Három magyar is részt vett a Franciaország egykori elnöke ellen elkövetett, elbaltázott merényletben. Egyikük, Marton Lajos a XXI. Századnak, D. Tóth András filmjében idézte fel, mi történt azon az estén 1962 augusztusában. Életfogytiglani börtönbüntetésnek indult, amit a merényletkísérletben való részvételért kapott, de végül éppen a Charles de Gaulle által hirdetett amnesztiának köszönhette, hogy négy és fél év után kiszabadult.

A történész, aki a történelem részese lett. Romsics Ignác Széchenyi-díjas történész a Kádár-rendszerben lett a Horthy-korszak szakértője, de az állambiztonság nem ezért figyeltette. Még katonakorában, mielőtt egyetemre ment volna, Szabad Európa Rádiót hallgatott, amiért feljegyzés készült róla, és mint a rendszerváltás után az aktájából kiderült, később is készült róla jelentés.

A Videoton az egyetlen csapat, amely mindig nyert Madridban – 1984-ben a vidéki magyar kiscsapat játszotta az UEFA-döntőt a világhírű Reál Madrid ellen. A XXI. Század három egykori játékossal – Szabó Józseffel, az UEFA akkori gólkirályával, Csongrádi Ferenccel, a Paris Saint-Germain elleni gólszerzővel, valamint Disztl Péterrel, a korszak legjobb magyar kapusával – idézi fel a felejthetetlen kupameccseket.

A magyar színháztörténet példátlan sikere a Madáchban több mint 40 éve játszott Macskák. A XXI. Század többek között Szirtes Tamás rendezővel, Haumann Péterrel, Hűvösvölgyi Ildikóval és a darab legendás koreográfusával idézte fel a kezdeteket. Hogyan tanították be a koreográfiát a táncolni alig tudó drámai színészeknek? Mekkora előleget kért a magyaroktól a darab szerzője? Mi az erőssége a magyar változatnak az angolhoz képest?

Matuska Szilveszter: tömeggyilkos, robbantásszakértő, őrült. Szavak, amik először eszembe jutnak – nekem és valószínűleg az olvasónak is – e név hallatán. Polihisztor vagy művész, ezek már olyan kifejezések, amik messze elkerülik a figyelmünket, ha a biatorbágyi rémről elmélkedünk, pedig ezek is éppen olyan jól írják le, mint az elején említettek.

A magyar hard rock- és metálrajongók azonban sokat köszönhettek a 37 évig dobozban maradt Grizzly II. című filmnek. Egy maffiózókkal üzletelő chicagói sajtkereskedő, feltörekvő amerikai filmcsillagok és egy óriási vérmedve kellettek ahhoz, hogy a nyolcvanas évek Magyarországán létrejöhessen az első olyan nagyszabású koncert, ami kinyitotta a kapukat a heavy metal előtt.

Tatabányáról korábban sokaknak a szén jutott eszébe, ám a kohók mellett eltöltött óráknál a város jóval többet adott az ott élőknek. Színházi estek, munkáskörök és zenei produkciók képezték a nyolcvanas évek közösségi életét, a helyszín pedig nem más, mint a Bányász Művelődési Ház, vagyis a helyi művház.

1969-ben kisfilmekkel hirdették, hogyan kell érvényesíteni a budapesti busz- és villamosjegyeket, amik felváltották az addig működő kalauzrendszert. Akkor el kellett küldeni a BKV-nál dolgozókat, tíz évvel később viszont már emberhiánnyal küzdöttek. Ekkor léptek színre a női buszsofőrök, akik látták eleinte néhányan összehúzták a szemöldöküket.

1986, Monte-Carlo. Itt kezdődött a Hungaroring története, Bernie Ecclestone-nal – a Forma-1 akkori mindenható urával – és jóbarátjával – a Brazil Nagydíj versenyigazgatójával –, Rohonyi Tamással. A futamon határozták el, hogy egy minden ízében nyugati show-t hoznak a vasfüggöny túloldalára. A brit üzletember eredetileg a Vörös téren akarta megrendezni az autóversenyt, de az oroszok nem akarták felszedni a macskaköveket. Magyar üzlettársa ekkor javasolta neki Budapestet. Bár a politikai vezetés eleinte furcsán nézett a túlságosan is kapitalista sportra, amikor a brazil konzulátusról telex érkezett, már nem söpörhették szőnyeg alá.

Az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatokról sokszor festett idilli képet a kor propagandája. A kiképzésen résztvevő orosz és magyar katonákat jó barátokként mutatták be, holott ez közel sem volt igaz. A megszállók nemcsak fegyvertársaikat, de a civileket is lenézték és sokféleképpen keserítették meg életüket a gyulafirátótiak szerint. A tűzifa és borlopástól a molesztálásig minden belefért, ha pedig nem sikerült a tett helyszínén fülön csípni az elkövetőt, következménye sem lett a dolgoknak. Bár az atrocitások jó része nem követelt emberi életeket, 1986. július 16-án ennek az ellenkezőjére is volt példa. Ő volt a szovjet megszállás utolsó magyar áldozata.

