Kipróbáltam az egy hónapos vegán kihívást, és csodák csodájára túléltem

Mindjárt 40 éves, közepes testalkatú, átlagos keresetű, egygyermekes, budapesti, viszonylag sportos nő vagyok. Szeretek jókat enni, rendszeresen főzök, nagyon sok egészséges és legalább ugyanannyi egészségtelen dolgot eszem. Ezek az alapadatok segítenek a helyén kezelni azt a vállalásomat, hogy világszerte százezrekhez csatlakozva részt vettem a veganuary kihívásban, és az év első hónapjában kizárólag növényi alapon étkeztem. A 2014-ben, az Egyesült Királyságból induló kihíváshoz évről évre többen csatlakoznak, és bár a mozgalmárokat sok kritika is éri, a résztvevők – becslések szerint – több százezer repülős utazás szén-dioxid-kibocsátását spórolják meg, és állatok millióinak életét kímélik meg az egy hónapos időszakban. Jól hangzik, ugye? Nekem is tetszett, ezért is néztem meg közelebbről, miről van szó, és kértem ki dietetikus véleményét is.

Ki a vegetáriánus, mit eszik a vegán, és mi dolgunk a veganuárral?

Bár sokféleképp lehetünk vegák, a vegetáriánus ember legtöbbször a húst mellőzi az étrendjéből, fogyaszt viszont tejet, tejterméket és/vagy tojást –  sőt a peszkateriánusok halat is. A veganizmus ennél jóval megszorítóbb irányzat. Nemcsak mert életformaként sok más fogyasztási szokást is befolyásol (a bőr Martenst például máris le lehet húzni a bakancslistáról), de az étkezésben is jóval szigorúbb szabályokat állít fel. A hús, a zsír, a bőr mellett tilos a tej, a tojás, de még a méz fogyasztása is.

Ezek első pillantásra is elég szigorú elveknek tűnnek, a napi gyakorlatba ültetve pedig néha igazi kihívást jelent alkalmazásuk, főleg azok számára, akik a mindennapokban ötletszerűen esznek, vagy sokszor esznek házon kívül. Mégis egyre többen kísérleteznek a vegánsággal. Vannak, akiket egészségügyi okok (a sok friss zöldség és teljes értékű gabona nem rossz ajánlólevél), másokat etikai megfontolások (nincs rendben, hogy állatok milyen mértékű szenvedésével jár a hús-, tej-, tojásközpontú étkezés), megint másokat környezetvédelmi szempontok (kevesebb marhahús= fenntarthatóbb gazdálkodás és kevesebb metán) vezérelnek, amikor belevágnak. És ott vannak a hozzám hasonló kíváncsiak is, akiket az érdekel, mennyire élhető és gasztronómiailag mennyire kielégítő így enni.

Vegánnak lenni persze megint csak sokféleképp lehet, és egészen eltérő anyagi, ökológiai és egészségügyi hatásai lehetnek az általunk választott módszernek. Tonnaszám vesszük a kifejezetten vegánokat célzó élelmiszereket, húsnak, sajtnak látszó tárgyakat? Esetleg csipszen és kólán tartósítjuk magunkat? Nyers zöldséget rágcsálunk, netán otthon főzünk, és rendületlenül csomagolunk, előkészülünk? Én az utóbbit választottam, mert az elejétől biztos voltam benne, hogy nem szeretnék a környezetettudatosság és fenntarthatóság nevében a korábbinál is több szemetet termelni és egészséges, tiszta ételek helyett a végletekig feldolgozott pótszereket enni.

30 nap növényeken

Amellett, hogy érdekes kihívás volt, és sokat tanultam a 30 napos időszakból, nem állítom, hogy lemondások nélkül ment. Leginkább az olyan mindennapos, elsőre ártatlan csemegék hiányoztak, mint a vajas kenyér, a sajtok, a tojás mindenféle formája és minden, ami túrós. Ezeket több alkalommal cefetül megkívántam, sőt olyan is volt (nem tudom, talán a tartósítószer vagy valamelyik másik E ürült ki épp a szervezetemből), hogy egy bizonyos gyártó egy bizonyos borjúpárizsija forgott egész nap a fejemben. Utóbbira szerencsére nem csábultam el, de még így is becsúszott 1-2 baki, amikor egyszerűen kikapcsolt bennem a vészjelző. Egyszer megettem egy fél sajtos kiflit, mielőtt tudatosult volna bennem, hogy a sajtos kifli… nos, sajtos. Egyszer sima tarhonyát tettem egy amúgy isteni vegán raguba, egy szerkesztőségi értekezleten pedig olyan csábos almás pitével kínáltak, amiben biztos, hogy vaj is volt, de ez csak utólag jutott eszembe, azóta pedig nem mertem megkérdezni.

