Söröshordóba fulladt vipera végzett egy csapossal és egy pénzügyőrrel Huszton

Ahogy idén, úgy száz évvel ezelőtt is Párizsban rendeztek olimpiát, akkor a magyar csapatot a Modern nevű hotelben helyezték el. A szállodában, mint Az Est írta július 4-én, az étkezés kitűnő volt, de így is „palotaforradalom” tört ki, ugyanis

atlétáink és birkózó bajnokaink nincsenek hozzászokva a könnyű francia konyhához.

Ezt végül sikerült orvosolni a sportolók panasza nyomán, és attól kezdve a magyaroknak nagyobb adagot főztek az ízlésük szerint. De a magyar küldöttség nem csak ezt kifogásolta: arra is panaszkodtak, hogy az atlétikai pályán túl puha a talaj, és így nem bíztak abban, hogy rekordokat érhetnek el.

Ha előbb jön, az is baj

Sokat panaszkodunk ma a vasútra, mert késnek vagy kimaradnak a vonatok – száz éve viszont arra panaszkodott egy kiránduló az újságban, hogy előbb jött a szerelvény, így százak kényszerültek arra, hogy Zebegényben éjszakázzanak. A kor viszonyait jól jellemző írás szerzője azt írta: bár az esti vonat tudomása szerint negyed tízkor indult, már fél órával korábban kiment az állomásra, ahol nagy tömeg várakozott. Vonat helyett azonban csak egy vasúti tisztviselő jött, aki kikiáltotta, hogy

a MÁV igazgatóságának rendelete folytán a 9 óra 15 perces vonat már elment 8 óra 40 perckor,

és attól a naptól fogva így is közlekedik. A pórul járt emberek legalább a hozzátartozóikat szerették volna értesíteni, hiszen „a kirándulót annyi minden féle baj érheti útján és ha este nem tér haza, családja igazán a legrosszabbra is gondolhat”. A kivételes helyzetre tekintettel a zebegényi postáról telefonálhattak volna, csakhogy a nagymarosi posta este hat óra után már nem kapcsolt hívásokat, ezért lehetetlen volt összeköttetést kapni Budapesttel.

Ezért üresek a magyar fürdők

Már száz éve is beszéltek arról, hogy külföldön olcsóbban lehet nyaralni, és mentek is az emberek az osztrák, felvidéki, olasz fürdőhelyekre. Csakhogy közben meg pangtak a magyar nyaralóhelyek.

Az Est 1924. július 9-i számában egy Olaszországból hazatért budapesti kereskedő elmondta: ugyanazt a Magyarországról szállított csirkét a legjobb milánói étteremben átszámítva 36 ezer koronáért adják, míg egy közepes budapesti vendéglőben 45-50 ezret is elkérnek érte. Tojás, paprika, cukor, cseresznye – ez a cikk szerzője szerint mind olcsóbb volt Olaszországban.

Vegyük ehhez még azt, hogy a finom 0-s lisztből készült fehér kenyér tetszés szerint ingyen jár az ebédhez, könnyen megfelelünk arra a kérdésre: miért üresek a magyar fürdők

– vonta le a következtetést az újság.

Hagymát hagymával

De nem mindenkit a nyaralás foglalkoztatott. 1924. július 27-én azt írta az újság, hogy Budapest lakosságának nagyobb fele babon és krumplin élt. A munkások átlagosan 40, a tisztviselők 65 százalékkal kerestek kevesebbet, mint a háború előtt – pedig külföldön sok országban épp hogy javult az életszínvonal az első világháború előtti időkhöz képest.

A magyar fővárosban egyre kevesebb hús fogyott, éppen száz évvel ezelőtt negyedannyi, mint két évvel korábban. Babból és krumpliból viszont egyre többet vettek az emberek, és megnőtt a szeszfogyasztás is. A zsírfogyasztás valamelyest, a hagyma iránti kereslet pedig jelentősen megnőtt:

legalább zsírban pirított hagymával teszi élvezhetőbbé az asztalán túlságosan gyakran ismétlődő krumplit az, akinek többre nem jut.

