Egy hajszál választott el a lincseléstől egy pénzéhes kalauzt az Oktogonon, földbe csapódott a Gellért térről induló sétarepülő

Nagy izgalom előzte meg 1923. május elsejét. Az Est szerint már napok óta terjedtek híresztelések arról, hogy a rendőrök nagyobb népgyűléseket, felvonulásokat engedélyeztek a szociáldemokratáknak. A lap megtudta: a hatóságoknak nem szokott kifogásuk lenni az ellen, hogy a szocialista munkásság gazdasági kérdések megbeszélésére gyűléseket tartson, ezúttal azonban olyan gyűléseket jelentettek be, amelyek politikai kérdésekkel akartak foglalkozni. Ezeket nem engedélyezték, a rendőrség csak táncmulatságok megtartására adott engedélyt, és hogy „semmiféle váratlan esemény készületlenül ne érje a főkapitányságot”, teljes készültséget rendeltek el május elsejére.

A május 3-i lapszámból az derül ki, hogy május elseje egész Európában nyugodtan telt, noha Münchenben olyan rémhírek terjedtek el, hogy

a nacionalisták államcsínyt terveznek, szétverik a szociáldemokraták májusi ünnepét, és Hitler vezetésével magukhoz ragadják a kormányhataImat.

Az aggodalom azonban itt is alaptalannak bizonyult, csak kisebb összetűzések voltak, amikor a nemzetiszocialisták el akarták venni a vörös zászlókat.

A borzalmasan szép tűz

Akár szégyen a mai lapokra nézve, akár nem, manapság már aligha találni olyan izgalmas, olvasmányos tudósításokat egy tűzesetről, mint Az Est 1923. május elsejei számában. Az óbudai, Bécsi úti Bohn-féle téglagyár katasztrófája kapcsán kétszer is leírta a tudósító, hogy „borzalmasan szép látvány” volt, ahogy az egész égbolt vörös fényben úszott, a színházi előadások végeztével ezrek tódultak a Margit híd felé, hogy megcsodálják.

A gyárban, ahol a szárító kapott lángra, pánik tört ki, mert a csapokból nem folyt víz, sőt az egész környéken nem tudtak vizet szerezni az oltáshoz. Ráadásul azt hitték, hogy a szárítóhelyiségben munkások alszanak, ezért a tűzoltók csákánnyal verték be az ajtót, és a lángok közé mentek, de senkit nem találtak.

A szédítő hőséget árasztó lángtenger felett haláltmegvető bátorsággal tűzoltók járkálnak. De hiába ontja a négy gőzfecskendő percenként a vizet, nem tudják megakadályozni a lángok tovaterjedését

– állt a riportban. A következő nagy izgalom az volt, hogy sikerül-e megakadályozni, hogy a fából készült csöveken keresztül, amelyeken a gépházból a meleg levegő érkezik a szárítóhelyiségbe, a lángok átterjedjenek a gépházra, felrobbantva az egész épülettömböt. Két, a hőségtől szédelgő és kimerült tűzoltó verte le a 8-10 méter hosszú, méteres átmérőjű csöveket, hogy elejét vegyék a katasztrófának.

Éjjel fél kettő tájban már majdnem sikerült megfékezni a tüzet, ekkor azonban érthetetlen módon újra elapadt a víz, és ismét lángra kaptak a helyiségek. Kétségbeesett telefonálgatás és szaladgálás után sikerült folytatni az oltást, három órakor már csak parázslottak a romok. Másfél-két milliárd koronára becsülték a kárt.

Csonka-Magyarország méhcsaládjai

Egy kiló kristálycukor 1470 koronába került május másodikától – előtte 1120-ba. A kereskedőket raportra hívta a kormány, hogy kiderüljön, miért nem lehet cukrot kapni az áremeléseket megelőzően. Azzal védekeztek, hogy nem ők spekulálnak, a lakosság vásárolja fel a könnyen elraktározható cukrot.

Eközben a magyar méhészek nagy bajba kerültek: „Csonka-Magyarország mintegy félmillió méhcsaládjából legalább 100 000 család elpusztult.” Ennek oka az előző évi rossz időjárás és a silány virágtermés, ami miatt a méhcsaládok kevés élelmet gyűjtöttek a téli hónapokra. Másutt úgy becsülték, hogy a méhcsaládok 60 százaléka is elpusztult, eközben a szakemberek arra is panaszkodtak, hogy súlyosan megadóztatják őket, és ha nem csökkentik terheiket, a három éve tartó kedvezőtlen időjárás nyomán kénytelenek lesznek a méztermeléssel teljesen felhagyni.

