A magyar Stonehenge-től a magyar Marsig: a Dunántúl 11 lenyűgöző természeti csodája

Sokan vannak úgy vele, hogy Magyarország kis ország, nincsenek annyira lélegzetelállító tájai, mint a nagyobb területű, változatos földrajzi adottságokkal bíró országoknak. Pedig idehaza is akadnak bőséggel szeretnivaló természeti érdekességek, földtani kuriózumok, amiket ráadásul viszonylag könnyen el is lehet érni, anélkül, hogy hétpróbás túrázóként kellene rákészülni a kirándulásra. Az alábbiakban a Dunántúl természeti csodái közül válogattunk össze tizenegyet – még az is lehet, hogy talál az olvasó köztük olyat, amit még nem ismert, nem látott.

Dera-szurdok, Pilisszentkereszt

Budapest környékén az egyik legnépszerűbb kiránduló-útvonal a Prédikálószék, Vadálló-kövek, Rám-szakadék körtúra, de itt most egy fokkal kevésbé ismert, pedig könnyen megközelíthető kirándulóhelyet mutatunk. A Pilisszentkereszt melletti Dera-szurdokot meredek sziklafalai, hidakkal megszórt patakvölgye, a szurdokerdő magasba törő fái teszik különlegessé. A Pilis és a Visegrádi-hegység találkozásánál lévő hűvös szurdokot a víz alakította olyanná, amilyennek jelenleg ismerjük: a Dera-patak addig-addig mélyítette a Pilis mészkősziklái és a Visegrádi-hegység vulkanikus kőzetei közti törésvonalat, hogy helyenként szinte függőleges sziklafalak közt csörgedezik. A Dera-szurdok minden évszakban lenyűgöző látványt nyújt, de talán télen a legkülönlegesebb, amikor jégcsapok lógnak az óriási sziklák aljáról, és a patakban is ekkortájt van inkább több víz. A Wikipedia szerint a Dera-szurdok geológiai értékét az adja, hogy az oldalában láthatók a földtörténet középkorának triász időszakában képződött dachsteini mészkőformációk és a kőzetrétegek mozgása. Néhol a triászban rendkívül elterjedt Megalodus kagyló maradványa is látható, sőt, a szurdok talpazata alatt egy kisebb barlangrendszer is kialakult. 

Térkép:

Fertőrákosi kőfejtő

A fertőrákosi Püspöki-kőfejtő évszázadokon át biztosította a soproni térség számára a jól faragható, mégis az elemeknek remekül ellenálló lajtai mészkövet. Az innen kitermelt építőanyag ősmaradványokban rendkívül gazdag volt, amiről a kirándulók saját szemükkel is meggyőződhetnek: a kőfejtő miocén kori rétegeiben különféle csigák, kagylók és más ősállatok vázmaradványait lehet máig felfedezni. A kőfejtőben nemcsak mészkövet, de vulkanikus tufa mállásával keletkezett bentonitot is találni, a kőzetrétegekben pedig elszórtan kvarc- és csillámpalakavicsok is megfigyelhetők. A kőfejtő ámulatba ejtő, oszlopcsarnokos rendszerét – amely nyaranta barlangszínháznak ad helyet – 1951-ben nyilvánították védetté, és nyitották meg az idegenforgalom előtt. Földtani, növény- és állattani értékei miatt 2001-ben a Fertő/ Neusiedlersee kultúrtáj részeként az UNESCO Világörökség része lett.

Térkép:

Gánti Bauxitföldtani Park

Ha szóba kerül kirándulási tippként a gánti Bagoly-hegy délkeleti oldalában lévő egykori bauxitbánya külszíni fejtése, akkor szinte mindig előkerül az összehasonlítás is: 

olyan a környék, mintha a Marson járnánk. 

És valljuk be, nem érdemtelenül. A vértesi bauxitbányászat egykori központja – ma: Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum és Földtani Park Geológiai Látogatóközpont – az innen kitermelt vörös és sárgásvörös színű alumíniumérc miatt tényleg olyan a látványt nyújt, mintha a szomszédos bolygó felszínén landoltunk volna. A 45 millió évvel ezelőtt a környéken uralkodó trópusi klímán, meleg és csapadékos éghajlaton keletkezett gánti bauxit a felső-triászban kialakult dolomitréteg karsztos mélyedéseibe az eocén elején hordódott be, rá pedig a középső-eocén idején rakódtak édesvízi mészkőrétegek. A bánya külszíni fejtésének falai közt ezek a földtani folyamatok – az édesvízi mészkő és tavi márga növény- és állatmaradványai – jól megfigyelhetők, ahogy a környék domborzatát alakító egykori tektonikai mozgások nyomai is.