Képzelje el, hogy egy sötét erdőben sétál, karddal a kezében, társaival együtt, és úgy néz szembe a mindenhonnan érkező veszéllyel. Vagy hogy egy űrhajó fedélzetén utazik, és úgy fedezi fel az univerzum határait. Bizony, ilyen kalandok várnak azokra, akik belemerülnek a szerepjátékok világába, ahol a hősök mi magunk lehetünk. Az ilyen típusú elfoglaltság egyre népszerűbb Magyarországon is, ahová a sci-fi- és a fantasy-irodalom farvizén érkeztek meg a szerepjátékok. Ebben pedig nagy szerepe volt a legendás Galaktika magazinnak. 

Gyártottak autót, teherautót, lóval vontatható mozgó konyhát, tábori sütőt, háztartási és mezőgazdasági eszközöket, működött itt és acél- és vasöntöde is az elmúlt 130 évben, de az ipari sikertörténet alfája a konzerv és a lőszer volt. A csepeli gyárban dolgozni azonban korántsem volt veszélytelen, a háborúk alatt pedig sokan fillérekért kockáztatták az életüket. Később stratégiai jelentőségénél fogva kiemelt figyelmet és bizonyos kiváltságokat is kapott a Csepel Művek több tízezer dolgozója, akiket többek között Hruscsov, Brezsnyev és Gorbacsov is meglátogatott. De vajon valóban tettek-e zsíros kenyeret tettek Lenin-szobor kezébe a tiltakozó csepeli munkások?

A XXI. század május 3-án készített hosszú interjút Gálvölgyi Jánossal – egy héttel az előtt, hogy rosszul lett, és intenzív osztályra került. Az elképzelés az volt, hogy pályája kevésbé ismert részleteit mutassák be közelgő születésnapja alkalmából: kevés filmszerepét, tragikus vagy szomorú színpadi játékát. Így igazán különleges adás készült, amiből most ízelítőt láthatnak-olvashatnak az rtl.hu-n.

A magyar úttörőszövetség, amely a cserkészmozgalom szerepét vette át, az ötvenes években még alacsonyabb taglétszámmal működött, mert voltak, akik nem voltak hajlandók belépni, és voltak, akiket kizártak. A nyolcvanas évekre szerepe, súlya megváltozott, de még akkor is egy ország tudta fejből a 12 pontot. A XXI. század archív és modern filmrészletekkel, szemtanúkkal és szakértőkkel idézi meg a magyar úttörőmozgalom évtizedeit.

A második világháború utáni kétpólusú világban, a hidegháború egyik erős fegyvere volt a propaganda, aminek a keleti blokkban – a „béketáborban” –  a fő üzenete az imperialisták elleni békeharc volt. De hogyan befolyásolták az embereket és ők mennyire hitték el lózungokat? Ennek járt utána a XXI. század.

Több ezer éve élnek az emberrel, több száz éve már a városokba is beköltöztették a kutyákat. Mik voltak a kutyatartás normái régen? Hogyan alakultak a felelős kutyatartás szabályai az elmúlt évtizedekben? Vajon a macskák iránti rajongás mikor kezdődött, és hova tart? A XXI. Század kérdéseire a Kiscelli Múzeum szakértői és más szakemberek adták meg a válaszokat. 

Tisztázni kell, mi a valóság, és mi az, amit az emlékezet tett hozzá a mohácsi tragédiához, az utóbbi évszázadokban ugyanis a tények sokszor háttérbe szorultak. A Mohács 500 kutatócsoport szerint ma már több korábbi feltételezést ki lehet zárni a csata pontos helyszínével és eseményeivel kapcsolatban, azt viszont biztosan tudni lehet, minek köszönhette első nagy győzelmét Szulejmán.

A jelenlévőkön kívül csak kevesen tudtak és tudnak róla a mai napig, ezért van olyan ,aki csak legyint: „ugyan már!”. Pedig a nyolcvanas évek közepén valóban megtörtént, hogy rendőrök szinte ok nélkül vertek szét egy koncertet, nem is akárhol: a Pusztavacsi Békefesztiválon. A XXI. század egy kevéssé ismert esetet dolgoz fel hétfői adásában. 

A Petőfi '73 című kultfilmmel nem az volt a baj, hogy mit mondott több mint száz évvel korábban Petőfi, hanem hogy mit mondtak 1972-ben azok a középiskolás diákok, akikre még a főszerepeket is rábízta Kardos Ferenc rendező. Ötven évvel a bemutató után szereplők és a stáb tagjai találkoztak újra, a XXI. század stábja pedig jelen lehetett a különleges randevún.

