Egyre kevesebbet olvasnak a felnőttek, és ebből még komoly bajok lehetnek

Aggasztó, zavarba ejtő hírek érkeznek a felnőttek olvasási szokásairól: a világ több pontján készült kutatások is azt mutatják, hogy a fiatal felnőttek, valamint a most felnövő korosztályok egyre kevesebbet olvasnak saját élvezetükre. Nemrég egy brit tanulmány azt mutatta ki, hogy az itteni felnőttek fele nem olvas rendszeresen, Dél-Koreában egy hasonló felmérés arra jutott, hogy az ott élők 60 százaléka töltötte el úgy az elmúlt évet, hogy egy könyvet sem olvasott el, az USA-ban pedig 2021-ben harmincéves negatív rekordot döntött az alacsony olvasási kedv.

A hazai adatok azt mutatják: a magyar felnőttek mindössze 15 százaléka olvas hetente, nálunk a vidékiek, a férfiak, és a hatvan év alattiak vesznek arányaiban kevesebbszer könyvet a kezükbe.

Az Independent szerzője nemrég arról számolt be: ő is csupán a felmérésekről szóló híreket hallva döbbent rá arra, hogy valójában milyen régen is olvasott. Olyan kérdéseket tett fel magának, amelyeket a számokat látva sok felnőttnek érdemes lenne:

• Mikor feledkeztem bele legutóbb úgy igazán az olvasásba?
• Mikor nyúltam utoljára a telefonom helyett egy könyvhöz a metrón?
• Mikor pakoltam be utoljára egy könyvet a cuccaim közé, számítva arra, hogy úgyis előveszem egy ponton?

Szerinte elég könnyű a technológiát, vagyis az okostelefonokat hibáztatni a dolog miatt. Sokunknál a reggeli melletti olvasgatások szinte észrevétlenül változtak át reggeli melletti Facebook-pörgetéssé, és egy hosszú nap után is könnyebb a telefonunkat matatni, mint egyik pillanatról a másikra kikapcsolni, és belefeledkezni egy – csak a könyv lapjain létező – teljesen más világba.

Korábban a Reggeliben is szó volt arról: a közösségimédia-platformok üzleti vállalkozások, az a céljuk, hogy minél több időt töltsünk el rajtuk. Az algoritmus figyeli, hogy mennyi időt töltünk el egy-egy posztnál, melyik képet nagyítjuk ki, melyik tartalmat küldjük tovább. Forgács Mariann szakértőként és tartalomgyártóként a saját bőrén tapasztalta meg, mennyire nehéz korlátok közé szorítani a képernyőidőt. Őt a papír alapú könyv olvasása és a kertészkedés kapcsolja ki. Szabados Áginak pedig az segített sokat, hogy kikapcsolta az értesítéseket a telefonján.

Miért dobjuk el a könyveket?

Hogy megérthessük a jelenséget, érdemes részletesebben is ránézni a felnőttek olvasási kedvének lankadásával foglalkozó tanulmányokra. A brit kutatás például azt mutatta ki: a nem olvasó felnőttek legnagyobb arányban az időhiányra hivatkoznak a nemolvasás okaként. A megkérdezettek 33 százaléka beszélt arról, hogy manapság egyszerűen nincs ideje leülni egy könyv mellé.

A felnőttek szintén jelentős része – 28 százaléka – pedig arról adott számot: egész egyszerűen túl nehéznek találják, hogy egy könyvre fókuszáljanak, és teljes figyelmüket az olvasásra fordítsák. Érintőlegesen, de ennek köze lehet ahhoz, hogy az utóbbi évek során egyre több fiatalt diagnosztizálnak figyelemzavarral, ADHD-vel, vagy akár újabban felfedezett hasonló betegségekkel.

Korábban a Reggeliben is volt szó a jelenségről, ahol Bernárdt Bernadett pedagógus-coach az ADHD-s gyerekek neveléséhez is adott tippeket:

A megkérdezettek 20 százaléka az Independent szerzőjéhez hasonlóan konkrétan a közösségi médiát említette, mint fő okát annak, hogy nem olvas. Ráadásul minél fiatalabb korosztályról beszélünk, annál rosszabbnak tűnik a helyzet. A 16-24 éveseknek már a negyede beszél arról, hogy soha nem is volt olyan időszak az életében, amikor rendszeresen olvasott – a szakértők szerint is ezt a korosztályt érinti legkomolyabban a jelenség.

Azonban nem a közösségi média és a mobilozás tehetnek kizárólag az olvasási kedv megcsappanásáról. A fiatal korcsoportból például kimagaslóan sokan – 39 százalék – úgy érzik, hogy „nincsenek képviselve” az elérhető könyvekben, tehát nehéz olyan olvasnivalót találniuk, amelynek szereplői hasonló tapasztaltokat éltek át, mint ők.

