Íme 19+1 zseniális bukott találmány a Kudarcok Múzeumából, amiken imádunk szörnyülködni

A Nemzeti Múzeummal átellenben, egy régóta használaton kívüli Múzeum körúti üzlethelyiségben berendezett Kudarcok Múzeuma című kiállítás a hivatalos magyar honlap szerint 

a világ minden tájáról származó, kudarcot vallott termékek és szolgáltatások gyűjteménye.

Mivel ez a meghatározás pont úgy hangzik, mint a rendkívül népszerű és szórakoztató listacikkek (12 bukott találmány, amit anno komolyan gondoltak, de ma már csak röhögünk rajtuk és társai) megvalósulása, természetesen megnéztük, hogy mit is kínál a 2017-ben Helsingborgban debütáló, majd Los Angeles, Sanghai, Párizs és New York után Budapestre megérkező utazó tárlat.

A kiállításon látható gyűjtemény Samuel West klinikai pszichológus ötlete nyomán állt össze, és a háttérgondolat valami olyasmi, hogy ezek a tárgyak arra ösztönzik az embereket, hogy merjenek kockáztatni, tanuljanak a kudarcaikból, mert minden és mindenki csak úgy tud fejlődni, ha közben elkövet hibákat. 

A kiállítás a fogyasztói társadalom valóban legizgalmasabb innovációs buktáit szedi össze egy szép csokorba, nem kímélve a technológiai fejlődést sokszor túlpörgető legnagyobb cégeket sem, tükröt tartva a termékfejlesztés Frankenstein-szörnyei elé. Akiket le tudnak nyűgözni a becsődölt high-tech kutatás-fejlesztési projektek, a formatervezés zsákutcái, a bizarr, sokszor értelmetlen kütyük, azok garantáltan jót fognak szórakozni a kiállítás tárgyait végigböngészve.

Az alábbiakban a kedvenceinket emeltük ki, köztük olyan klasszikusokat, mint a Pepsi Crystal, a Trump társasjáték, az Adidas Spring Blade, a Facebook Portal vagy a Nokia N-Gage. Az utolsó tétel pedig afféle duplacsavaros ráadás, méltó az egész kiállítás koncepciójához.  

Itera kerékpár (1981-1985)

Az Itera kerékpárt a Volvo mérnökei fejlesztették ki a 80-as évek elején, arra számítva, hogy a teljesen műanyagból készült vázzal forradalmasítják a svéd kerékpárgyártást. A műanyag szerkezet azonban nem volt kellően stabil, a váz a terhelés hatására erősen nyeklett-nyaklott, egy korabeli újságíró úgy jellemezte a terméket, mint ami „úgy néz ki, mint egy krokodil, de úgy mozog, mint egy anakonda”. Miután a konstrukciós kihívásokat nem sikerült legyűrni, és a gyártási költségek is jóval magasabbak voltak, mint a fémvázas bicikliké, az Iterát Svédország egyik legnagyobb technológiai kudarcaként tartják számon.

Sinclair C5 elektromos tricikli (1985)

A Sinclair C5 Sir Clive Sinclair korszakos brit feltaláló egyik kevésbé sikerült gyermeke. Az elektromos rásegítésű (nagyjából mint a mai pedelec e-biciklik) triciklivel a városi közlekedést igyekezett megreformálni, de hiába a remekbeszabott dizájn, a jármű nem állta meg a helyét a hétköznapi használatban. Az utastere és a csomagtere egyaránt túl kicsi volt, maga a C5 meg túl lassú és alacsony, így aki ezzel járt, nem érezhette igazán biztonságban magát a nagy autóforgalomban. 

Trump – A játék (1989, 2004)

A barátságos mottójú – „Visszatértem, te pedig ki vagy rúgva!” – Trump-társasjáték nem volt más, mint a klasszikus Monopoly lebutított és unalmas változata. Az ingatlanbiznisz praktikáiba felszínes bevezetést nyújtó játék bukásnak bizonyult, ennek ellenére Donald Trump tévés valóságshow-szereplése után 2004-ben ismét megpróbálkoztak kiadásával, de a játékszabályok további egyszerűsítése, a még ízléstelenebb dizájn és a Trump arcképével ellátott játékbankók sem mentették meg az újabb fiaskótól.