Szerencsére nem a vakhit vezérelt, így nem is kárhoztam el az apró hibák miatt. Sőt kifejezetten büszke vagyok rá, elég jól lehoztam ezt az egy hónapot, és kijelenthetem: túl lehet élni. A hónap során fogyasztott ételeket mindennap ki is posztoltam, ez nagyon jó motiváció volt arra, hogy nap-nap után valami értelmes ennivalót készítsek. Januárban rengeteg zöldséget, még több hüvelyest, sokféle ragut, tésztaételt ettem, készítettem vegán módra édességet, levest, szendvicset, vasárnapi ebédet, de még kocsonyát is, ahogy pedig haladtam előre az időben, egyre rutinosabban, szinte magától ment a dolog.

Hátrányok

A vegánság ezzel együtt sem csak játék és mese, ezért az előnyök mellett a hátrányokat is csokorba gyűjtöttem azok számára, akik hasonló vállalkozáson törik a fejüket. Csupa olyan dolog következik, amire januárban jöttem rá.

Résen kell lenni

Hajlamosak vagyunk futtában leemelni a boltok polcain lévő termékeket – ez vegyes étkezés esetén sem a legjobb ötlet, vegánként pedig óriási csapda. Sok készétel tartalmaz ugyanis sutyiban valami olyasmit (tejfehérje, tojáspor, zselatin), amit magára valamit is adó vegán nem habzsol be.

Muszáj előre készülni

A vegán időszak egyik legnagyobb tanulsága számomra, hogy a különböző diéták nem bonyolult hatásmechanizmusok miatt működnek, hanem azért, mert ha az ember bármit (cukrot, laktózt, glutént vagy épp állati eredetű dolgot) mellőzni szeretne az étrendjéből, nem eheti meg azt, ami jövet-menet általában szembejön. Ha vegánként nem akarunk éhen halni/szemetet enni/indokolatlan ezreket költeni, a legjobb, ha otthonról viszünk ennivalót, vagy pontosan megtervezzük, hol, mit tudunk enni.

Magyarázkodni kell

Más diétánál is így van persze: ha nem úgy eszünk, mint ahogy megszokták tőlünk, a legjobb szándékkal kérdezgetni kezdik, nem lehetne-e esetleg mégis megenni ezt vagy azt a tésztaételt, illetve jó-e az úgy, hogy „kivesszük belőle a húst”. Engem nem igazán zavartak az ilyen kérdések, de biztos van, akit lelomboz, ha folyamatosan bizonyítania kell;  nem fog éhen halni, eszik fehérjét, és nem lesz akut vashiánya sem.

Kicsit nehezebb házon kívül enni

Ha vegánként étteremben ennél a családdal, alaposabban körül kell nézned, mert a vegán opció még ma is sok helyen a köret vagy maximum a kevert saláta, a vegán profilú helyeken viszont a megátalkodott húsevők nem biztos, hogy találnak a foguk alá valót.

Mindent rád akarnak sózni

Míg az egyik oldalról hiány van – nem lehet annyi helyen jót enni, mintha nem lenne vegán az ember –, a másik oldalról erős és túlárazott túlkínálat. Könnyen elhiheted, hogy nem élhetsz vegán tojás, vegán sajt, vegán hús, vegán méz nélkül, és ezek a sokszor szintetikus és nem is finom dolgok jellemzően kétszer annyiba kerülnek, mint a többi. Ezeknek nem csak szerintem nem érdemes bedőlni.

„Ha valaki a fenntarthatóság miatt szeretne teljesen növényi életformát folytatni, akkor jó, ha tudja, hogy egy többszörösen feldolgozott vegán készítménnyel többet árt, mint egy hazai forrásból megvásárolt, szabadtartású, kis mennyiségű hússal” – mondja Szabó Adrienn dietetikus, aki szerint szintén nem jó út a sokszorosan feldolgozott ételek felé indulni.  

Az elején költeni kell rá

Alapvetően is drága minden, tél közepén pláne miért lenne sok, olcsó és változatos a zöldség: eleinte nehéz nem túlköltekezni. Amíg az ember nem hiszi el, hogy a legegyszerűbb ételekből tudja a legjobb vegán fogásokat megcsinálni, lehet, hogy irreálisan sokat költ majd, pláne, ha elcsábul a vegán késztermékek vásárlására is.  

