„Nem minden a pénz” – ezért hagyta ott ausztriai életét Nébl Zsolt a SUGO Tamburazenekar alapítója
2026. május 16. 11:00
„Az egész élet érzésekből áll, nem minden a pénz” – vallja Nébl Zsolt, SUGO Tamburazenekar alapítója. Nébl tizennyolc év után hagyta ott sikeres ausztriai építőipari vállalkozását, hogy hazatérjen és a zene erejével adjon esélyt a nehéz sorsú fiataloknak. A Magyar Péter országjárásán országos hírnévre szert tett SUGO Tamburazenekar alapítója ma már nem a profitot hajszolja, hanem mélyszegénységben élő gyerekeknek mutat kiutat a mindennapokból.
A SUGO Tamburazenekar neve az elmúlt hetekben összeforrt Magyar Péter országjárásával, a fiatal zenészek játéka pedig ezreket nyűgözött le a helyszíneken. A sikerek mögött azonban egy olyan ember áll, akinek az életútja legalább annyira regényes, mint amennyire tanulságos. Nébl Zsolt, a zenekar alapítója és mentora nem egy hagyományos zenetanár: tíz évvel ezelőtt még az osztrák építőiparban mozgott otthonosan, mielőtt radikális életmódváltás mellett döntött.
Zsolt tizennyolc éven át vezetett sikeres vállalkozást Ausztriában, ám a folyamatos hajtás és a pénz hajszolása után valami másra vágyott.
Egy idő után rájön az ember arra, hogy az egész élet érzésekből áll, nem minden a pénz
– vallja a férfi, aki tíz évvel ezelőtt döntött úgy családjával, hogy hátat fordít a kinti sikereknek és hazaköltözik a Bács-Kiskun vármegyei Sükösd környékére. Az eredeti tervük szerény volt: egy kis önfenntartó gazdaság néhány tehénnel, nyugalom és csend. A sors azonban mást tartogatott számára.
Ez volt az alapja a SUGO Tamburazenekarnak
A gazdálkodás mellé hamar visszakúszott az életébe a zene, ami tizenegy éves kora óta kíséri. Zsolt nem csupán tanítani kezdett, hanem egyfajta közösségi védőhálót is épített a környékbeli, többségében mélyszegénységből érkező roma és nem roma fiatalok köré. A próbák náluk nemcsak a kottákról szólnak: gyakori, hogy a gyerekeknek Zsolt és felesége biztosítja az alapvető ellátást, a pogácsát és a falatokat, mert tudják, hogy sokaknak ez is sokat jelent. Ebben a munkában barátaik is segítik őket, legyen szó élelemről vagy a koncertekre való utazás megszervezéséről.
A tanítási módszereit nem az iskolapadban, hanem az élettől tanulta. Példaképe és egykori mentora, Ribár Józsi bácsi emléke vezérli, aki egyszerű szakmunkásként, esztergályosként vált a helyi közösség motorjává.
Apám helyett apám volt, nekünk elég hányattatott gyerekkorunk volt édesapám függősége miatt
– emlékezett vissza a Házon kívülnek adott interjúban Zsolt a kezdetekre. Józsi bácsi volt az, aki 1989-ben felkarolta őt, és megmutatta, hogyan lehet a zenén keresztül közösséget teremteni. Ezt az örökséget viszi tovább most Sükösdön és környékén.
Zsolt elhivatottságát jelzi, hogy nemcsak a dallamokat, hanem magukat a hangszereket is igyekszik saját kezűleg biztosítani. A padlásán már húsz éve száradnak azok a faanyagok, amiket még az ausztriai évek alatt vásárolt meg, tudva, hogy egyszer eljön az idő, amikor tamburát farag belőlük.
Bár a politika szele most kicsit megérintette a zenekart az országjárás révén, Nébl Zsolt távol tartja magát ettől a világtól. Számára nem a politikai karrier a cél, hanem egy sokkal maradandóbb örökség. Ahogy fogalmazott: ő is arra gyűjt, amire egykori mestere – nem pénzre, hanem arra a tiszteletre, hogy egy napon talán róla is elnevezzenek egy emléktáblát a közösségért végzett munkája elismeréseként.