Nintendo Power Glove (1989-1990)

A Nintendo gémerkesztyűje igazán forradalmi elképzelés volt a játékiparban. A cyberpunk formavilágot idéző termékből bemutatása után mintegy 600 ezer darabot adtak el hat hét alatt. Aztán beleállt a földbe, miután kiderült, hogy a kézen viselhető konzolkontroller telepítése nehézkes, használatához négy antennát kellett a tévé köré felszerelni, és ha sikerült is valahogy összehangolni a rendszereket, akkor sem működött megfelelően. A Nintendo tanult a kudarcból, és 14 évvel később a Wii videójáték-konzol világsikere kiküszöbölte a csorbát.

Google Glass (2013-2015)

Hihetetlen, hogy már tízéves a Google nagy ambíciókkal piacra dobott high-tech okosszemüvege, a fülhallgatóval, kiterjesztettvalóság-kijelzővel és beépített kamerával felszerelt Glass. Amekkora feltűnést keltett annak idején, akkora kudarc is lett. Egyes vélekedések szerint a Google elsiette a Glass bemutatását, az 1500 dolláros termék egy megbízhatatlanul, sok buggal működő prototípus volt, amin bőven lett volna még mit csiszolni. A nem túl feltűnő kamera adatvédelmi aggályokat vetett fel, akik pedig nagy nyilvánosság előtt használták („Oké, Glass” parancsszóval vezérelve), azokat többnyire megvetés övezte.

Microsoft Zune (2006-2011)

Bill Gates MP3-lejátszója az Apple őrületesen menő és elképesztően sikeres iPod-jára próbált választ találni – kevés sikerrel. Hiába volt nagyobb kijelzője, beépített FM rádiója, a Zune egyszerűen nem érdekelte a fiatalokat. Unalmas és ciki volt. A hozzá kifejlesztett internetes zeneletöltő platformot 2012-ben zárták be, ez jelentette hivatalosan a Zune dicstelen végét.

Crystal Pepsi (1992-1993)

A 90-es években futtatták fel igazán az élelmiszeriparban az „egészséges” és „tiszta” termékek marketingjét, aminek része volt a Pepsi elfuserált kísérlete egy kristálytiszta üdítőital kifejlesztése, ami a kátránybarna kólákkal szemben már ránézésre is sokkal egészségesebbnek látszik. Az átlátszó szénsavas üdítőt masszív reklámkampánnyal próbálták elfogadtatni a fogyasztókkal – sikertelenül, ugyanis nem volt olyan jó íze, mint az eredeti Pepsinek. A 2010-es évek nosztalgiahulláma felkapta ugyan, és a cég ismét gyártani kezdte, de a másodvirágzás sem volt hosszú életű.

Adidas Springblade (2013-2015)

Az Adidas termékfejlesztői hat évig dolgoztak a „Rugóspenge” fantázianevű futócipőn. A forradalmi elképzelés azonban zsákutcának bizonyult: a talpba épített rugalmas fémpengék gyakran leszakadtak, és volt, hogy meg is sebesítették a cipőt kipróbáló sprintereket. A vizuálisan kétségkívül érdekes, futurisztikus sporteszközt a ráköltött marketingmilliók ellenére kukázni kellett.

Roll Racer (1966)

A nyári síléctől azt várták megalkotói, hogy használatával az alpesi sízők a havas szezon előtt és után is tudnak edzeni. Az ötlet nem volt nagyon elvetemült, de a görgőkkel és lánctalpszerű futófelülettel felszerelt sporteszköz végül nem vált be. Fékezni szinte alig lehetett vele, a szerkezet tisztán tartása túl munkaigényes volt, ráadásul füvön vagy talajon sokkal rosszabb „síelni”, mint havon. Ez a találmány soha nem vált igazán népszerűvé.

Little Miss No Name

1965-ben jelent meg az amerikai játékboltok polcain a Hasbro Nevesincs kisasszony névre hallgató babája, ami a Mattel brutális népszerűségnek örvendő Barbie-jának állított volna konkurenciát. A tervezők szerint a szemmel láthatóan nyomorban élő kislány empátiát kellett volna ébresszen a gyerekekben, arra számítottak, hogy vigaszt és védelmet nyújtanak majd neki játék közben. A számításuk nem jött be, a rémálomba illő babát utálták a gyerekek, így a Hasbro nagyon gyorsan be is szüntette a gyártását. A bizarr gyerekjáték ma már gyűjtői tárgy, jó állapotú példányai százezrekért cserélnek gazdát, ahogy sok más, kudarcot vallott, ezért ritkaságszámba menő termék.

