Gyerekeket vesszőzött a magyar álbárónő, zsidózó papagájt mutattak be a budapesti állatkertben

Furcsa nyomdászsztrájk zajlott 1924 áprilisában, a hónap több mint felében nem jelent meg a legtöbb újság. Április 6-a után Az Est csak 16-án jelentkezett, és rögtön a címlapon adott hírt a történtekről.

Ujság nélkül élt át Budapest kilenc napot, ami a mai világban majdnem annyit jelent, mint hogyha gőz és villamosság nélkül élt volna

– írták. Felidézték, hogy április 7-én már majdnem elkészültek az aznapi lapszám szerkesztésével, amikor a nyomdájuk, az Athenaeum szedői béremelési követeléssel álltak elő. A szakszervezet közölte, hogy a követelés ebben a formában jogtalan, mire a munkások szembeszegültek a szakszervezet vezetésével, és elhagyták a nyomdát. Erre a többi nyomdavállalat szolidaritást vállalt az Athenaeummal, beszüntette a munkát, és kizárta saját munkásait.

Április 8-án a Népszava sem jelent meg, de 9-én már igen, és rögtön magyarázatot is adott a hallgatásra: a szociáldemokrata lap természetesen nem érezte szükségét annak, hogy szolidaritást vállaljon más nyomdatulajdonosokkal, egyszerűen azt gondolták, hogy a kizárt nyomdai munkások ügyének azzal használnak, ha ők sem jelennek meg. Hangsúlyozták, hogy míg eredetileg a munkásoknak csak egy kis része lépett sztrájkba, a munkáltatók erre reagálva tömegesen zárták ki azokat a munkásokat, akik a megmozdulásban nem vettek részt.

A Népszava azt sem mulasztotta el megemlíteni, hogy a dolgozói bérkövetelést megtagadó Athenaeum-nyomda Rt. tiszta nyeresége 1923-ban 513,7 millió korona volt, kiadása pedig 123,4 millió korona. Úgy számoltak, hogy ha a kiadás egésze is az alkalmazottak fizetésére ment volna el, az is csak a bruttó nyereség 16,7 százaléka, míg a részvényesek annak 68,3 százalékát kapták meg.

Április 17-én még megjelentek az újságok, de azután megint várni kellett május 6-ig, amíg egy új bérmegállapodással véget ért a munkabeszüntetés.

Lebukott az álképviselő

Az Est tudósítása szerint a nyomdászsztrájk kitörésének napján érkezett bizalmas jelentés a főkapitányságra arról, hogy merénylet készül Horthy Miklós kormányzó ellen. Három embert még aznap előállítottak, Sztaron Sándor állítólagos magánhivatalnokot, aki vasesztergályosnak is mondta magát, valamint Horváth János és Seres Arnold esztergályosokat.

Miután Sztaron levelezését lefoglalták, beismerte, hogy egy Ausztriában működő anarchista szervezet tagja, és Németországban kapott egy pisztolyt, amivel el akarta követni a merényletet. Az első terv az volt, hogy a Nemzeti Színháznál vagy az Operában lövi agyon Horthyt, Horváth és Seres feladata pedig az lett volna, hogy zavart és riadalmat keltsen a helyszínen. Végül arra jutottak, hogy a magyar-olasz futballmérkőzésen végeznek a kormányzóval, de ez meghiúsult, mert nem kaptak jegyet Horthy páholyának közelében.

Egy fiatalember csaknem egy éven át Györki Imre nemzetgyűlési képviselőnek adta ki magát a Belvárosi kávéházban – írta április 3-án az újság. Egy előkelő asztaltársaság tagja volt, és valahányszor az igazi Györki felszólalt a parlamentben, az ál-Györki este fáradtan mutatkozott a kávéházban és fogadta a gratulációkat. Azzal is kérkedett, hogy Bethlen István miniszterelnök tegeződni akart vele, de ő ezt elvhű szocialistaként visszautasította. Az asztaltársaság tagjai csak egy meredekebb kijelentés után fogtak gyanút, amelynek érintettje felhívta az igazi képviselőt, aki még aznap megjelent a kávéházban. Amint bemutatkozott, az ál-Györki kereket oldott, és nem is látták többet Budapesten.

Bécsben egy álbárónőt ítéltek hatévi börtönre. Kadivec Edit fényűzően berendezett szalonjában „nyelvleckéket” tartott, aminek ürügyén vendégek jelenlétében kisgyerekeket vesszőzött meg – írta április 6-i számában Az Est. Miután elítélték, az álbárónő elmegyógyintézetbe került, ahol öngyilkossági kísérletet követett el, de megmentették az életét. A városi egészségügyi hivatal vezetője végül elrendelte, hogy kiengedjék, és magánkezeléssel gyógyítsák.

Kritizált kritikus

Rendszeresen tudósítottak a lapok rágalmazási perekről, így arról is, amit Vasadi Ottó hírlapíró indított Rátkai Márton színész ellen. Rátkai a Blaha Lujza Színházban tartott főpróba után a nézőtéren lépett oda Vasadihoz, és ráförmedt:

Maga csirkefogó gazember, tendenciózusan, rosszakaratúan állítja be ellenem a kritikákat addig, amíg majd föl nem pofozom!

