5:19
XXI. Század
2023. augusztus 5. 11:00
Tatabányáról korábban sokaknak a szén jutott eszébe, ám a kohók mellett eltöltött óráknál a város jóval többet adott az ott élőknek. Színházi estek, munkáskörök és zenei produkciók képezték a nyolcvanas évek közösségi életét, a helyszín pedig nem más, mint a Bányász Művelődési Ház, vagyis a helyi művház.
„Az igazgató asszony minket fogadott a művelődési ház ajtajában. Megijedt szegény, azt kérdezte: Mit akarunk? Lebontani a házat, vagy, hogy lesz? A végeredmény pedig az lett, hogy kiűztük a közönséget, mert nagyon tetszett nekik a koncert, csak nem tudták végighallgatni a hangerő miatt!” – idézte fel kuncogva Fekete „Jacsa” János első fellépésüket a Bányász művházban.
Mivel vidéken a kisebb zenekarok fellépéseiről nem volt szokás videót készíteni, Raáb Zoltán fényképeken örökítette meg a művházi emléket. Míg a fővárosban tízszer annyi helyen hallgathattak rock and rollt a fiatalok, és még az együttesek próbáit is filmre vették, addig a könnyűzene művelése az ország többi részében billog is lehetett.
Volt egy ismert bányász, akinek a fia gitározott. Mondták is neki, ha meglátna apád, kitaposná a beledet
– mesélte Raáb Zoltán.
Bár a nyolcvanas évekre a kultúrház és a könnyed szórakozás fogalma egybeforrt, eredetileg nem ezzel a céllal létesítették ezeket az intézményeket. Eleinte amatőr csillagvizsgálóknak, mezőgazdasági szakköröknek, falusiakból verbuválódott színjátszóköröknek és profi előadóknak adtak teret a művelődési házak, amelyeknek aztán rendkívül fontos szerepet játszottak abban, hogy vidéken is kialakultak a szabadság kisebb és nagyobb körei.
A fenti videóban részletet láthatnak a XXI. század korábbi adásából, amely a vidéki kultúrházak történetét mutatta be.
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem 
