Munka közben bőven van időm gondolkodni, hol hibáztam – lovak segítenek a raboknak visszatérni a társadalomba Állampusztán

Az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben olyan lehetőséget kaphatnak a legmegbízhatóbb fogvatartottak, amit sehol máshol: a rabok a nóniusz lófajta egyik tenyészetében dolgozhatnak. Nem csak a lovak körüli fizikai feladatokat láthatják el, de aki bizonyítja alkalmasságát, az akár a lovak lemozgatásában, képzésében is részt vehet. A mindennapokban így a rabok olyan tudást szerezhetnek, és olyan érzelmi fejlődésen mehetnek keresztül, ami a börtön utáni életükben is segítségükre lehet.

Kalandos múlt

Az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet az ötödik legnagyobb bv intézet az országban, ám a mellette működő Állampusztai Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft.-nek köszönhetően a maga tízezer hektárjával területileg a legnagyobbnak számít. Nagyjából 1200 felnőtt férfi fogvatartott tölti itt a büntetését, mivel az állami cég fő tevékenysége csaknem 140 éve a mezőgazdaság, ebben vehetnek részt a megbízható rabok. Általában a rövid ítéletesek és az enyhe súlyú bűncselekményt elkövetett fogvatartottak kerülnek Állampusztára, közülük választják ki azokat, akik kikerülhetnek a lovak mellé dolgozni. Itt nincsenek falak és rácsok, így ez az egyik legjobb lehetőség, amit egy rab kaphat, amíg letölti a büntetését.

Az intézet története az 1800-as évek végéig nyúlik vissza: ekkor vásárolta meg a területet Wágner Pál földbirtokos, aki nagyon szeretett vadászni.  Egy nap azonban korábban ért haza a vadászatból, és rajtakapta a feleségét a lovásszal, így mindkettőjüket ott helyben lelőtte. Szerelemféltésből elkövetett gyilkosság miatt tizenhárom év fegyházbüntetést kapott. A börtönévek alatt rájött, hogy sokkal jobban telik az idő, ha az ember hasznos munkát végez. Amikor szabadult, úgy végrendelkezett, hogy halála után a terület az államra szálljon és bv intézetet alapítsanak rajta, azzal a céllal, hogy a fogvatartottak mezőgazdasági munkát végezzenek. A földbirtokos 1883-ban halt meg, így 1884-ben kilenc fogvatartottal elindult az intézet.

Maga a telep körülbelül 15 éve jött létre, és itt található Magyarország harmadik legnagyobb nóniusz tenyészete. Szorosan együttműködnek a Készenléti Rendőrséggel, így elsősorban a rendvédelmi célok alapján állítják össze a tenyésztési tervet. Jó idegrendszerű, megfelelő stabilitású, munkaképességű és egészségügyi állapotú állatokat tenyésztenek, amelyek maximálisan el tudják látni a rendvédelmi és rendészeti feladatokat. Emellett azonban legalább annyira fontos a fogvatartottak foglalkoztatása is, hiszen így hasznos feladatra tudják fordítani az energiáikat és a felelősségvállalást is sokkal könnyebben megértik az állatok ellátása közben.

Négy év börtön

Orsós Krisztofer szegény családból származik. A 23 éves fiatalember harmadik évét tölti négyéves büntetéséből, melyet halált okozó ittas vezetésért kapott. 2024-ben lehet újra szabad. Január óta dolgozik az állatok mellett, azon kevesek közé tartozik, aki a szigorú biztonsági és magatartási szabályoknak egyaránt megfelelt. 

Krisztofer korábban sehol sem került lovak közelébe, így kezdetben le kellett győznie némi félelmet is, de ma már a lovak teljes ellátása és futószárazása is a feladatai közé tartozik.

Szeretek velük lenni, a lovak kedves jószágok, ha talál az ember velük közös hangot 

– mesélte Krisztofer, majd hozzátette, hogy sokkal jobban érzi kint magát: „friss a levegő, nincsenek rácsok, nem vesz minket körül túl sok ember”.

Krisztofer kedvenc lova Bíbor: néha huncut, néha kicsit hisztis, de neki éppen emiatt tetszik. Amerre családja él, nincsenek lovardák, de nem tartja kizártnak, hogy szabadulása után kicsit távolabb lovászként helyezkedjen el. Úgy gondolja, munka közben bőven volt ideje végiggondolni, hol hibázott, és minden vágya, hogy büntetése letöltése után új életet kezdjen, valamint kisfiáról is szeretne gondoskodni. Véleménye szerint sokat köszönhet a lovak mellett szerzett tapasztalatnak.

Türelmet bőven lehet tőlük tanulni. Tudok a lovakkal beszélgetni: meghallgatnak, és ha nem tetszik nekik a mondanivalóm, arrébb mennek. Beszélgetés közben ismerkedünk egymással, innen tudja, hogy nem kell tőlem félnie, és nekem sem kell tőle. Szeretném helyre rakni az életemet, 23 éves vagyok, még előttem az élet

– mondta Krisztofer.

