sültkrumpli. Így amiatt nem kellett aggódnom, hogy ne találnék valamit a fagyasztóban.

A saját tapasztalataimból kiindulva tehát azt kell mondanom, hogy 

ha gyakran eszel gyorskaját, és a mindennapjaidhoz hozzátartozik, hogy csak bekapsz valamit, akkor jó eséllyel vegánként is meg fogod találni azokat a termékeket, amik ugyan nem tartalmaznak állati eredetű összetevőket, mégsem mondhatóak egészségesnek.  

„Köszi, én ezt most kihagyom”, avagy hogyan éld túl az ünnepeket és a kétkedőket

A kísérletem elején tudtam, hogy a húsvét is beleesik majd abba az időszakba, amikor vegán leszek, de sosem voltam oda a sonka-tojás duóért, így ez nem okozott különösebb gondot. A csokinyuszik hiánya viszont már annál inkább. Ha valaki olyan Gombóc Artúr, mint én, és a csokoládé minden formáját imádja, akkor a vegánság legnagyobb buktatója az lesz, hogy a kedvenc édességeiről is le kell mondania. Persze rengeteg ízesítésű étcsokoládé is van a piacon, azonban ezek jó része is tartalmaz tejzsírt, tehát tiltólistás. Idén sem akartam kimaradni a csokinyuszikból, így vettem egyet, hogy majd később megegyem. Ez a kis füles aztán minden egyes nap szirénként énekelt nekem a konyhaszekrényből.  

A barátokkal töltött időt is meghatározta a vegánságom, ugyanis sokkal körültekintőbben kellett megtervezni a közös programokat, ha nem akartam éhen halni. Szerencsére Budapesten a legtöbb bevásárlóközpontban van vegán gyorsétterem, és a belvárosban is több opció közül választhattam. Ugyanezt már nem mondhattam volna el vidéki városokban, ahol bár előfordulnak vegán vendéglátóhelyek, ezeken a helyeken még mindig sokkal kisebb a választék.

Komoly kihívást jelentett, hogy megértessem a körülöttem lévőkkel, miért is nem írom meg ezt a cikket anélkül, hogy kipróbálnám a vegánságot. Míg a fiatalabb, húszas-harmincas korosztály támogatta a tervemet, az idősebb generáció bolondos hóbortot látott benne, amivel csak feleslegesen nehezítem az életemet. Vigaszt számukra talán csak az jelentett, hogy tudták, időszakos az elhatározásom. Nekem pedig nem elég, hogy ellen kellett állnom a folyamatos kísértésnek, még a döntésemet is időről időre megvédeni kényszerültem.

A kétkedő szavakat hallgatva tudatosult bennem igazán, hogy miközben nekem csak korlátozott ideig kellett ezzel megküzdenem, a vegánok – és valószínűleg az egyéb alternatív életmódot folytatók – egy életen át magyarázkodhatnak. Csak reménykedni lehet benne, hogy a legtöbb embert támogató barátok és ismerősök veszik körül, akik, ha nem is azonnal, de idővel elfogadják, hogy egyszerűen nem lehetünk mindannyian ugyanolyanok.  

A mocskos anyagiak, avagy tényleg a gazdagok hobbija a vegánság?  

Ha visszagondolok arra, hogy néhány éve annyira drága volt a növényi tej, hogy a vegán ismerőseim tejkészítő gépeket vásároltak, azt kell mondanom, hogy 

az anyagiak szempontjából a vegánok helyzete kifejezetten javult. 

A növényi tejek most is drágák, egy liter nagyjából 500 és 1300 forint között mozog, míg az árstopos 2,8%-os UHT tej árát 268 forintban maximalizálta a kormány. Mivel ezeket az olcsó tejeket elég nehéz kifogni, a kedvezőbb árú, 500 forint körüli növényi tejek és a „rendes” tejek ára között nincs is akkora különbség. 

A magas élelmiszer-infláció hozadéka is, hogy a vegán és nem vegán termékek ára közeledett egymáshoz. Az egyik élelmiszerlánc vegán fagyasztott pizzája például 999 forint, a hasonló jellegű nem vegán fagyasztott pizzák pedig gyakran 1200-1500 forint körül mozognak. A kísérlet során nem vettem észre, hogy többet költöttem volna élelmiszerre, egyedül a tejtermékek miatt kellett egy picivel többet költenem.

Csak a példa kedvéért: egy rakott krumpli elkészítése 4 főre 3500 forint körül mozog, a vegán rakott krumplié pedig 5000 forint körül, azonban ez tartalmazza a fekete só árát is (500 forint), amiből minimális mennyiség kell bele. A fenti összegek aszerint is változhatnak, hogy ki, mennyi tejfölt rak bele, ami a vegán verzió esetén jelentősen növeli az árat. Egy 450 grammos olcsóbb tejföl ára 700 forint körül mozog, ugyanennyi mennyiségű vegán tejfölért viszont nagyjából 1500 forintot kell fizetnünk ugyanabban az üzletben.

Az eredmény  

A vegánként eltöltött időszakban nem kellett tartanom a szalmonellafertőzéstől vagy attól, hogy csimbókos húsdarabra harapok, azonban sok régi kedvencemről le kellett mondanom. A kezdeti lendület után napról napra döbbentem rá arra, hogy ami pár napja még izgalmas kihívás volt, nemcsak megnehezítette, de esetenként egyenesen megkeserítette a mindennapjaimat. Több szülinapi tortázásról, sajtóvetítéses svédasztalról és anyukám süteményeiről mondtam le, ami egyfajta büszkeséggel is eltöltött. 

Ugyanakkor az idő előrehaladtával úgy éreztem, hogy a folyamatos önkontroll és lemondás több negatív érzést vált ki belőlem, mint pozitívat, és az étkezések nem adják meg ugyanazt az élményt és boldogságot, amit eddig. 

Végül be kellett látnom, hogy nem tudok tovább ellenállni a kísértésnek, a vegánság pedig nem trend vagy hobbi, hanem egy olyan elköteleződés, ami meghatározza nemcsak az étkezéseidet, de az életed többi területét is.  

Megállapítottam, hogy a vegánság egyáltalán nem való mindenkinek. Az átállás során fontos, hogy meglegyen a kellő türelmünk a válogatáshoz és az összetevők böngészéséhez. Ráadásul akik magával a főzéssel is hadilábon állnak – mint például én –, azoknak hatalmas lelkierő és kitartás kell hozzá, hogy időt és motivációt találjanak arra, hogy fakanalat és recepteket ragadva megkönnyítsék az életmódváltást. 

Végül nekem a csokinyuszi okozta a vesztemet, de bátran ajánlom a vegán heteket mindenkinek, aki tesztelni szeretné a határait!

Ezt is ajánljuk: Kipróbáltam az egy hónapos vegán kihívást, és csodák csodájára túléltem

Nyitókép: luchezar / Getty Images