Térkép:

Hegyes-tű, Monoszló

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park talán leglátványosabb tanúhegye a Monoszló határában magasodó Hegyes-tű. Az egykor itt magasodó vulkáni kúp fantasztikus belső szerkezetét a bazaltbányászat tárta föl, és a látvány sokaknak ismerős lehet Spielberg scifi-klasszikusából, a Harmadik típusú találkozásokból:

a monoszlói Hegyes-tű mintha kicsinyített mása lenne a wyomingi Ördögtorony (Devils Tower) világhírű földtani képződményének.

A Hegyes-tű a miocén kor végén keletkezett, lávakőzettel kitöltött kürtője utólag az eróziónak köszönhetően emelkedett ki környezetéből (ahogy a környék tanúhegyei). Az oszlopos kőzetet javarészt fekete, aprókristályos bazalt alkotja. Sajnos a Hegyestű Geológiai Bemutatóhely jelenleg le van zárva, nem látogatható.

Térkép:

Kőmosó-szurdok, Csesznek

A cseszneki vártól kőhajításnyira bújik meg egy másik vadregényes szurdok, a Kőmosó-szurdok. Ha nincs nagy szárazság, a bakonyi erdő mélyén húzódó szűk, karsztosodó mészkősziklák közé vájt patakvölgyet apró vízesések, kis tavacskák teszik izgalmassá. A víz által kimélyített kőmedencékben korábban (a XVIII-XX. században) még fürödni is lehetett – állítólag a törökök honosították meg itt ezt a szokást –, manapság azonban már kevés a vízhozam ehhez, csak esős, csapadékos időben éled fel a patak. A víz nemcsak izgalmas formákat alakított ki a sziklákból, de a völgyet övező sziklafalakban több barlang, sziklaüreg is található.

Térkép:

Pákozdi ingókövek

A Velencei-hegység nyugati részén, a Pákozd fölötti fennsíkon mintha óriások dobáltak volna hatalmas köveket itt is, ott is impozáns halmokba. Az Oroszlán-szikla, a Pandúr-kő, a Kocka és társaik olyan látványt nyújtanak, mintha a megalitikus kor emberei emelték volna monumentális síremlékekként. Nem véletlen, hogy

az itt látható fantasztikus sziklaformációkat a magyar Stonehenge néven is szokás emlegetni.

Pedig nem emberkéz, hanem a természet formálta ilyenre a felső-karbon kor gránittömbjeit. A felszíni erózió, az időjárás mállasztó hatása alakította ki az ingóköveknek nevezett sziklaegyütteseket, amelyek némelyike tényleg olyan kis helyen van alátámasztva, hogy úgy tűnik: egy laza mozdulattal kibillenthető helyéből.

Térkép:

Salföldi kőtenger

A Balaton-felvidék délnyugati részének leglátványosabb képződménye a kovásodott felső-miocén homokkő, amely óriási tömbökben, úgynevezett kőtengerek formájában bukkan felszínre a Káli-medence peremének több szakaszán. Ilyen kőtenger a salföldi kőtenger is, ami a falu déli szélén található. (A geológusok persze itt igyekeznének pontosítani: a valódi kőtengerek a földtörténeti jégkorszak fagyaprózódása során jöttek létre, a Káli-medence formációi – Szentbékkálla, Kővágóörs, Mindszentkálla kőtengerei – nem így keletkeztek, ezért azokat pszeudokőtengerként említi a szakirodalom.) 

A kakukkfűvel, borókással tűzdelt mezőn elszórt kövek szelíd látványosságot nyújtanak minden évszakban. A magas fűben megbújó kövek lehet, hogy nem annyira meghökkentőek, mint pákozdi testvéreik, de így is figyelemreméltók: ezek a simára csiszolódott kövek a Pannon-tenger aljzatának 10 millió éves maradványai, amelyek helyenként még őrzik az egykor itt élt tengeri puhatestűek – csigák, kagylók – elmeszesedett maradványait is. 

