Jó eséllyel mászkál egy hasonmásunk a világban, akinek még a DNS-e is egyezik a miénkkel

Charlie Chasen és Michael Malone 1997-ben ismerkedtek meg Atlantában, amikor Malone énekelni kezdett Chasen zenekarában. A két férfi hamar összebarátkozott, de állításuk szerint amíg az ismerőseik nem mondták, addig észre sem vették, hogy úgy néznek ki, mint két tojás. Malone és Chasen feltűnően hasonlítanak egymásra, de kizárt, hogy rokonok lennének. Ezzel kapcsolatban végeztek egy kis nyomozást is, amiből kiderült, hogy a felmenőik a világ különböző részeiről származnak: Chasen elődei Litvániából és Skóciából érkeztek, míg Malone szülei a Dominikai Köztársaságból és a Bahamákról származnak. Chasen és Malone a jobb felső sarokban láthatók:

Az tehát, hogy a két férfi között rokoni kapcsolat volna, teljes bizonyossággal kizárható. Charlie Chasen és Michael Malone is szerepelt François Brunelle kanadai művész fotóprojektjében, amely az „I'm not a look-alike!” vagyis „Nem vagyok hasonmás” címet kapta. Brunelle fotói bejárták a közösségi médiát, sok helyen megjelentek az alteregóikkal pózoló nők és férfiak képei. A jelenség nemcsak az internetezőket hozta lázba, hanem Dr. Manel Esteller barcelonai genetikust is, aki úgy döntött, utánajár annak, mi a tudományos magyarázat a jelenségre.

A Cell Reports folyóiratban megjelent tanulmányban, amelyet a New York Times szemlézett, Esteller és csapata a fotókiállítás alanyainak DNS-ét vizsgálta. A kísérletben összesen 32 pár vett részt, vért vettek tőlük és különböző, életmóddal kapcsolatos kérdéseket tettek fel nekik. A kutatók arcfelismerő szoftvert használtak, hogy megállapítsák, pontosan mennyire hasonlítanak egymásra az alanyok. Az adatokból kiderült, hogy a párok felének az arca olyannyira megegyezett, mintha egypetéjű ikrek lettek volna. Ezt követően összehasonlították ennek a 16 párnak a DNS-ét is, hogy kiderüljön, az egyedi biológiai azonosítójuk is annyira hasonlít-e, mint az arcuk.

Dr. Esteller tapasztalatai szerint azoknak pároknak, akiknek jobban hasonlított az arcuk, a DNS-szerkezetük is hasonló. 

Ez persze nem lepte meg a genetikust, logikusnak tűnt, hogy ha már szinte ugyanúgy néznek ki ezek az emberek, akkor a genomjuk is hasonló.

A DNS az egyik legfontosabb építőkő, de mellette még rengeteg tényező befolyásolhatja a fejlődésünket. Az életmód, a környezeti hatások szintén nagy hatással vannak ránk, ezek nagyban alakítják például a mikrobiomunkat. Ez az ökológiai rendszer a mikrobák összességét jelenti, amelyek bennünk és rajtunk élnek, táplálnak, védenek, valamint időnként kihasználnak minket. Dr. Esteller megállapította, hogy az egymásra megszólalásig hasonlító, de rokoni kapcsolatban nem álló alanyok genomja hasonló, viszont epigenomjaik és mikrobiómjaik eltérőek. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a párok hasonlósága inkább a DNS-ük hasonlóságának, mintsem az egyező életmódnak vagy környezeti tényezőknek köszönhető.

Hogyan egyezhet ennyire két ember DNS-e, ha nem is rokonok?

Egyértelmű válasz nincs arra, miként rendelkezhet két ember közel azonos DNS-állománnyal. A kutatók először azt gondolták, hogy az alanyok életkörülményei hasonlóak lehetnek, de a vizsgálatok nem ezt igazolták. Az egyetlen ésszerű magyarázat az maradt, hogy csak a szerencsének köszönhetően alakulhatott így. Dr. Esteller szerint a hirtelen beindult népességnövekedés is elősegíti az efféle véletleneket.

Nagyon sok ember van a világon, a nagy számok pedig már lehetővé teszik, hogy a rendszer ismételje önmagát

– mondta a genetikus, aki szerint előfordulhat él rajtunk kívül egy alteregónk a bolygón, csak épp nem tudunk róla. Dr. Esteller abban reménykedik, hogy a kutatás eredménye a jövőben betegségek diagnosztizálásában is segíthet, tekintve, hogy ha az emberek véletlenszerűen szinte azonos genommal rendelkezhetnek, akkor miért ne lehetne igaz ez különböző vírusokra is.

A kutató szerint az azonos arcvonások és a viselkedési minták közötti összefüggéseket feltáró adatok felhasználhatók volnának akár a bűnügyi profilalkotás folyamatában is. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a jövőben DNS-minták alapján is meghatározhatnák, hogyan néz ki az elkövető. Dr. Daphne Martschenko, a Stanford Egyetem orvosbiológiai központjának posztdoktori kutatója ugyanakkor óvatosságra int az eredmények kriminalisztikai alkalmazásával kapcsolatban.

Rengeteg példát láttunk már arra, hogy már létező arcfelismerő algoritmusokat hogyan használtak fel faji megkülönböztetésre, a bűnügyi profilalkotás sem kivétel ez alól

– mondta Dr. Martschenko, hozzátéve, hogy a tanulmány ezen része sok fontos etikai kérdést vet fel.

Charlie Chasen és Michael Malone már 25 éve jó barátságot ápolnak. Szerintük a projekt, amiben részt vettek, inkább egy érdekes kísérlet volt, ami összehozta az embereket. Szerintük a tudat egyszerre nyugtalanító és felvillanyozó, hogy valahol a világban van egy titkos hasonmás, aki nem csak hasonlít ránk, de még a DNS-állománya is nagyban egyezik a miénkkel.

Nyitókép: Getty Images