Az Est szerint egymással verseng két újságrovat: az egyik a drágulásokat, a másik az új méltóságos urakat sorolja.

Nekünk ugyan az a nézetünk, hogy ez a szegény ország valami mást is megérdemelne, mint új méltóságos urakat; mindamellett, ezúttal a méltóságos rovat pártján állunk, s tiszta szívből kívánjuk, vajha sikerülne neki a versenytársát úgy a földhöz teremteni, hogy moccanni se bírjon.

Egy másik szösszenetben arról számoltak be, hogy egyre többen járnak fedetlen fővel az utcán.

A kalaptalanság hódít, és hódítása ma, amikor 15 és 60.000 korona közt mozognak a szép és jó kalapok, nagyon észszerű. Az emberek nem tudják megfizetni a kalapot s gondterhes homlokukat inkább csókoltatják tavaszi széllel és napfénnyel, mintsemhogy düledező köcsögökkel vagy lógó karimájú, gyűrött és zsíros föveggel-süveggel-tökfedővel koronázzák meg agytekercseik többé-kevésbé királyi boltozatát.

A pincérek eközben sztrájkkal fenyegettek azt követelve, hogy szüntessék meg a borravalórendszert, és százalékosan részesüljenek a forgalomból. Arra hivatkoztak, hogy a közönség már csak az önkéntes borravalón tud takarékoskodni, ami a pincérek egzisztenciáját fenyegeti. Az egyik belvárosi kávéház tulajdonosa azt mondta, hogy a pincérek követelését még tárgyalási alapként sem fogadják el:

nem egyezhetünk abba bele, hogy bruttó jövedelmük elosztásába mások beleszóljanak, hiszen ez a kommunizmusra emlékeztet.

A pincérek ezt azzal utasították el, hogy épp a kommün alatt törölték el a korábban meglévő százalékos rendszert.

Horthy közbenjárása

Az Oktogonnál egy éjszakai buszjárat kalauza okozott botrányt, aki a rendes viteldíj helyett négyszáz koronát követelt az utasoktól. Azok viszont látták a kihelyezett táblán, hogy nem kötelezhetők ilyen magas viteldíj megfizetésére, és összefogtak a kalauz ellen. Néhány pillanat választotta el a tömeget attól, hogy meglincseljék a kalauzt, amikor megérkeztek a rendőrök. Százhúsz utas tett feljelentést a visszaélés miatt, de a kalauzt a helyszínen nem állították elő arra való tekintettel, hogy az embereket mégiscsak haza kell szállítani.

A drágulások közepette is volt kereslet a Duna új szenzációjára, a Gellért-szálló elől felszálló hidroplánokra, amelyek sétarepülésre vitték utasaikat Budapest felett, a szezon kezdetétől pedig balatoni járatokat is ígértek. Május hatodikán adott róluk hírt az Est, nyolcadikán viszont már arról írtak, hogy halálos repülőszerencsétlenség történt, hat utassal az egyik Aeroexpress-gép az összekötő vasúti hídnál a földbe csapódott. Egy ember vesztette életét. A szerencsétlenség ellenére folytatódtak a repülések, egy későbbi cikkben azt írták, akkora az érdeklődés, hogy alig tudják lebonyolítani a forgalmat.

A medve halállistájáról szóló viccre emlékeztet, ami a budapesti Árumintavásáron történt Horthy Miklós látogatása során. A kormányzó megállt a Szőnyegipar Rt. standja előtt, ahol az egyik kiállított selyemszőnyeg kidolgozását dicsérte, mire a gyár vezérigazgatója arról kezdett panaszkodni, hogy

a szépen fejlődő magyar ipart óriási mértékben akadályozza a bürokratizmus.

Horváth Miksa szerint „negyvenegy íróasztalnál kell jelentkezniük” és különböző illetékeket fizetniük, hogy hónapok múltán kiszállíthassák árujukat az országból.

Úgy látszik, itt egy kellemetlen bürokratizmussal állunk szemben. Kérem, lehetőleg szüntessék be ezt a nehézkes adminisztrációt

– mondta Horthy a társaságában lévő kereskedelemügyi miniszternek, aki erre megkérte a gyárigazgatót, hogy keresse fel hivatalában, hogy az ügyet elintézhessék.

Az alulmaradt fregatthadnagy

Kardpárbaj zajlott még áprilisban a fővárosban Landauer Ede bankhivatalnok és Kirchner Sándor fregatthadnagy között. Kirchner május elsején halt bele a sérüléseibe, a rendőrség pedig eljárást indított szándékos emberölés miatt, mert bejelentéseket kapott, hogy a párbaj során történt szabálytalanságok okozták a súlyos sérülést.

