2026. március 29. 17:30
Meghalt Körmendi István, az ország legidősebb háziorvosa. A 103 éves orvos több generációt kezelt, és még közel százévesen is dolgozott. Halálhírét a Telexnek erősítette meg az I. kerület polgármestere, Böröcz László, de a korábbi polgármester, V. Naszályi Márta is megemlékezett róla.
Körmendi István neve sok családban nemcsak egy orvost jelentett, hanem egy állandó pontot. Olyan háziorvos volt, aki ismerte a családtörténeteket, generációkon át követte a betegeit, és nem csak tüneteket látott, hanem embereket.
Gyerekként már a rendelőben élt
Az orvosi pálya nála nem döntés volt, hanem közeg. Abban nőtt fel. A lakás egyik szobájában élt, a másikban rendelt, ugyanott, ahol az édesapja már az 1930-as években gyógyított.
Gyakorlatilag ebben a miliőben, ebben az úgymond orvosi légkörben nevelkedtem. Itt járkáltam, szaladgáltam, mint kisgyerek.
– mesélte az orvos 2021-ben a Fókusznak.
Az élmények egészen konkrétak voltak. Az édesapja már fiatalon bevonta a munkába. Édesapjával közös egyezményes jelük volt: egy kopogás az asztalon azt jelentette, hogy bemehet, és tanulhat. Hallgatta a beteg tüdejét, és próbálta felismerni a hangokat.
Háború, tiltások és túlélés
Az élete nem indult könnyen. A zsidótörvények miatt nem mehetett egyetemre, mégis bejárt előadásokra, illegálisan. Egy ideig működött, majd lebukott, és kitiltották az összes magyar egyetemről.
Ezen csak mosolygott. Ahogy ő fogalmazott: így is eleve ki volt tiltva.
A második világháború alatt munkaszolgálatra vitték. Orvosi könyveket cipelt magával, még ott is tanult. Látta a deportáló vonatokat, dolgozott romeltakarításon, és közvetlen közelről tapasztalta meg a rendszer kegyetlenségét.
A századából háromszáz emberből mindössze tizenhárman tértek haza.
Istvánt egy ismerőse bejuttatta egy klinikára, ahova a barátnője, Klári is követte.
Körmendi Istvánék búvóhelyére bement egy német katona. István, amikor meglátta a vérző foltot az SS-tiszten, akkor jött rá, hogy a várból kitörtek.
Akkor csak egy embert volt előttem, egy ember, aki most meg van sebesülve
– mondta később. Akkor jött rá, hogy orvosként hovatartozás nélkül kötelező az embereket gyógyítania, nem mérlegelhet.
Orvos lett, és az is maradt
A háború után végül befejezhette az egyetemet, és 1950-ben orvossá avatták. 1957-ben vette át édesapja praxisát, amit évtizedeken át vitt tovább.
1989-ben nyugdíjba ment, de nem sokáig bírta. Két év után visszatért.
Sok páciense gyerekkora óta járt hozzá, majd már a gyerekeiket és unokáikat is ő kezelte. Este nyolc után is dolgozott, ha szükség volt rá.
Egy alkalommal egy levél érkezett hozzá. Egy férfi írta, hogy évekkel korábban egy perc alatt felismerte az édesapja vakbélgyulladását, és ezzel megmentette az életét. Az illető nem volt más, mint Bálint Gyuri bácsi.
Még 97 évesen is tanult
Nem csak dolgozott, hanem folyamatosan képezte magát. Könyveket írt, figyelte az orvostudomány változásait, és tisztában volt azzal, hogy a tudás gyorsan elavul. Azt mondta, addig dolgozik, amíg a szellemi állapota engedi. A háziorvos utoljára közel 100 évesen adott interjút az RTL Reggelinek, akkor a háziorvos azt is elárulta, mit kell tennünk ahhoz, hogy megóvjuk magunkat a súlyosabb betegségektől
A munka tartotta életben
A felesége halála után még inkább a munka felé fordult. A rendelés lett az egyik utolsó kapcsolata az emberekkel. Sokan kérdezték tőle, mikor hagyja abba. Ő mindig ugyanazt válaszolta: nem lehet.
A Fókusz-interjúban akkor így beszélt a halálról:
Úgy szeretném befejezni, hogy egy átdolgozott nap után, jóleső fáradtsággal lefeküdni, majd másnap már nem felébredni.
Nézd meg a Fókusz teljes riportját Körmendi Istvánról:
Egy korszak vége
Körmendi István halálával nem csak egy ember távozott, hanem egyfajta orvoslás is. Az a típus, aki nem csak gyógyított, hanem ismerte a betegei életét, családját, történetét. Az ő története nem csak egy hosszú élet története, hanem egy következetes, kitartó pályáé is. Olyané, ahol a hivatás nem munkaidőhöz kötött. És talán ez az, ami miatt ennyien emlékeznek rá.
Nyitókép: RTL Fókusz