Nem könnyű átállni

Nem indultam messziről (leginkább flexinek mondanám hétköznapi táplálkozásomat), mégis volt pár nap, amikor nagyon kívánós voltam, illetve amikor úgy éreztem, csak növényalapon egyszerűen nem tudok jól lakni. Később persze kiderült, hogy nagyon is.

Előnyök

Kiderült az is, hogy előnyből is van bőven, ha az ember vegán üzemmódra áll át.

Tudatosság

Ami kihívás az egyik oldalon, előny a másikon. Az első héten még küzdelemnek éltem meg, hogy mindig vinnem kell az ételeket, a másodiktól viszont élveztem, hogy fel vagyok vértezve a teljesen felesleges és a diétába nem illeszthető vásárlások és költések ellen. Kifejezetten jó érzés előző este tudni, hogy mit eszik majd másnap az ember.

Változatosabb étrend

Ahhoz, hogy zöldségből, gyümölcsből gabonából változatos és finom ételeket készíthessünk, muszáj bátrabban kísérletezni fűszerekkel, ízekkel, technikákkal és határozottan állíthatom, hogy ez a konyhámnak is jót tett.

Jobb közérzet

Szerencsére egész tűrhető formában vagyok, és viszonylag energikusan is telnek a napjaim, a kihívás valahogy mégis könnyebbé, könnyedebbé tett. Jobb lett az emésztésem, fogytam is egy kicsit, ráadásul jobban, pihentetőbben is alszom.

Jobb közérzet másoknak is

Semmilyen életmóddal kapcsolatban nem vagyok híve a térítésnek, de azért a magam dolgát is igyekszem megkönnyíteni, amikor nem három-, csak kétfélét főzök. Férjem nem tért meg, de biztosan több zöldséget evett ő is, ha valami, ez egészen biztosan jót tett neki is.

Gyorsaság

Alapvetően is a könnyen és gyorsan elkészíthető ételeket szeretem, vegánul főzni viszont minden korábbinál gyorsabb. A zöldségek, tészták, gabonák sokkal hamarabb megvannak, mint egy húsétel, ráadásul klassz fogásokat tudunk enni teljesen nyersen is.

Etikusabb konyha

A vegán életmódot folytatók jelentős része az állatok iránti tiszteletből és/vagy az ipari állattartás kegyetlenségein felháborodva folytat vegán életmódot. Bár én nem emiatt próbáltam ki, ezzel együtt is remek érzés, ha néhánnyal kevesebb állat élete szárad a lelkemen.

Fenntarthatóság

Azt mondják, a húsfogyasztás csökkentésével csökken az ökolábnyom is – ennek mérésére nincs igazán eszközöm. Azt viszont a pénztárcámon tapasztaltam meg, hogy amint az alapokkal felszerelkeztem, vegánul főzni tényleg olcsóbb lett, mint hússal, sajttal, tojással.

És tényleg egészségesebb is?

Csekély visszaigazolás persze, hogy én valamivel jobban éreztem magam vegán étrenden, teljes konszenzus ugyanis még mindig nincs az ügyben. A veganizmus pozitív és negatív egészségügyi hatásairól tengernyi tanulmány született már, a központi kérdés jellemzően az, hogy biztosítható-e növényi alapon minden, az embernek szükséges tápanyag, és valóban fenntarthatóbb-e ez az étkezési forma. A WHO jelenleg támogatón, mégis óvatosan fogalmaz a veganizmussal kapcsolatban. A kevesebb húst és több növényi eredetű táplálékot tartalmazó étrendet sokak számára fenntarthatóbbnak tartja a teljes veganizmusnál, ugyanakkor elismeri, hogy teljes értékűen lehetséges étkezni az állati eredetű termékek elhagyásával is.

A BBC nemrég érdekes rövidfilmet közölt egy kísérletről, amiben egy (egyébként igen fitt és aktív) ikerpár esetében vizsgálták, hogyan hat az azonos energiatartalmú növényi, illetve hagyományos étkezés az emberi egészségre. Kiderült egyrészt, hogy még azonos génállomány esetében is eltérő egy-egy tápanyag felszívódása, hasznosulása, vagyis ami működik az egyikünknél, más hatást válthat ki a másiknál. Az is világossá vált, hogy étrendünket nem az abból kizárt ételek, hanem annak változatossága alapján kell megítélnünk. Az azonos kalóriabevitel mellett változatosan, de egyik esetben pusztán növényi alapon, a másik esetben vegyesen étkező testvérpár tagjai egyformán észségesek maradtak, és jó teljesítményt tudtak nyújtani a sportban is.

