A humor átsegíthet a válságon és a stresszen, de az ellenségünkké is válhat

A nehéz helyzeteket, a krízist, a stresszt mindenki másképp kezeli. Bizonyos dolgok szinte minden embert megviselnek: ilyen egy szeretett hozzátartozó elvesztése, egy fájdalmas szakítás vagy akár a mostani háborús fenyegetettség és gazdasági válság. Azzal kapcsolatban viszont már egyéni különbségeket tapasztalhatunk, hogy ki hogyan reagál ilyenkor rövid és hosszú távon.

A stresszre való reakcióink egyik fontos és a pszichológusok által sokat vizsgált összetevője a megküzdési mód. Ide tartozik minden olyan kognitív (gondolkodásbeli) vagy viselkedéses erőfeszítés, amivel a fenyegetőnek tűnő külső és belső hatásokat próbáljuk meg többé-kevésbé hatásos módon kezelni.

Sokan azt gondolják, hogy bármi is történik, az lebontható különböző problémákra, és ezeket lépésenként meg lehet oldani. Ez a hozzáállás valójában csak akkor alkalmazható könnyen, ha olyan, kisebb stresszel járó helyzetről van szó, amit teljes mértékben képesek vagyunk irányítani és kontrollálni – ez pedig viszonylag ritka. Ha például hirtelen tönkremegy a cipőnk, akkor kézenfekvő, hogy újat kell venni, de ez kizárólag problémafókuszú hozzáállással csak akkor kivitelezhető, ha van rá pénzünk, és az üzletek is nyitva vannak. Ellenkező esetben várni kell, el kell tűrni bizonyos mértékű frusztrációt.

Mivel a legtöbb helyzet a fentinél bonyolultabb, annak is nagy szerepe van, hogyan viszonyulunk hozzájuk érzelmileg; illetve sok megküzdési mód kifejezetten érzelemközpontú. Elsősorban olyankor hasznos ez, amikor nem tudunk (vagy azt gondoljuk, hogy nem tudunk) változtatni egy helyzeten, de szeretnénk jobban érezni magunkat. 

Sokan használják ilyen célból a mozgást, mások a különböző tudatmódosító szereket, és a humor is ide sorolható.

A viccelődés megerősíthet minket

A humor egy nagyon adaptív, egészséges és (tárgyától függően) szociálisan is elfogadott megküzdési mód. Ezzel valamennyire mind tisztában vagyunk, de nem feltétlenül tudjuk, hogyan is hat ránk pontosan. Kutatások alapján tudni lehet, hogy akinek van humorérzéke és gyakran nevet, az könnyebben ellen tud állni a stressz káros hatásainak, és fizikailag, illetve mentálisan is jobban érezheti magát. 

A humor a másokhoz való kötődést, a kapcsolatokat is erősíti, és növelheti a munkával való elégedettséget, segít megelőzni a kiégést. 

Betegségek esetében is nagy szerepe van a humornak, akár a fájdalmat is csökkentheti. Hozzájárul ahhoz, hogy máshogy nézzük, más kontextusba helyezzük a dolgokat, illetve észrevegyük, milyen sok ember tapasztal meg a miénkhez hasonló mértékű és jellegű stresszt.

Ez utóbbiban ma elsősorban a mémek játszanak nagy szerepet, amikkel valójában a közös tapasztalatokat, a félelmeket, vágyakat és titkos gondolatokat fejezzük ki. A problémáktól eltávolodva objektívabban és gyakran komplexebben leszünk képesek azokat látni. 

A mémeknek validáló, érzelmeket megerősítő funkciójuk is van: ha látjuk, hogy mások is azt élik át, amit mi, az megerősít minket abban, hogy rendben van, amit teszünk vagy érzünk. Így nem érezzük izoláltnak, kívülállónak és magányosnak magunkat.

A humor segítségével csökkentjük a bennünk levő feszültséget, kiengedjük a gőzt, és azt érezhetjük, hogy legalább egy kicsit visszanyertük a kontrollt a saját életünk felett.  Ez nagyon hasznos lehet, főleg abban az esetben, ha nincs lehetőségünk mást tenni. De mi történik akkor, ha nehéz helyzetekben tévesen gondoljuk azt, hogy ez az egyetlen eszközünk, és éppen emiatt nem kezdünk semmit a problémával?

Hátráltathat minket, ha humorral fedjük el a negatív érzelmeinket

A humorizálás nem mindig ártalmatlan tevékenység: gondoljunk csak arra, amikor mások hibáinak, balszerencséjének örülünk, és ezzel próbáljuk a saját önbizalmunkat, pozíciónkat megerősíteni. A humor akár el is távolíthat minket más emberektől. Ha valaki állandóan viccelődik, az olyan, mintha maszkkal rejtené el, mit érez, és nehéz lesz hozzá kapcsolódni. Sokféle megküzdési módra igaz, hogy ha a valóság elől menekülünk vele, az hosszú távon egyáltalán nem lesz hasznos.

Tudjuk, hogy milyen megkönnyebbülést okoz, amikor kibeszélhetünk egy minket bosszantó helyzetet vagy embert, és nevethetünk rajta. Ez a feszültséglevezetés azt az érzetet adja, mintha túl lennénk a problémán, és nem kellene tovább foglalkoznunk vele. 

Ha egy súlyosabb stresszhelyzetben leragadunk a mémeknél és a viccelődésnél, akkor nem kerülnek felszínre a helyzettel kapcsolatos érzelmeink vagy gondolataink.

Ahhoz, hogy lelkileg egészségesek maradjunk, minden, bennünk felmerülő negatív érzelmet át kell élnünk. Amikor éppen nincs időnk és lehetőségünk szomorkodni vagy dühöngeni, vagy úgy érezzük, hogy már eleget sírtunk, nagyon jót tesz a nevetés. Ugyanakkor érdemes figyelni arra is, hogy mit akarunk elfedni a humorral, és a helyzetre adott reakcióinkat komplexebben is megvizsgálni.

A humor tágabb kontextusba helyezi az adott problémát, segíthet az alternatív nézőpontok megtalálásában; ezért ha jól alkalmazzuk, egyes helyzetekben akár a megoldásban is. Ez természetesen csak akkor érvényes, ha van valamennyi kontrollunk az események felett, és tehetünk lépéseket a cél elérése érdekében.

Vigyázni kell arra, hogy fenntartsuk az egyensúlyt a viccelődés és a cselekvés között. Könnyű abba a hibába esni, hogy úgy érezzük, a nevetés segített minket megszabadítani a feszültségtől, és ezzel a probléma is eltűnt. Ha így működünk, akkor a humor egyfajta droggá válik: eltereli a figyelmet, kis időre jó érzéseket okoz, de nem visz minket közelebb a szükséges változásokhoz. Ezért fontos tisztában lenni azzal, hogy ez is csak egy eszköz a sok közül, amit a testi és mentális jóllétünk megőrzése érdekében használhatunk, és nem csodaszer.

A szerző pszichológus.