Amstrad E-mailer (2000-2011)

Elképesztően sokáig sikerült a rohamléptekkel fejlődő internetes szolgáltatások és hardvereszközök piacán életben tartani az Amstrad levelezőgépét. A készülék mondhatni egy kezdetleges okostelefon volt, ami elektronikus levelek írására, küldésére és fogadására volt hivatott. A fő hátránya az volt, hogy az előfizetők levelenként is fizettek a cégnek a szolgáltatásért, azon felül, hogy eleve percdíjas volt az alapcsomag hozzá. A rengeteg negatív visszajelzés ellenére a cég újabb verziók fejlesztésével próbálkozott, egészen 2011-ig, amikor bedobták a törölközőt.

Twitter Peek (2009-2010)

Az egykor szebb napokat látott mikroblogplatform (amit felvásárlása után Elon Musk X-re nevezett át) első virágkora a kétezres évek végére tehető, amikor nagyon rákattantak az amerikai felhasználók a 140 karakterre korlátozott rövid posztok írására. Ezekben az években zárkózott fel a Facebook és a MySpace mögé harmadiknak a Twitter, ami a Peek Inc. New York-i techcég elképzelése szerint alapot szolgáltatott egy dedikált hardvereszköz kifejlesztéséhez. A százdolláros Twitter Peekkel semmi mást nem tudott a felhasználó, mint a Twitterre tweeteket írni. Hogy ezt miért gondolták jó ötletnek az ugyanerre és még megannyi másra képes okostelefonok megjelenése után, rejtély. Ráadásul a Peek még arra sem volt jó, amire kitalálták: a posztok írása kínszenvedés volt a primitív billentyűzeten, a posztokba másolt linkeket nem lehetett megnyitni, ráadásul lassú is volt. Nem csoda, hogy végül felsültek vele, hiába raktak rá később Facebook applikációt is. 

Snapchat Spectacles (2016-2019)

A Snapchat üzenetküldő és videómegosztó platform egyik fő funkciója, hogy rövid mozgóképes üzeneteket tudnak a felhasználók megosztani egymással zárt csoportokban. A cég által kifejlesztett napszemüveg lényegében ezt a funkciót támogatta a keretbe épített kis kamera jóvoltából. Csakhogy a cég kifejezetten rosszul mérte fel a piaci igényeket és azt, hogy a Snapchat felhasználói (zömében ruppótlan tinédzserek) hajlandók-e fizetni 130 dollárt az eszközért. Nos, nem voltak hajlandók. A cég 40 millió dollárt bukott az eladhatatlan Spectacles-készleteken. Később próbálkoztak több frissített változattal is, a 2019-es, harmadik generációs verzió már 380 dollárba került, majd 2021-ben egy radikálisan más dizájnú, lencséin mesterséges valóságot megjeleníteni képes eszközzé mutálódott. Azóta nem hallani felőle.

Polaroid Polavision (1977-1979)

Míg Edwin Land varázslatos instant fényképezőgépei kolosszális világsikert arattak a 70-es, 80-as években (és ma is roppant népszerűek az analóg fotózás szerelmesei körében), addig a Polaroid instant videókamerája csúfos bukás lett. A technológia kidolgozatlan, kiforratlan volt: a sok évi kutatás és fejlesztés ellenére a Polavision kamera csak 2 és fél perc homályos és sötét, néma videót tudott rögzíteni, aminek megnézéséhez ráadásul egy külön kis tévére is szükség volt. A Polavision nem tudott versenyezni az éppen berobbanó kazettás videokamerákkal és képmagnókkal, és az elbukott fejlesztés miatt Edwin Land távozni is kényszerült saját cégétől.

BiC For Her (2011)

Ha lenne ilyen, a „legostobább szexista termék” örökös díját valószínűleg a BiC nőknek marketingelt golyóstollai érdemelnék ki. „Golyóstoll hölgyeknek” – nem is nagyon kell magyarázni, miért lett megjelenésekor azonnal felháborodással vegyes nevetség tárgya az állítólag női kezekhez formatervezett íróeszköz.