Egy újabb tudósításból kiderült, hogy Landauer és Kirchner ugyanannak a „nagyon elegáns, szőke, magas, a budapesti társaságban közkedvelt, feltűnően szép úrileánynak” udvarolt, mígnem az egyik fiatalember megjegyzést tett a másikra a leány előtt, ő pedig visszamondta azt a másik férfinak. Eközben a leány egy harmadik férfi menyasszonya lett, de Landauer és Kirchner között elmérgesedett az ellentét, előbbi ugyanis nem tudta megbocsátani a másiknak a sértő kijelentést.

A Váci ucca levegőjét vagy én, vagy Ön szívja – de egyikünknek meg kell halni!

– írta Kirchnernek küldött levelében Landauer, és arra is felszólította vetélytársát, hogy nevezze meg segédeit.

Ha nem áll ki, megkorbácsolom és az uccán lövöm le, mint egy kutyát

– fenyegetőzött barátai előtt Landauer. Kirchner nem volt hajlandó kitérni a párbaj elől, vívóleckéket vett, bár edzője is azt javasolta, hogy ne menjen bele egy potenciálisan halálos kimenetelű párbajba, jelentse inkább a becsületbíróságon az ügyet.

Végül a párbajra úgy kerülhetett sor, hogy a felek írásba adták: minden felelősséget magukra vállalnak az esetleges kimenetelt illetően. Az Est szerint megdöbbentő képet ad a budapesti társasági viszonyokról, hogy óriási érdeklődés kísérte a párbajt, amiben Landauer és Kirchner egyszerre sérült meg: előbbit a fülén érte egy mélyebb, de nem túl súlyos vágás, utóbbinak viszont a kard keresztülfúrta a hónaljánál az izmot és az artériát. Kilenc nappal később a fregatthadnagy karját tőből amputálni kellett, de végül a seblázba belehalt.

A kecskeméti lövöldöző

Kecskemét piacán „egy megőrült fiatalember” rendezett merényletet. A főtérre rosszul felkantározott lovon érkezett, piszkos csizmájának csak egyik szárába volt betűrve a szürke parasztnadrág, kalapot nem viselt, viszont a vállán átvetve madzagon lógott egy karabély. Leugrott lováról, és egy arra járó katonát felszólított, hogy vegye le a csillagjait. Tucatnyian gyűltek köréjük, a katona elszökött, a puskás viszont elsütötte fegyverét, és a tér közepére ment. Többekre rálőtt, tizenkét embert vittek kórházba, akik közül hárman súlyos sérülést szenvedtek. Közülük a várandós Farkas Józsefné a kórházban életét vesztette.

A lövöldözőt elfogták és a rendőrségre vitték. Megállapították, hogy Héjjas Pálnak hívják, 23 éves ménteleki gazdálkodó. A rendőröknek előbb azt állította, hogy egy kecskeméti ügyvéd biztatta a merényletre, majd azt, hogy amikor a városba érkezett, találkozott egy altiszttel, aki szegedi katonáskodása alatt rosszul bánt vele, ez izgatta fel, másodjára pedig csak véletlenségből sült el a puskája.

A rendőrségen jelentkezett Héjjas Pál ügyvédje, aki korábban egy hamis pénz beváltása miatti bűnügyben védte a férfit. Ebben az ügyben Héjjast „gyengeelméjűség” miatt felmentették. A gyengeelméjűségéről szóló bizonyítvány mindig nála volt, és ha összeütközése volt a hatóságokkal, csak felmutatta azt, és beszámíthatatlanságára hivatkozott.

A rendőrfőkapitány eközben azzal volt elfoglalva, hogy elejét vegye a ponyvairodalom terjedésének. Különösen Budapesten és a nagyobb vidéki városokban utcai házalók, vásári árusok terjesztették tömegesen a fantasztikus detektívregényeket, jó erkölcsbe ütköző pornográf könyveket, kékeket és levelezőlapokat, értéktelen ponyvaregényekből, elbeszélésekből összetákolt naptárakat, el nem ismert szekták röpiratait. A főkapitány rendelete hangsúlyozta: terjesztési engedélyt csak olyan sajtótermékekre lehet adni, amelyek terjesztését vallási, erkölcsi vagy nemzeti szempontok teszik kívánatossá.

Chaplin látogatása

Egy leánygimnázium fizikatanárának „idegrohama” is belefért az újságba, bár azt nem írták meg, pontosan mely intézményben történt az eset. K. tanár urat fiatal, szorgalmas, csendes, nyugodt embernek ismerték, és jókedvűnek tűnt aznap is, amikor egy órája vége felé hirtelen, minden átmenet nélkül a repülés problémájáról kezdett beszélni.