Az újságíró kihívta a színészt az előcsarnokba, hogy ott beszéljék meg a dolgot, de Rátkai nem ment ki. Vasadi ezután párbajra hívta volna, de a színész azt is megtagadta, mondván, az újságíró forduljon a bírósághoz. Vasadi becsületsértés és rágalmazás miatt feljelentette Rátkait, de ő az 1924. március 20-ára kitűzött tárgyaláson sem jelent meg.

Az április 2-ai tárgyalást már meg tudták tartani. Itt Rátkai azt fejtegette, hogy Vasadi nem is újságíró, „csak fotografus, aki betolakodott közénk a színházi világba”, és azt mondta, azóta van vele haragban, hogy Vasadi „erőszakkal le akarta fotografálni”. Azt is felrótta, hogy Vasadi akkor is rosszat írt róla, amikor minden lap csak dicsérte. Rátkait végül a bíróság becsületsértés miatt pénzbüntetésre ítélte, de rágalmazás miatt nem marasztalta el. Az indoklás szerint ugyanis Rátkainak lehet az a szubjektív meggyőződése, hogy Vasadi tendenciózusan ír rosszakat róla, és ahogy a színész köteles eltűrni a kritikát, úgy a kritikus is köteles eltűrni, ha az kritizálja, akit ő kritizált.

Abból is rágalmazási per lett, hogy Balassa József hírlapíró, a Világ munkatársa egy beszélgetés során azt mondta: Pakots József nemzetgyűlési képviselő, a Petőfi Társaság titkára ellopta Jókai ezüstserlegeit a Petőfi-házból. Czebe László hírlapíró az elhangzottakról beszámolt Pakotsnak, aki feljelentette Balassát becsületsértés és rágalmazás miatt.

Balassa a bíróságon már azt mondta, nem is állította, hogy Pakots ellopta volna a hiányzó ereklyéket, de gondtalanul járt el, és a Petőfi-házból több ereklye is hiányzott. Szerinte

azt a márványasztalt, amelyen Petőfi a Pilvax-kávéházban elszavalta a Talpra magyart, a mosókonyhában használták,

valamint Pakots a cselédjét Jókai ágyába fekteti.

A Petőfi Társaság alelnöke, Ferenczy Zoltán a bíróságon elmondta, hogy a Jókai-serlegeket Pakots nem lophatta el a Petőfi-házból, mert azok az író özvegyénél vannak, a szóban forgó asztalról pedig nem bizonyosodott be, hogy Petőfi tényleg azon állva szavalt volna a Pilvaxban, így már akkor feltették a padlásra, amikor Pakots még nem is volt titkára a társaságnak. Annak pedig végképp semmi alapja nincs, hogy Pakots cselédje Jókai ágyában aludna – mondta az alelnök, mire Balassa közölte, hogy a vádjait nem tartja fenn, és hajlandó bocsánatot kérni. A bíróság felfüggesztett fogházra és 200 ezer korona pénzbüntetésre ítélte.

Nem kellettek a sváb trombitások

Tavaly szeptemberben már megírtuk, hogy száz évvel korábban Móricz Zsigmond azon szörnyülködött, hogy Hódmezővásárhelyen nem vesznek az emberek könyveket. A város kulturális élete 1924 áprilisában is szóba került. Az Est rövidhírében hitetlenkedve pellengérezte ki Hódmezővásárhelyt, mondván, 65 ezer lakosa van a városnak, de nincs benne se színház, se mozi, csak egy szűk helyiség, ahol „vetített képekkel tartanak előadásokat”, de az is olyan rosszul megy, hogy le kellett csökkenteni az előadások számát.

A tudósítás szerint még a városi tanács is megdöbbent azon, hogy a város lakóit ennyire nem érdekli a mozi és a színház, a szegedi színtársulat vendégelőadásaira is alig tudják megtölteni a vásárhelyi szálló nagytermét. Vélhetően Szentesre gondolva megjegyezték: egy közel fekvő, mindössze harmincezer lakosú hasonló alföldi városnak színháza, két mozija és kabaréja is van, és mind kitűnően megy.

Budapesten is volt ok a siránkozásra: korábban tavasztól szeptemberig állandó fellépő volt a főváros nyári szórakozóhelyein a budakeszi sváb zenekar, de 1924-re sehol nem kaptak szerződést. „A nagy trombitákat mindenütt kiszorította a bendzsó és a jazz-dob”, „a finom ritmusú java- és shimmy-muzsikát a budakeszi sváb zenekar nem tudja játszani, a nyári szórakozóhelyek tehát más zenekar után néztek” – kesergett Az Est Budapest „jellegzetes nyári figuráinak” elvesztése miatt.

Az Állatkertből viszont „családi örömökről” adtak hírt. Mint írták, az elmúlt évtizedben nem volt pénz arra, hogy új állatok beszerzésével bővítsék az állományt, de a természetes szaporulat segítségére volt az intézménynek. A legnagyobb szenzáció, hogy két oroszlánkölyök született: bár az egyik elpusztult, a másik jól érezte magát. Beszámoltak arról is, hogy újra látható az a papagáj, amit korábban Zilahi Kiss Jenő alpolgármester ajándékozott az állatkertnek. Az a hír terjedt el, hogy a madár elpusztult, de valójában csak eltüntették egy időre a látogatók elől – ugyanis bárki odalépett hozzá, azt „egyszerűen lezsidózta”.

Nyitókép (illusztráció): Fortepan / Lakatos Mária