Térkép:

Szelim-barlang, Tatabánya

Valószínűleg nincs hazánkban még egy olyan párperces sétával elérhető, fantasztikus barlang, mint a tatabányai Szelim-lyuk. A város jelképének számító Turul-szobortól mindössze pár száz méterre északra néz a városra a Gerecse sziklatömbjében tátongó hatalmas üreg, amit hármas bejárata és a mennyezetén tátongó két hatalmas lyuk tesz elképesztően izgalmassá. Az alig ajtónyi méretű bejáraton bebújva valósággal letaglóz a gigantikus belső csarnok: a 45 méter hosszú és 18 méter magas természetes terem csodás mennyezeti világítással büszkélkedik, a felszínre szakadó két hatalmas kerek nyílásnak köszönhetően. Padlószinten három különálló bejárata nyílik a Tatai-medencére, pazar panorámával. A barlangot kedvező elhelyezkedése és tágas terme miatt ősidőktől fogva használta az ember: a legmélyebb rétegekből előkerült mamut-, ősbölény- és óriásszarvas-csontmaradványok és kőeszközök arra utalnak, hogy 70-80 ezer évvel ezelőtt a neandervölgyi ősembernek is menedékül szolgált. A felsőbb szintekből középkori eszközök, cseréptöredékek és emberi csontmaradványok kerültek elő – a monda szerint a török időkben hét falu népe menekült ide és rejtőzött el a környéken dúló és fosztogató seregek elől. A Szelim-barlang régészeti és őslénytani jelentősége, meghatározó tájképi jellege miatt 1982 óta fokozottan védett. 

Térkép:

Szentbékkállai-kőtenger és a Kelemen-kő

A Káli-medence homokkövét évszázadokon át bányászták, mivel építőanyagnak vagy éppenséggel malomkőnek is tökéletesen megfelelt. A Szentbékkálla község nyugati határában található kőtenger az egyetlen a környéken, amelyet alig érintett a bányászat, így ma is csodás csoportokban lehet megfigyelni a háborítatlanul a felszínre bukkant üledékes kőzettipusokat, ahogy a finom- és durvaszemcséjű üledék vékony rétegekben, sávokban, zsinórokban váltakozik egymással. Az évmilliókkal korábban itt hullámzó Pannon-tó legszebb és legnagyobb épségben megmaradt üledékes kőzeteinek, kovásodott homokkőtömbjeinek felszínén szélfúvás nyomai (karcok, fényesre csiszolt felszínek) is láthatók. A szentbékkállai kőtenger legszebb és legnagyobb óriása a Kelemen-kő, amely több, egymáson elhelyezkedő tömbből áll, tetején egy bizonytalan helyzetű, billegő kővel.

Térkép:

Szent György-hegyi bazaltorgonák

A Balaton-felvidék tanúhegyei közül a Hegyes-tű mellett a Tapolcai-medence közepén magasodó Szent György-hegy mondható a legizgalmasabbnak, köszönhetően a hegy északkeleti részén található, világhírű bazaltorgonáinak, amik a 3-4 millió évvel ezelőtt itt működő vulkán kráterében kialakult lávató bazaltos kőzetét mutatják meg a kirándulóknak. A bazaltorgonák kialakulásáról azt érdemes tudni, hogy a lávató hűlése térfogatcsökkenéssel, azaz zsugorodással járt, emiatt a megszilárdult lávakőzetben poligonális (öt-, ill. hatszögű) hajszálrepedés-hálózat alakult ki. A szabályos repedéshálózat a későbbi lepusztulás, majd a hőmérséklet-ingadozás, a csapadék és szél munkája során oszlopokat, végül legömbölyített, egymástól olykor elváló, 25-30 méter magas, másfél-két méter átmérőjű „orgonasípokat” alakított ki. Az erózió hatására kipreparálódott bazaltoszlopokon jól megfigyelhető a lemezes, pados szerkezet, ami a láva gyors kihűlésének eredménye. Az oszlopok lábánál a lemezekre széthullt kőzetdarabokból kőfolyás jött létre, ami önmagában is látványos része a hegynek.

Térkép:

Tapolcai-tavasbarlang

A Dunántúli-középhegység egyik legismertebb barlangja a Tapolcai-tavasbarlang, amely a Kisfaludy utca 3. szám alatt található látogatóközpontból érhető el. A középső-miocén korú, nagyjából 12 millió éves mészkőben kialakult 340 méteres üregjárat a bakonyi bauxitbányászat karsztvízkitermelése miatt csaknem teljesen kiszáradt, és csak amikor az 1990-es évek elején megszűnt a bauxitbányászat a vízgyűjtő területén, akkor kezdődött meg a karsztvíz visszatöltődése. A tavasbarlang ekkor vált ismét csónakázhatóvá, és jelenleg is Tapolca egyik fő természeti attrakciója.

Térkép:

Cikkünk összeállításához a Magyar Állami Földtani Intézet Magyarország földtani atlasza országjáróknak című 2010-es kiadványa támaszkodtunk.