A lányok rögtön észrevették, hogy valami történt, de az első pillanatokban nem tudták mivel magyarázni a dolgot. Közben a tanár mind hangosabban, szinte kiabálva folytatta előadását a repülésről, a repülőgépekről, motorról, pilótáról beszélt össze-vissza, rendszertelenül, úgy, hogy tanítványai megijedtek. A végén már azt rikácsolta:

Most repülünk, az utasok beszálltak, tessék vigyázni, indul a gép! Már jó magasan vagyunk, látják ott lent a várost, a Dunát, az iskolát! Ezer méter, feljebb, feljebb, kétezer méter, ötezer! Jaj, zuhanunk…

Egy tanítványa kirohant segítségért, de mire az orvos megérkezett, K. tanár úr már lecsendesedett, egykedvűen tűrte, bármit csináltak vele, de a kérdésekre nem tudott felelni. Orvosi kezelésbe vették.

Május 17-én nagy izgalom volt Budapesten, miután elterjedt, hogy Charlie Chaplin a fővárosba érkezik. Az egyik belvárosi szállodaigazgató lobogtatott egy táviratot, amire francia nyelven az volt írva:

Jövök a 8 órai vonattal, kérek kétszobás lakosztályt, fürdőszobát és komornaszobát. Chaplin.

A szállodában azonban nem volt üres lakosztály, és az egész város felbolydult, hogy valahol méltó szállást találjanak a filmsztárnak, míg végül nagy nehezen sikerült helyet találni az egyik nagy szállóban. Autót is küldtek elé a vonathoz, de nagy volt a meglepetés, amikor kiderült, hogy az úr nem Chaplin, hanem Claplin, csak elírták a táviratot.

A királyné dekoltázsa

Madridi tudósítás szerint a nők mélyen dekoltált ruhája ellen szólalt fel egy spanyol pap, Calasanz atya. „A dekoltázst ugyan a spanyol nők régóta kedvelik, azt lehetne mondani, ez a divat sohasem volt divatjamúlt. Most azonban a legmerészebb kivágásoktól sem riadnak vissza, mert – szerintük – ez a legújabb divat” – áll a tudósításban, mely szerint egy spanyol lap azt írta: „nem akarunk az álszemérmetesek hibájába esni, de figyelmeztetnünk kell nőinket arra, hogy a dekoltázs divatját túlzásba hajtják”. Mint kifejtik,

a spanyol nőről úgyis mindenféle legendák keringenek külföldön. A tüzességét és lángolását gyakran rosszabb értelemben fogják fel és így igazán őrizkedniük kellene attól, hogy ilyen divattal még több szóbeszédre adjanak alkalmat.

A madridi színház egyik primadonnája azzal ütötte el a dolgot, hogy minél nagyobb a kivágás, annál kevesebb szövetet kell vásárolni, így a férfiaknak meg kellene köszönniük a takarékoskodást. Calasanz atya viszont templomi prédikációjában arról beszélt, hogy a kivágott ruha árnyékot vet nemcsak arra az asszonyra, aki viseli, hanem férjére és egész családjára is. Fényképeket vett elő, amelyen a legelőkelőbb madridi hölgyek szerepeltek mélyen kivágott ruhákban, és elítélő megjegyzések kíséretében körbeadta a híveknek.

Azok a hölgyek, akiknek a fényképét megmutatta, irultak-pirultak, egyik-másik annyira szégyellte magát, hogy tüstént eltávozott a templomból

– így a tudósítás. Mígnem az egyik képen a királynét ismerték fel. A prédikáció híre futótűzként terjedt: magában nem keltett volna feltűnést, de a királyné képének felmutatása miatt a püspök felfüggesztette, kolostorba küldte és a rendőrség is eljárást indított vele szemben felségsértés miatt.

Párizsban a „Radiovision” volt az aktuális szenzáció, amiről ugyan megjegyezték, hogy még nincs készen, de a tudósok dolgoznak rajta, és lehetővé fog válni általa, hogy a színházi előadásokat, hangversenyeket ne csak hallgathassák, de láthassák is otthonaikban az emberek. Az új találmányon dolgozó francia tudóst arról kérdezték, hogy ha minden háztartásban lesz Radiovision, kötelező lesz-e otthon is a frakk a férfiaknak és az estélyi toalett a hölgyeknek, vagy pongyolában és ingujjban is élvezhetik az előadásokat.

Ezt méltóztassék a filozófusoktól megkérdezni. Én természettudományokkal foglalkozom

– felelte a tudós.

Nyitókép: A Csepel-sziget északi csúcsánál lezuhant sétarepülő hidroplán – Fotó: Fortepan / Weygand Tibor