Korábbi riportunkban arra kértünk időseket és fiatalokat, hogy ajánlanak olvasnivalót egymásnak. Kiderült: Nádasdy Ádám szerint a Harry Potter remekmű, Kiara Lord viszont inkább a szépirodalom olvasására buzdítaná a fiatalokat, Nyáry Krisztián pedig úgy véli, hogy életünk legmeghatározóbb könyveit 15 éves korunkig elolvassuk. A 95. könyvhéten arról is kérdeztük a látogatókat, mi volt életük legfontosabb könyve, mit olvasnak ma a fiatalok és mit az idősebbek, mit ajánl egymásnak a két generáció, és mi az, amiben a könyv többet tud nyújtani, mint a film:

Nemcsak az egyén, a társadalom is bánhatja

Scott H. Young oktatási szakértő tavalyi blogposztjában azt írja: „az olvasás egyszerre egy képesség és egy szokás. Mint minden megszerzett képesség, az olvasás először erőfeszítést igényel, majd később könnyűvé válik”. Azonban mind a képességekre, mind a szokásokra igaz, hogy amennyiben elhanyagoljuk azokat, később nehezebbé válik a gyakorlásuk.

Az internet világában pedig mintha minden összeesküdött volna arra, hogy megnehezítse az értő, figyelmes, elmélyült olvasást: kismilliárdnyi híroldal, reklám, mém, dühös poszt, megmondóemberkedés és vicceskedés harcol a figyelmünkért. Néha úgy tűnhet, hogy nemcsak az olvasásukba fáradunk bele, hanem abba is, hogy egyáltalán kiválogassuk, melyikekre fordítsunk figyelmet véges időnkben. Ha pedig végre lekattanunk az internetről, nem meglepő, hogy az online szövegkáosz után már nem az írott szóval – mondjuk egy könyvvel – töltjük az időnket.

Viszont fontos beszélni arról, hogy ez az önmegerősítő, lefelé tartó spirál milyen társadalmi károkat lehet képes okozni. A New Yorker szerzője, Caleb Crain már egy régebbi cikkében, a kétezres évek közepén is amiatt aggódott, hogy az olvasási kedv haldoklása hozzájárulhat a társadalom megosztottságához, és a közéleti párbeszéd elsatnyulásához is. Ha pedig ma körbenézünk a világban, nem nehéz arra a következtetésre jutnunk, hogy Crain tényleg rátapintott valamire.

Crain azt jósolta, hogy a nemolvasó felnőttek világában az úgynevezett „másodlagos oralitás” kultúrája alakulhat ki, ami aztán a közéletet, a politikát is formálhatja. Így fogalmazta meg, mire gondol: „a másodlagos oralitás kultúrájában kevesebb eséllyel töltünk el időt olyan gondolatok, ideák társaságában, amelyekkel nem értünk egyet”. Emellett attól is félt, hogy egy ilyen környezetben kevesebb hajlandóságot érezhetünk arra, hogy saját magunk végezzünk elatényellenőrzést, vagyis nem bizonyosodunk meg arról, hogy hallott vagy olvasott információk milyen kapcsolatban állnak a valósággal.

Ehelyett egy olyan világot hozhat el a nemolvasás, ahol választanunk kell egymásnak ellentmondó „tények” között, és csak az ösztöneinkre hagyatkozunk a véleményünk kialakításakor a szükséges információk helyett.

Később, 2018-ban Crain azt írta korábbi szavairól: „megkockáztatom, hogy ebben a részben nem igazán tévedtem”. Retrospektív elemzésében még arra jutott, hogy csak részben az internet az, ami elveszi az időt az olvasástól: az adatok ugyanis azt mutatják, hogy a tévé előtt is egyre többen ülnek, ami komoly tényező lehet az olvasási kedv csökkenésében.

Cikkajánló: Ha nem ad könyvet a gyerek kezébe, nehezen fog tudni olvasni – miért nem elegendők a digitális felületen található olvasnivalók ahhoz, hogy kellőképpen fejlődjön a gyerekek szövegértése?

Korábban a Reggeliben Szabados Ági bizonyította be Tihanyi Petinek, hogy igenis lehetséges időt találni az olvasásra. Meditáció, befelé figyelés, jobb közérzet; a szókincsre és a kreativitásra is hat – sorolta Ági az olvasás előnyeit műsorvezetőtársának:

Nyitókép: Pixabay / Getty Images / rtl.hu szerkesztés