Kossuth-díjas költő, író, olykor forgatókönyvíró és színész. Istenfélő, szerelmet kereső, szorongó, negyedik generációs nyugatos, az Új Ember publicistája. De azoknak, akik ismerték, elsősorban Jancsi. A XXI. századnak Pilinszky János szerettei meséltek történeteket a költőről – ki kapta tőle élete legnagyobb pofonját, ki magyarázkodott a cigivel kiégetett ágyneműje miatt, és hogyan rejtőzködött Pilinszky, amikor Bódy Gábor rendező felkereste a Psyché miatt?

Miközben más pontokon a Securitate orvlövészei vadásztak a mozgó célpontokra, vagy éppen egy páncélozott harcjármű géppuskacsövével kellett farkasszemet nézni. Így tudósítottak a magyar újságírók a romániai forradalomról.

Hogyan került ő a miniszterelnök-jelölti pozícióba, és mit mondott neki Orbán Viktor, amikor átadta a miniszterelnöki irodát? Miért nem lépett be a rendszerváltás után az MSZP-be? Hogyan gondol ma ügynökmúltjára? A 80 éves Medgyessy Péter volt miniszterelnök a XXI. századnak idézte fel a múltat, és őszintén beszélt arról is, milyen „szamárságot” követett el, ami később támadhatóvá tette.

1973. április végén két tisztet, Dylski Aurél határőr őrnagyot és Cziboly Csabát, a Néphadsereg századosát temették el a budapesti Farkasréti temetőben. Mindketten Vietnámban haltak meg, amikor lelőtték az őket szállító helikoptert. Azzal a nemzetközi egységgel szolgáltak kint, amelyiknek a vietnámi háború utáni békét kellett felügyelnie, asszisztálni a fogolycseréknél és kivizsgálni a háborús bűntettekről szóló bejelentéseket. Az ötven évvel ezelőtti küldetésről a küldöttség ma már nyugdíjas tagjai beszéltek a XXI. századnak.

Több párt? Verseny? És én döntöm el, hogy ki kerüljön a parlamentbe? Magyarországot 33 évvel ezelőtt hirtelen ellepték a politikai hirdetések, a népnek azonban csak néhány hónapja volt, hogy megismerkedjen a számtalan új párttal és azzal a kihívással, amit a szabad választások jelentettek. Az optimizmus ugyan áthatotta a közhangulatot, a döntő többségnek azonban fogalma sem volt arról, hogy mi vár rájuk a rendszerváltás után. Mai szemmel a színre lépő politikusok sem voltak éppen a legfelkészültebbek.

Lehet egy politikai rendszer prűd – amikor úgy tesz, mintha a kapitalizmussal együtt a szexualitás is kihalt volna az emberekből – vagy álszent, amikor a párt első embere a fogamzásgátló tablettákkal kapcsolatban megjegyzi, hogy hirdetéseken nem akarja látni, de a vágyaknak semmilyen vasfüggönnyel nem tudnak gátat szabni. 

A kínzó lakáshiány enyhítésére vágott bele az Építési Minisztérium a jövő lakásának megalkotásának nem kis feladatába 1958-ban. A megbízott építészek akkoriban különlegesnek számító, remekbe szabott otthonokat terveztek, ezekből épült meg az Óbudai Kísérleti Lakótelep. Az izgalmas és tényleg előremutató vállalkozásból azonban sok panaszt eredményező, az eredeti elképzeléseknek csak nyomokban megfelelő valóság lett.

Mattyasovszky Jenő rendőrnyomozó és újságíró regényhőse fiatalkorától fogva mindig helytállt, és megvédte a Magyar Népköztársaságot. Történetei több százezres példányszámban keltek el, és még az író halála után sem értek véget. A szocialista propaganda és a volt rendőr fantáziájának szüleményéről Szondi Vanda készített filmet.

Hogyan fordulhatott elő, hogy a hatvanas évek magyar gyerekei nyugat-európai katonákkal játszottak? Hogyan született meg a magyar tankok rejtőszíne, a cirmos? Hogyan kerültek a szovjet játékok ugyanolyan dobozba, mint a lőszerek? És ki volt a magyar moncsicsikirály? Ezekre a kérdésekre is választ kaphat a XXI. század következő adásában. Az is kiderül, mi köze volt az annak idején német mintára Magyarországon is elterjedt trafikoknak a hazai játékgyártáshoz, és hogyan találták fel magukat az alapanyaghiánnyal küzdő magyar kisiparosok. 

Az Urál nyugati oldalán, a mai Baskíria területén élhettek azok a magyarok, akiket Julianus barát megtalált. Itt válhattak el tőlük a honfoglalók elődei, akik átkelve a Volgán nyugatra indultak. Vannak azonban arra utaló jelek is, hogy a magyarság nemcsak két felé szakadhatott, hanem más csoportok is elindulhattak más irányokba.