Két láb jó, nulla láb rossz

Eközben úgy látszik, hogy nem volt jobb dolga a VI. kerületi rendőrkapitányságnak, mint a cipőtisztítókat vegzálni. Egy teljesen értelmetlen rendeletet adtak ki arról, hogy csak azokat a cipőket szabad tisztítani, amelyekben „láb is van”: márpedig a cipőtisztítók keresete nagyrészt azokból a lábbelikből származott, amelyeket „üresen” vittek le a környező lakásokból, mert a tulajdonosuk nem akarta megvárni azok kifényesítését.

Az értelmetlen intézkedés következménye az volt a Lövölde téren, amelynek egyik része a VI., a másik része pedig a VII. kerülethez tartozott, hogy

arra az időre, amíg a lábnélküli cipők kitisztítása tartott, a VI. kerületi fényesítő helyet cserélt a VII. kerületi részen dolgozó cipőtisztítóval.

A legbuzgóbb támogatók

Egyre nő az öngyilkosok száma – írta száz éve az újság. A fővárosi rendőrkapitányságon Életuntak Védő Irodája alakult, ahol egy bankhivatalnok, egy szigorló orvos és egy nyugalmazott MÁV-tisztviselő önként és ingyen vállalta, hogy napi 4-6 órában sorra járja a kórházakat és nyomortanyákat.

Az önkéntesek szerint nem szerelmi bánat vagy gyógyíthatatlan betegségek, hanem a gazdasági nyomorúság miatt akarták egyre többen eldobni maguktól az életet. De gyorsan hozzátették, hogy az esetek, amikkel találkoztak, nagyon kevés kivétellel egyáltalán nem voltak reménytelenek.

A nyomorgó ember könnyen elveszti a fejét

– mondták. Az iroda sokaknak szerzett munkát nagyvállalatoknál, gyárakban, kereskedőknél, és segélyeket is tudott adni, ezzel a segítséggel pedig sokan kikerültek szorult helyzetükből, és „legbuzgóbb támogatóivá” váltak az Életuntak Védő Irodájának.

Földresújtott ember

Egy 19 éves költő „sajtó útján elkövetett istengyalázás” miatt került bíróság elé száz éve. Az ifjú szerző a Kékmadár című irodalmi és művészeti lapban jelentette meg Lázadó Krisztus című versét, ami az ügyészség szerint „Isten ellen intézett gyalázó kifejezéseket és botrányokozó istengyalázást” tartalmazott.

A költőt József Attilának hívták. A bíróság előtt elmondta: a forradalmak és a háború után az emberek elvesztették önbizalmukat, irodalmi munkásságában ezt akarja visszaadni nekik.

A lázadó Krisztus alatt nem Krisztust értette, hanem a földresújtott embert, akihez most másik földresújtott ember beszél.

A bíróság viszont bűnösnek mondta ki József Attilát, nyolc hónapi fogházra és 200 ezer korona pénzbüntetésre ítélve a fiatal költőt. Védője, Vámbéry Rusztem fellebbezett.

Üzenetek a túlvilágról

Huszton furcsa haláleset történt: a helyi vendéglős csapra ütött egy ötvenliteres söröshordót, és egy pénzügyőrrel elfogyasztották belőle az első két pohárra valót. Pár perc múlva „iszonyú görcsök között kiszenvedtek”. A rendőrök szétverték a hordót, és egy vipera tetemét találták benne. Valószínű, hogy a kígyó még a hordó megtöltése előtt került oda, és a sörben megfulladt. A boncolás megállapítása szerint a két ember halálát a kígyóméreg okozta.

Orosházán „túlvilágról jött üzenetekkel” forgattak ki vagyonából egy özvegyasszonyt. A vagyonos özv. Dán Péterné összebarátkozott egy szabómesterrel és annak feleségével, akik a lakásán szeánszt tartottak, asztalt táncoltattak és felvették a kapcsolatot az elhunyt Dán Péter szellemével. A szellem mindig olyan „parancsokat” adott az özvegynek, amelyekkel a szabómesterék jártak jól: így az asszony nekik adott hatvan hold földet, sőt, a „parancsnak” engedelmeskedve a Balatonra is elutazott velük, magát bárónőnek kiadva, bár „falusias” viselkedése lebuktatta. Végül az özvegyasszony családja megunta a vagyon elherdálását, feljelentést tettek, a rendőrök pedig letartóztatták a házaspárt.

Nyitókép: Fortepan / Korbuly család