E.T. The Extra-Terrestrial (1982-1983)

Amilyen remek ifjúsági sci-fi volt Spielberg E.T.-je, olyan nyomorúságosan rosszul sikerült az Atari konzoljátéka. Nem csoda, hiszen a film gigasikerét látva a cég fejesei mindössze öt hetet adtak a játékfejlesztőknek, hogy a karácsonyi szezonig előrukkoljanak az arany tojást tojó tyúknak képzelt videójátékkal. A „hamar munka ritkán jó” szólás nagy igazság, az Atari E.T.-je gyakorlatilag játszhatatlannak bizonyult, a cég sok százmillió dollárt bukott vele, a hatalmas eladhatatlan készleteket egy idő után jobbnak látták titokban elásni. A sors tréfás fordulata, hogy 2014-ben egy új-mexikói hulladéktelepen meg is találták egy réteg beton alatt az Atari más sikertelen játékaival együtt eltemetett játékkazettákat, amiket ma már nagy pénzekért adnak-vesznek egymás között a gyűjtők.

Facebook Portal (2018)

Az év bukása volt 2018-ban a Facebook Portal, amit Mark Zuckerberg az otthoni videótelefonok legjobbikának képzelt el. 2008-ban, a Facebook felvirágzása idején ez az ötlet még világsiker lehetett volna, de 2018-ban már senki épeszű felhasználó nem akart a lakásába egy kamerával és mikrofonnal felszerelt, mesterséges intelligenciával turbózott facebookos hardvert. Tíz év alatt akkora bizalomvesztést könyvelt el a személyes adatokkal való számtalan visszaélés és a sorozatos adatvédelmi botrányok miatt a Facebook, hogy a Portal eleve kudarcra lett ítélve.

Apple Pippin (1995-1997)

A Pippin egyike volt az Apple kevés kudarcot valló termékének. Az internetkapcsolattal is ellátott játékkonzol két évet bírt a piacon, de a Nintendo 64 konzollal nem tudta felvenni a versenyt. Hogy miért? Nemcsak rondább volt, de mindössze 18 játék készült el rá, és ehhez képest háromszor drágább volt, mint az akkortájt uralkodó japán vetélytársa.

Nokia N-Gage (2003-2005)

A Nokia kézi játékkonzollal egybegyúrt telefonja egyike a leglegendásabb bukott kütyüknek. Az N-Gage lehetett volna bombasiker, de csúfosan megbukott. A finn termék zseniális lehetett volna, ha sikerül rendesen megoldani a játékok cseréjét, és főleg, ha írtak volna hozzá kellő számú igazán jó játékot. Az N-Gage sorsát azonban egy nem jelentéktelen dizájnkompromisszum pecsételte meg: a készülékkel csak úgy lehetett telefonálni, hogy a laposabbik ÉLÉT tartotta a felhasználó a füléhez, a mikrofon és a hangszóró ugyanis csak ott fért el. Az N-Gage-dzsel telefonálók ezért úgy néztek ki, mint akik hatalmas szürke fület növesztettek, az interneten pedig azonnal közröhej tárgyává váltak.

+1. A Kudarcok Múzeuma

Nem lehet szemet hunyni afölött, hogy a Kudarcok Múzeuma budapesti kiállítása félig-meddig maga is kudarc. A bemutatott gyűjteménnyel az égvilágon semmi baj nincs, sőt. Több tucat ikonikus bukott terméket lehet közelről szemügyre venni, ami a technológiai fejlődés iránt érdeklődők számára akár órákig tartó felhőtlen szórakozást is jelenthet. A páratlan kollekció bemutatása viszont rendkívül színvonaltalan és méltatlan a koncepcióhoz. Vagy éppen túlságosan is megfelel annak. 

A kétszintes egykori orvosi rendelő helyiségeit szemmel láthatóan egy sebtiben összecsapott felújítás után nyitották meg úgy, hogy a padló festékfoltos maradt, a falakból itt-ott vezetékek lógnak. A falakon igénytelenül fölragasztott, kínosan ötlettelen szövegezésű, hol magyar, hol angol nyelvű motivációs plakátok, amik azonban vajmi keveset tesznek hozzá az élményhez.

Még ez sem lenne akkora baj, de a kiállított tárgyak rosszul megvilágított, lehangoló fehér bútorkorpuszokba és polcokra vannak bedobálva, a látogató pedig csak egy összetűzött A4-es lapokból álló vaskos paksamétát kap a bejáratnál a kezébe, hogy abból bogarássza ki a tárgyak mellé rakott sorszámos fecni alapján, hogy éppen mit is lát.

Ez a kiállítás ennél sokkal többet, jobbat érdemelt volna.