Ahogy Szabó Adrienn fogalmaz: „Hálás vagyok, amikor a diverzitást, a sokféleséget, a változatosságot emlegetik a táplálkozás kapcsán, mert ez valóban kulcsfontosságú. Amikor azt mondjuk, hogy fenntartható étkezés, annak pont a sokszínűség kihasználása a titka, mert akkor nem kényszerítjük a Földet egy nyersanyag globális túltermesztésére. Emellett a minél gazdagabb választékkal érhetjük el azt is, hogy étrend-kiegészítők nélkül is egészségesen működjünk.”

A szakember szerint kifejezetten köszönettel tartozunk a vegán kultúra terjedésének, mert olyan új alapanyagokat vezet be komfortosan a hétköznapokba, amelyeket korábban sokan mellőztek (például a hüvelyesek megjelenése a mindennapi humusszal, vöröslencselevessel, lencse-bolognaival, vagy épp az olajos magvak népszerűvé válása a magvajakkal). „Tekintsünk a vegán alternatívákra, receptekre lehetőségként, és ne azt nézzük, hogy mit kell elhagynunk, megvonnunk magunktól, ha növényi alapokon eszünk, hanem azt, hogy milyen nagy inspirációt jelent” – fogalmaz.

És hogy mit vonjunk be?

Ha engem kérdeznek, elsősorban friss, szezonális! zöldség és gyümölcs legyen otthon tonnaszám, na meg jó minőségű olaj, kókuszkrém, növényi tej, tojásmentes tészta, bulgur, kuszkusz, köles, hajdina, amaránt, zab és zabpehely, (barna) rizs. A szezontól függően fagyasztva, szárítva vagy konzervben – lencse, borsó, csicseri, sárgaborsó, bab és más hüvelyesek, hagyma, krumpli, fokhagyma, répa, sörélesztőpehely, magvak (előnyben a hazai: dió, tökmag, napraforgómag, mandula, mogyoró, lenmag és lenmagliszt), többféle liszt, kukoricadara, búzadara, szójaszósz, kakaó, nagy kakakótartalmú étcsokoládé, paradicsomszósz, nem sajtos pesztók és nagy duzzogva: tofu. Én ezeket tudtam igazán jól használni az elmúlt 31 napban.

Az egészségtudatosság és környezeti felelősség másik kulcsa, hogy többszörösen feldolgozott készételek helyett nyersanyagokat vásároljunk meg, 

így elkerülhetjük az elmúlt időszakban exponenciálisan növekvő számú adalékanyagokat – mondja Szabó Adrienn. „Nem tudjuk még pontosan, hogy az egyre növekvő számú ételintoleranciás esetek hátterében pontosan milyen kóroki tényezők húzódnak, de az biztos, hogy a műanyagba bugyolált, ételszerű áruk összetevői között megbúvó új és idegen anyagok nem kedvezők” – mondja. A feldolgozott élelmiszerekkel egészségügyi szempontokat mérlegelve legtöbbször az a probléma, hogy sokszor az lesz benne a domináns alapanyag, amivel a legnagyobb árrést tudják elérni a gyártók és kereskedők. Míg egy házi hummuszt a csicseriborsó mellé kiváló minőségű extra szűz olívaolajjal és tahinival lehet elkészíteni, addig a boltiban gyakran napraforgóolaj és minimális mennyiségű szezámmagpaszta található, ugyanígy a házi gombakrém otthon gazdagon gombával és fűszerekkel készülhet, az iparilag előállított viszont túlnyomó többségben a korántsem fenntartható forrásból származó kókuszzsírt fogja tartalmazni – teszi hozzá.

Azt mondják, száz tökéletlen vegán sokkal jobb, mint egy tökéletes, szerintem egy tökéletlen veganuary is nagy lépés, sőt menő csak heti egyszer hús nélkül étkezni is. Én például nem  állítom, hogy mostantól vegánként folytatom, de a kis lépésem már megvan: látom, hogyan tudok sokkal több friss zöldséget és gyümölcsöt enni, melyek azok az ételek, amik hús nélkül is ugyanazt a komfortérzetet adják, van már kedvenc növényi tejem is, és már nem tűnik ijesztőnek a minden állatit mellőző étrend sem. Azzal, hogy egy hónapig vegánul ettem, a 2022-es év 8 százalékában már biztosan spóroltam a hússal, tejjel, tojással, és abból, amit most tanultam, sok mindent viszek is tovább a húsosabb napokra is.

Nyitókép: „A húsevés hozzájárul a fajok kihalásához. Próbáld ki a vegán étrendet!” feliratokkal tüntetnek a PETA aktivistái Újdelhiben 2018 márciusában – Fotó: Radzsat Gupta/MTI/EPA/