A nóniusz története 

A nóniusz fajta alapítóját, egy fiatal mént a napóleoni háborúk idején, 1816-ban zsákmányolták Észak-Franciaországban, és hadizsákmányként került az Osztrák-Magyar Monarchiába, majd Mezőhegyesre, ahol fedezőménként állították szolgálatba. A nóniusz fajta akkori értéke nem küllemében állt, hanem abban, hogy a katonai céloknak – nehéz hátasnak illetve tüzérségi hámos lónak mind a testméretei, mind a kezelhetősége alapján maximálisan megfelelt. Ma már lenyűgöző külleme is része felbecsülhetetlen értékének.

„Ha módjuk van rá, igyekeznek a lovak mellett maradni”

Dávid János telepvezető órákat tudna mesélni a nóniusz fajta gazdasági szerepéről és szerethetőségéről, ám arról is szívesen beszél, hogy az állampusztai tenyészet milyen hatással van a fogvatartottak életére.

Itt a lovak egyik fontos szerepe az, hogy munkaalkalmat teremtenek az elítéltek számára. Értelmes munkával látjuk el őket, ami mind érzelmileg, mind fizikailag megfelelő hatással bír. Aki kijön ide, és elvégez egy 12 órás műszakot, az sokkal nyugodtabb lesz a zárkában is 

– fogalmazott a telepvezető, de azt is hozzátette, hogy a rabok érzelmileg is sokkal inkább emberek tudnak maradni, hiszen itt egy lóval, egy élőlénnyel kell kapcsolatot találni.

A telepen évtizedek óta dolgoznak elítéltek. A telepvezető több olyan rab fejlődését végigkísérte, akik mindenfajta szakképesítés nélkül jöttek be, anélkül, hogy értettek volna a lovakhoz, az itt eltöltött idő alatt azonban többen eljutottak arra a szintre, hogy kamatoztatható tudást szerezzenek. 

Gyakorlatilag akár el tudnak helyezkedni lovászként, és manapság, amikor a képzetlen emberek elhelyezkedési lehetőségei nem túl jók, ez is egy fontos lépés lehet az értelmes és normális élet felé 

– mondta Dávid János.

A börtönhöz kapcsolódó biztonsági szabályok mellett a szakmai szabályok legalább akkora hangsúlyt kapnak: az állatokkal való bánásmódot hasonló súllyal próbálják érvényesíteni, így, aki nem idevaló és nem találja meg a hangot az állatokkal, nincs benne együttérzés velük szemben, attól azonnal megválnak. Ám a telepvezető szerint az elítéltek zöme értékeli a környezetet, a munkamorált, a vezetési stílust, így, ha módjuk van rá, igyekeznek a lovak mellett maradni.

Társadalmi haszna is van az itt végzett munkának

Farkas Lilla börtönpszichológus több olyan terápiás programot látott már, amelyek a rabok fejlődése szempontjából sikeresnek mondhatóak, de ezek elsősorban kisállatokat – tengerimalacot, kutyát, halakat használnak. Véleménye szerint a lovak mellett végzett munka is rendkívül pozitív hatással van a rabok pszichés jóllétére, az állatokkal való foglalkozás jelentősen csökkenti a stressz-szintet és az érzelmi-viselkedési szabályozásban is szerepet játszik.

Nem csak a szakmai tudás, de az itt elsajátított készségek is kamatoztathatók kint: erősíti a társadalmi felelősségvállalás érzését, fejleszti az érzelmi intelligenciát és a társas kapcsolatokat 

– fejtette ki a pszichológus. 

A természetben, szabad levegőn töltött idő ráadásul pozitív hatással van a mentális egészségre, enyhül a szorongás és a hangulati zavarok is

– tette hozzá a szakember.

A pszichológus arról is beszélt, hogy ugyan főleg biztonsági szempontok alapján választják ki az itt dolgozókat, de az érzelmi stabilitás is legalább ilyen fontos. Az állatok gondozása felelősségvállalással jár, a lovaknál pedig különösen fontos a nyugodt és higgadt viselkedés. Cserébe a fogvatartottak napjai célt és értelmet kapnak. „A társas kapcsolataikban is megtanulhatnak nem egyoldalú viszonyokat fenntartani, hanem kölcsönösségen alapuló kapcsolatokat kialakítani.” 

Nemzeti kincsünk

Dr. Pétervári Zoltán vezető állatorvos évtizedek óta aktívan részt vesz a nóniusz lovak tenyésztésében. A magyar rendvédelmi feladatok ellátására használt állatok ma már olyan nagy nemzetközi figyelmet kapnak, hogy nóniusz lovak szolgálnak többek között Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Belgiumban és Szerbiában is, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a telep jól működjön.

„Ez egy folyamat, mind emberben, mind lóban meg kell, hogy legyen az együttműködési képesség” – mondta az állatorvos, aki szerint Állampusztán olyan kultúrkincset tudnak megőrizni, amely az egész nemzet számára fontos lehet. „Minden elítélt megtalálhatja azt a feladatot, ami számára kedves, a ló pedig érzi ezt. Azonban határozottság is szükséges ahhoz, hogy valaki tudjon bánni a lóval. Akkor tudunk működő telepet fenntartani, ha a lovak megfelelően el vannak látva, az emberek pedig jól érzik magukat.”

Nyitókép: Vizler-Nyirádi Luca / rtl.hu