Elhunyt Mécs Károly, Kossuth-nagydíjas színész, a Nemzet Művésze. Utolsóként távozott a Baradlay fiúk közül, akik pár éve még együtt ültek a XXI. század kamerái elé. Most ezzel a riporttal emlékezünk rá.

Ez a riport kalandos körülmények között született. Ahogy elkezdtük forgatni, lezárták a határokat. Aztán amikor újrakezdtük, megint.  Ez pedig igen érzékenyen érintette filmünk szereplőit – azt mondták, ez rosszabb, mint a háború. Filmünk szereplői azt is hozzátették, hogy ilyen rossz helyzetbe még nem kerültek az újkori történelem során. Nem beszéltek a levegőbe – mind tapasztalt, évtizedek óta a szállodaiparban dolgozó szakemberek. Akik látták a vasfüggöny mögött terjeszkedő hotelláncokat. Mulatozó elvtársakat. Sztárokat. Szépleányokat. És hajlandóak is voltak beszélni róluk. Persze csak  a szállodásoknak kötelező diszkrécióval. 

Kevesen tudják, de már a háború előtt is voltak termelőszövetkezetek. Ezek annyiban különböztek a szovjet mintára alakultaktól, hogy oda nem erőszakkal toboroztak: önkéntes alapon működtek. A TSZ-ekből menekültek az emberek és bár Kádár látta, hogy tarthatatlan a helyzet, nem tudott mit tenni. Ugyanis a Szovjetunió felőli nyomásnak nem lehetett engedni. Hogy élték meg az államosítást a földbirtokosok? Milyen gazdasági nehézségekkel küzdött Magyarország és hová tűnt a háztáji a falvakból? Veress Kriszta mindennek utána járt.

A kocsmában halnak meg a legkevesebben, emiatt van ott oly sok ember. Írta Hrabal, aki maga is igen szeretett kocsmázni, könyveinek hősei nemkülönben. A kocsma különleges közösségi tér. Egressy Zoltán Portugál című színdarabjának is ez a helyszíne. Szereplői szánalmas és komikus, de szerethető figurák: a vidéki italmérő törzsvendégei. Mindenkinek ismerős, megrekedt sorsú, esendő hősök. A darab ősbemutatója a Katona József Színházban volt, ahol húsz éven át láthatták a nézők. Ez lett a színház legtöbbet játszott előadása. Ha vidéki kocsmába nem is, de egy fővárosiba azért betért kollégánk a szerzővel egy pofa sörre. Juhász Mátyás filmje a Portugálról a XXI. században.

Bár ma evidens, hogy valaki szerelmével összekösse életét, a házasság intézményét nem a szerelmes szívek egyesítésére, hanem a vagyon egyesítésére találták ki. Hogyan változott a házasság az elmúlt évek és rendszerek alatt, és hogyan változott a nők szerepe mindeközben, arról is szó lesz Szondi Vanda filmjében.

Az 1994-es szajoli baleset 31 emberéletet követelt, képei beleégtek nem csak az utasok, de a segítők és a tudósítók elméjébe is. Wágner Bea, az eheti XXI. Század adás szerkesztője is egy vasútállomáson várakozott.

Udvaros Dorottya pályáján folyton új impulzusokat, izgalmas színészi kihívásokat keresett, de mindig a megérzései alapján döntött. 

Mivel lehetne leírni az ideális férfit? 1985-ben például így lehetett: legyen szőke, de néha jó a fekete is. Az ideális férfinak van telke és kocsija, ezen felül kisportolt és magas. Egyes vélemények szerint igazából barna, kövér és alacsony is lehet, csak gyengéd férj legyen. Ezen felül nem issza le magát a sárga földig, nem dohányzik a lakásban, megadja a feleségének a tiszteletet és hűséges hozzá – de létezett-e, létezik-e az ideális férfi? Nagy Gábort a Bob herceg 1972-es bemutatóját követő években körberajongták, Wunderlich József szerint folyamatos megfelelési kényszer ideálnak lenni, ami idővel szorongássá válik. Hogyan viszonyulnak a női rajongókhoz azok a magyar férfiak, akik egyszer, vagy akár most is férfiideálnak számítanak? 

Minden elnyomó rezsim, de még a demokratikus államok is jól tudják, hogy a családot összetartó szeretet olyan erős, hogy annak megbontásával, a családtagok összeomlanak. Nem véletlen, hogy ha az erőszakszervezetek el akarnak érni valakinél valamit, akkor a családjával zsarolják meg. Vagy a családtagjukból csinálnak halálos ellenséget. Például a gyerekeikből. Lázs Sándor filmjében ennek jár utána a XXI. század műsorában. 

A Kádár-rendszerben papíron nem létezett prostitúció, olyannyira, hogy az ellenőrzésére létrehozott erkölcsrendészeti osztályt is felszámolták. A szocialista embereszménybe nem fért bele, hogy valaki önmagukért szeresse a testi örömöket, ezért az apácarendekkel együtt a prositúciót is betiltották. De ami tilos, azzal remekül lehet másokat zsarolni, vagy éppen megfélemlíteni, éppen ezért a kommunista állambiztonság nem csak szemet hunyt, de még használta is az örömlányokat. Hogy mire és miért, az kiderül a XXI. század adásából, ahogyan az is, mit kerestek titkárnők és gyári munkások a Balatonon, amikor nem a vállalati üdülőkben töltötték az időt.

1923-ban Horthy Miklós kormányzó hazafias kötelességből elment moziba és megnézett egy filmet. Fejős Pál, a rendező már nem volt ott a bemutatón, Amerikában forgatott, így filmje, az Egri csillagok bukását sem élte meg. Az alkotás ugyanis nem aratott sikert, nem is maradt fenn belőle kópia. Néhány hónapja azonban előkerült egy-két jelenet, amelyeket a XXI. században láthatnak először. Borsody István filmje az elveszettnek hitt 1923-as Egri csillagokról. 

„Nem volt ízlése Erdős Péternek, abszolút nem érdekelte a zene. Elaludt rajta, vagy lehalkította, ha hangos volt” – mondták ismerői a Kádár-kori zeneipar teljhatalmú uráról. Amint azonban a popcézár eltűnt a színről, tömegesen alakultak a cégek a lehetőségek kiaknázására. Hogy milyen feltörekvő zenekarok, milyen felejthető dalokkal jelentkeztek a kiadóknál a kilencvenes években, az is kiderül az XXI. Század filmjéből.

Balázs Fecó, Piramis, Pokolgép, Charlie, Keresztes Ildikó. Két közös dolog biztosan összeköti a felsorolt előadókat. Az egyik a szövegírójuk, Horváth Attila, aki a XXI. század szombati adásának egyik főszereplője, a másik Wolf Kati, aki zenekarával az öt előadó öt slágerét játszotta el a maguk stílusában.