„Azt kellene hinnünk, hogy a Föld egy csoda. Én nem hiszem ezt” – így keresik a tudósok a földön kívüli élet jeleit

2017-ben fedezték fel az első ismert objektumot, ami kívülről érkezett a Naprendszerbe. Messziről, elsőként érkezett hírnök – nagyjából ezt jelenti az ’Oumuamua elnevezés, amit hawaii csillagászok adtak a szivar alakú, vöröses képződménynek.

Egyesek azt feltételezték, hogy az objektum akár idegen űrhajó is lehet. Bár ezt nem sok tudós osztotta, a földön kívüli értelmes életet kutató SETI program tudósai rádióteleszkóppal figyelték az ’Oumuamua-t – biztos, ami biztos.

Az objektumról a Fókuszban is láthattak riportot:

Az értelmes földön kívüli élet keresését célzó tudományos kutatásokról szóló cikkében a Washington Post megjegyzi, hogy újra „divatba jöttek” az idegenek. Az amerikai kongresszus meghallgatásokat tartott a témában, a Pentagon hivatalt hozott létre az észlelések kivizsgálására. Az „ufók” új nevet is kaptak: azonosítatlan repülő objektum helyett már „azonosítatlan rendellenes jelenségként” (UAP) hivatkoznak rájuk a hivatalos kormányzati anyagokban.

Idén nyáron David Grush egykori amerikai hírszerző „szenzációs információkat” hozott nyilvánosságra „eltitkolt ufótörténetekről” – ezekről az rtl.hu-n is írtunk. Mexikóban állítólagos idegen lények mumifikálódott testét mutatták be a törvényhozás számára – erről a Híradóban láthattak riportot. 

Az amerikai űrügynökség, a NASA azonban higgadtságra intett, mondván, nem lehet az azonosítatlan légköri jelenségekről kijelenteni, hogy földön kívüli eredetűek. 

Mindeközben viszont a Harvard Egyetem asztrofizikusa szerint egy vasból készült miniatűr Föld zuhant az űrből a Csendes-óceánba. 

Tű a szénakazalban

A SETI tudósai számára az idegenek létezése olyan feltételezés, ami a munkájuk létjogosultságát adja. Egy apró nyugat-virginiai faluban, Green Bankben található az a rádióteleszkóp, amelynek 90 méter átmérőjű, irányítható parabolatányérjával figyelik az idegen eredetű rádiójeleket Breakthrough Listen nevű projektjükben.

Egy ilyen rádiójel azonosítása minden idők legnagyobb tudományos felfedezése lehetne. A SETI kutatóiban nincs kétség afelől, hogy érdemes erőfeszítéseket tenni a keresésre. David MacMahon, a projekt főmérnöke szerint „hátat fordítanánk kozmikus szomszédainknak”, ha nem végeznék ezt a munkát.

Az ’Oumuamua azonban teljes csendben volt, és a kutatások kezdete, 1960 óta nem jártak eredménnyel a csillagászok. De a bizonyíték hiánya nem jelent bizonyítékot a hiányra: a világegyetemnek csak apró töredékét voltunk képesek tanulmányozni, és azt sem zárhatjuk ki, hogy az idegenek nem a rádióhullámokat tekintik a kommunikáció legalkalmasabb módjának.

A SETI olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban, de azt sem tudjuk, hogy a tű valóban ott van-e – idézi a Washington Post Paul Davies fizikust. Bármi elképzelhető, az is, hogy egyedül vagyunk a világegyetemben, mint intelligens civilizáció.

Nem csoda

Enrico Fermi olasz fizikus 1950 körül arról beszélgetett tudóstársaival, köztük Teller Edével, hogy elméletben elképzelhető-e, hogy egy fejlett idegen faj a fény sebességénél is gyorsabban közlekedve óriási távolságokat tegyen meg a világűrben. 

Hol vannak?

