Szépségkirálynők, hidroplánok és diktátorok – a Gellért Szálló elképesztő története

Az 1920-as években nagy népszerűségnek örvendő Gellért Szállóba többen hidroplánnal érkeztek.

1923-ban a szálló elől szálltak fel a magyar nemzetközi repülés első gépei. Nagyon furcsa, de ezek a Dunáról indultak, hidroplánok voltak. 

Az Aeroexpressnek, az első magyarországi nemzetközi repülési szervezetnek, vállalatnak  itt volt irodája a Gellértben” – mesélte Zsigmond Gábor történész a XXI. Századnak.

És itt szállt meg az első magyar világsztár, Simon Böske is. Az első magyar szépségkirálynő kegyeiért, akit aztán Európa szépévé is választottak, versengtek az amerikai filmstúdiók és a párizsi divatszalonok.

Simon Böske tényleg sztár volt. Több száz fős tömeg várta, amikor ide, a szállodába érkezett

– mondta a történész a felújítás alatt lévő Gellért Szálló egyik utolsó érintetlenül maradt lakosztályában. „Erre a picike térre és a szállodába detektíveket kellett kiküldeni, hogy Simon Böske nyugalomban tudja kipihenni európai körútját. Az a hatalmas tömeg, ami összegyűlt itt a szállodánál, be akarta törni a kaput, autogramot akartak kérni tőle, látni akarták Európa szépét.”

A Gellért Szálló vendégei minden kívánságát ki akarta szolgálni, nemcsak a luxust nyújtotta, hanem a mindennapi élethez szükséges apróságokat is. Működtek benne kereskedelmi egységek, gyógyszertár, bankfiók, különleges dohányokat árusító bolt, sőt akadt csemegebolt is, a harmincas években pedig fodrászat üzemelt. Természetesen annak sem kellett elhagynia a szállót, aki enni akart egy jót. Sőt!

Állítólag volt olyan, aki csak azért jött Bécsből hidroplánnal a Dunára, Budapestre, hogy bejöjjön a Gellértbe egy jó ebédre.

A Gellértnek nagyon jó konyhája volt már a húszas években is, főleg a második felében, amikor Gundelék megérkeztek ide. Akkor vált világszínvonalúvá az étterem” – tette hozzá Zsigmond Gábor. Az impozáns, úgynevezett Penziós éttermet csak a szálló lakói vehették igénybe, és többféle menüből is választhattak, de ott szinte mindenből. A köszvényesek és cukorbetegek számára külön menüről gondoskodtak. 

A Gellért virágkorának a második világháború vetett véget, pontosabban az úgynevezett kassai bombázás, aminek részletei a történelem homályába vesztek. Bárhogy is volt, a Gellért komolyan megsínylette a háborút. A szállóban hadikórház működött, ahol pedig nem sebesülteket ápoltak, ott német és magyar tisztek rendezkedtek be. Emiatt, továbbá a Citadellán lévő katonai bázis miatt a szálló dunai oldalát szitává lőtték. Csak a Gellért-hegy felőli oldalt lehetett használni, ott meg is nyitottak néhány szobát. A szálloda sorsa azonban nemcsak a háborús károk miatt vált kétségessé.

Azt lehet mondani, hogy a kommunista vezetés se kiköpni, se lenyelni nem tudta ezt a szállodát. 

Valóban voltak olyan tervek, hogy az egész homlokzatot lecsupaszítják, és szocreál vagy legfeljebb Sztálin-barokk külsőt kap az épület. Miközben még a romos báltermet és egyéb romos részeket is használták egy-egy alkalommal. Szóval érezték, hogy mégiscsak ez a szállodája Budapestnek” – fogalmazott a történész.

Nemcsak művészeket fogadtak a romos Gellértben. Amikor 1947-ben a jugoszláv Josip Tito marsall Magyarországra látogatott, neki is épp itt tákoltak össze egy lakosztályt. A Gellért majdnem egy évtizedig működött felállványozva a Duna-parton, majd közel tíz évnyi huzavona után újjáépült.

Hogy mi mindennek volt még tanúja a Gellért Szálló, kiderül a fenti videóból, illetve Szondi Vanda teljes filmjéből, amelyet a XXI. Század adásában hétfőn, a késő esti Híradó után láthatnak az RTL-en.

Ezt is ajánljuk: Egy hajszál választott el a lincseléstől egy pénzéhes kalauzt az Oktogonon, földbe csapódott a Gellért térről induló sétarepülő