„A hitlerjugendes gyermek a családban sem életbiztosítás, de a hithű kommunista úttörő sokkal veszélyesebb”

„Ha valakit zsarolni szerettek volna, megkörnyékezni, akkor erre a családtagok fontos részei voltak adott esetben az operatív tervnek” – mondta a XXI. század műsorának Szekér Nóra az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárárnak történésze. „Az ötvenes években eleve olyan felfogás uralkodott a Szovjetunióban, hogy első a párt és második a magánélet, a család” – tette hozzá. Vagyis, remekül működött a pártromantika. Olyannyira, hogy gyerekeket vettek rá arra, hogy jelentsenek a szüleikről, majd példaképnek állították őket a többiek elő.

Hőst csináltak egy fiúból, akinek az volt a neve, hogy Pavel Morozov, és aki az édesapját besúgta, a rendőrségnél feljelentette. Ezért az édesapját aztán halálra is ítélték, de a család – a legenda szerint – megölte a fiút bosszúból

– mondta Szekér Nóra. 

Hozzátette, hogy „ebből a fiúból egy hőst csináltak a Szovjetunióban olyannyira, hogy operát írtak róla, könyvek születtek róla és egy abszolút egy pozitív kép volt, mint egy olyan gyermek, aki megtette a hazáért azt, amit elvárt tőle a szovjet rendszer.”

A szovjet úttörőkhöz képest a Hitlerjugend szinte semmi sem volt

A fentiekhez hasonló rémtörténeteket korábban főleg a Hitlerjugendről lehetett hallani, amikor az otthon megsértett kamaszok fontosabbnak tartották a náci vezető, Adolf Hitler szolgálatát, mint a családjukat. Bosszúból sokszor feljelentették a szüleiket mondván, hogy azok a párt ellenségei. Ezzel koncentrációs táborba juttatták őket.

„A szovjet úttörők ebből a szempontból sokkal veszélyesebbek voltak. A szovjet állami propagandában számtalan beszámolót látunk olyan úttörőkről, akik azért kapnak kitüntetést, akikkel azért készülnek interjúk, akik azért szerepelnek az újságban, mert a nép ellenségeként a szüleik titkos konyhai beszélgetését kihallgatva gyorsan elszaladtak és feladták őket a rendőrségen” – magyarázta Vági Zoltán, történész.

A szüleiket természetesen elvitték, agyonlőtték, a Gulagra küldték. Tehát a hitlerjugendes gyermek a családban sem életbiztosítás, de a hithű kommunista úttörő sokkal veszélyesebb tud lenni.

– tette hozzá a történész.

Magyarországra is megérkezett a besúgókultúra

Mindezeket aztán az ’50-es években a magyar úttöröktől is elvárták. Vagyis, hogy példaként tekintsenek Pavel Morozovra.

Az ő példáját elhozták a magyar iskolákba is az ’50-es években, és faliújságon kellett előtte tisztelegni. Tehát ez egy olyan erkölcsi elvárásrendszer része volt, ahol a család alá kell, hogy rendelődjön a hűséges állampolgári magatartásnak

– mondta Szekér Nóra.

A diktatúrák természetesnek vették ezt a magatartást. Az NDK-ban, tehát a kommunista Németországban a titkosszolgálat gyerekeket szervezett be, hogy szóljanak, ha államellenes tevékenységet észlelnek, de főképp azért egymásról jelentsenek.

„Teljesen mindegy, hogy a sztálinista diktatúrában vagyunk, vagy a hitleri Németországban, vagy az ősi Egyiptomban, vagy a jelenkorra visszatérve egy polgári demokráciában. Általában három típusú szervezet az, ami az állam nevében egyes állampolgárokra vagy más állam polgáraira meg nem engedett eszközökkel és meg nem engedett módon próbál hatást gyakorolni, pressziót gyakorolni. Ez a bűnügyi rendőrség, a titkosszolgálatok és általában a politikai rendőrség. Tehát nagyjából ez a három típusú szervezet, ami mindig megpróbálja a családot az egyénnel szembe fordítani” – mondta Vági Zoltán.

A családtagokkal való zsarolásnak a legmagasabb szinteken is voltak áldozatai. Elég Horthy Miklós kormányzó esetét felidézni, akit kisebbik fia elrablásával vettek rá arra, hogy lemondjon a hatalmáról, vagy a Rákosi rendszerben elkövetett politikai zsarolások, amikor a bebörtönzötteket azzal vették rá az együttműködésre, hogy így biztonságban tudhatják családjukat.

Lázs Sándor teljes filmjét szombaton 17:20-kor, a Híradó előtt nézhetik meg az RTL-en, a XXI. század műsorában.