– fakadt ki Fermi arra utalva, hogy ha olyan sok idegen civilizáció létezhet, miért nincs tudományos bizonyítéka annak, hogy meglátogattak volna bennünket? Ez a Fermi-paradoxon, aminek az ufóhívők szerint az a feloldása, hogy nincs is ellentmondás: az idegenek már itt vannak.

A tudományos közösség azonban a mostani ufó-, azaz UAP-mániára inkább kulturális jelenségként tekint, mint asztrobiológiaiként: a címlapokra kerülő fantasztikus beszámolók aligha tesznek eleget a legalapvetőbb követelményeknek, hogy tudományosan kutathatók legyenek.

Az elmosódott fényképekkel, a hirtelen felbukkanó, majd eltűnő jelenségekről szóló beszámolókkal nem foglalkoznak a SETI kutatói sem. Két érvük azonban van arra, hogy miért érdemes munkába járniuk: az egyik a nagy számok törvénye. A Tejútrendszerben mintegy 400 milliárd csillag van, és ez csak egyike a felbecsülhetetlen mennyiségű galaxisnak abban az univerzumban, amely akár végtelen is lehet.

A másik a kopernikuszi elv: a XVI. században élt csillagász forradalmi elképzelése az volt, hogy a Föld helyett a Napot állította a világegyetem középpontjába. Mindebből az következik, hogy ahogy a Föld nincs kivételes helyzetben, úgy az emberiségnek sem kell különlegesként vagy egyediként tekintenie magára: az univerzum nem rólunk szól, és ami itt az elmúlt négymilliárd évben lejátszódott, az máshol is bekövetkezhetett.

Különben azt kellene hinnünk, hogy a Föld egy csoda. Én nem hiszem ezt

– mondta Seth Shostak csillagász. Knicole Colón, a NASA asztrofizikusa ugyancsak elképzelhetetlennek tartja, hogy bolygónk legyen az egyetlen hely, ahol van élet. A Földnek bizonyosan van egy „ikertestvére” valahol – az eddig ismert bolygók közül a legközelebb a Kepler-425b áll hozzá, amely 1800 fényévre van tőlünk, egy Nap-szerű csillag lakható övezetében, azaz folyékony víz lehet a felszínén. Ám a Kepler-425b 50 százalékkal nagyobb a Földnél. Az észlelés technológiája azonban fejlődik, ahogy űrteleszkópok új generációját építik meg, hogy még több Föld-szerű bolygót találjanak és vizsgáljanak.

Kivételes helyzet

Jason Wright, a Pennsylvaniai Állami Egyetem asztrofizikusa megjegyzi, hogy a Földön több fajnál is kialakult valamilyen fokú intelligencia, elég a polipokra gondolni, amelyek képesek megszökni egy akváriumból. A Green Bank-i obszervatórium korábbi igazgatója, Jay Lockman pedig arra figyelmeztet, hogy ha az intelligens élet egy olyan világban alakul ki, amit teljes egészében óceán borít, ott élhetnek akár olyan szuperintelligens delfinek is, akiknek soha nem jut eszükbe rádióadót építeni.

A cikk „a pesszimisták bibliájaként” hivatkozik Peter D. Ward és Donald E. Brownlee 2000-ben írt könyvére, amely azzal érvel, hogy a Föld kivételes helyzetben van, ami lehetővé tette az összetett élet kialakulását, például a hatalmas Jupiter épp megfelelő helyen van, hogy kivédje a veszélyes üstökösöket. De még ez a könyv sem állítja, hogy ne létezhetnének földönkívüliek, csak az egyik szerző, Ward szerint ezt soha nem fogjuk megtudni, mert túl messze vannak ahhoz, hogy kapcsolatba lépjünk velük. Tehát elméletileg nem, de gyakorlatilag egyedül vagyunk – állapítja meg.

Nyitókép: Michael S. Williamson/The Washington Post via Getty Images