Teleszemeteltük a világűrt, fojtogatja a Földet a sok kozmikus hulladék

A műholdaknak rengeteg mindent köszönhet az emberiség. Ma már elképzelhetetlen lenne a mindennapi élet nélkülük, elég csak a GPS-re vagy a távközlésre gondolni, de a csillagászok és a meteorológusok munkáját is alapjaiban határozza meg. A műholdak meghibásodásából, széteséséből, felrobbanásából vagy összeütközéséből azonban űrszemét keletkezik, ami jelentős környezeti kockázatot hordoz. 

A bolygónk körül keringő hulladéktemető egyre égetőbb probléma: a műholdak száma évről-évre emelkedik, és már megjelent az űrturizmus is. A zsúfoltság hosszútávon veszélyezteti az űrkutatást, a légkörbe visszajutó és elégő űrszemét pedig pusztítja az ózonréteget, így mindannyiunk érdeke a világűr fenntarthatósága. 

De mégis hogyan lehetne eltakarítani ezt a rengeteg kozmikus hulladékot? Egyáltalán kire kéne bízni a világűr kipucolását, és mekkora az esélye annak, hogy az utcán gyanútlanul sétálva fejünkre esik egy darabka űrszemét? – többek közt ezeknek jártunk utána.

Végzetes láncreakciót idézhet elő a világűr zsúfoltsága

Az egyik legnagyobb probléma, hogy igazából nem nagyon tudjuk, hogyan kellene pontosan meghatározni az űrszemetet, nemzetközi szinten nincsen erre egy általánosan elfogadott definíció. Az EU sem fogalmaz róla konkrétan, mert gyakorlatilag azt mondja ki, hogy bármilyen mesterségesen előállított űrobjektum, amelynek működtetésével a felbocsátó állam felhagyott, az tulajdonképpen űrszemétnek tekinthető – magyarázta Dr. Kecskés Gábor, a Széchenyi István Egyetem docense, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa, az NKE EJK Világűrjog- és Politika Kutatóintézet külső kutatója, amikor arról kérdeztük, hogy mégis mi tekinthető űrszemétnek.

Az űrszemét szabályozásának jogi kérdéseit is kutató szakértő azt mondta: rendkívül nehéz felmérni a fejünk felett keringő roncstemető nagyságát, hiszen egészen a pár milliméteres űrszemétdaraboktól a több száz kilós, elhagyott műholdakig minden ide sorolható. Becslések szerint több mint 

130 millió darab 1 mm-nél nagyobb űrszemétdarab kering Föld körüli pályán, összesen körülbelül 11-12 ezer tonna. Egy 1-2 centiméter átmérőjű csavar itt akár 30-40 ezer km/órás sebességgel is képes haladni.

Az Európai Űrügynökség (ESA) videója is szemlélteti az űrszemét eloszlását a Föld körül: 

A világűr szennyezésének egyik legnagyobb veszélye az úgynevezett Kessler-effektus, amelynek lényege, hogy egy ponton túl a zsúfoltság már akkora lesz, ami végzetes „láncreakciót” idéz elő.

Az alacsony Föld körüli pályán (Low Earth Orbit, LEO), pár száz kilométerre a bolygónk felszínétől keringő és egymással összeütköző szemétdarabokból újabb és újabb keletkezhet, ami hosszútávon akár azzal is járhat, hogy évtizedekre jelentősen megnehezül az űrhajózás és a műholdak működtetése. Tény, ennél jóval kézzelfoghatóbb veszélyek is felmerülhetnek, közülük egy bizonyára több ember fejében is megfordult már.

Mekkora az esélye annak, hogy az utcán gyanútlanul sétálva fejünkre esik egy darabka űrszemét?

Az űrszemét értelemszerűen visszajuthat a Föld légkörébe, így akár a bolygó felszínére is, de ennek esélye meglehetősen csekély. 1997-ben például egy amerikai nőre esett rá egy darabka, de neki sem lett komolyabb baja, ellentétben egy kubai tehénnel, ami az első, űrszemét okozta haláleset. 

1960-ban a NASA egyik űrobjektumából levált űrszemét ért földet Kubában, ahol egy tehenet talált el. A szerencsétlen jószágot azóta a világ legdrágább teheneként tartják számon, mert az Amerikai Egyesült Államok kompenzációként 2 millió dollárt fizetett Kubának.

De meg lehet említeni azt is, amikor 1978-ban egy szovjet műhold radioaktív darabjai zuhantak kanadai területre. Itt csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem lett nagyobb baj, végül lakatlan területen ért földet, és szóródott szét az űrszemét, így nem követelt emberéleteket. Azonban a kiszökő radioaktív sugárzás miatt Kanadának hetekig tartó, komoly kármentési munkálatokat kellett végeznie, aminek költségét a Szovjetunió később részben megtérítette.

De nemcsak a Föld felszínén történtek balesetek, hanem az űrben is: 2021-ben egy orosz szatellit darabjai csapódtak be egy kínai műholdba, amely bár működőképes maradt, részben megsemmisült. A baleset ráadásul jelentős mennyiségű űrszemetet is eredményezett, noha a bolygónkon nem voltak káros hatásai az ütközésnek.

Mint arról két éve a Híradó is beszámolt, kétszer is át kellett szállnia az űrhajókba a Nemzetközi Űrállomás legénységének, miután tartani lehetett attól, hogy űrszeméttel ütköznek. Az oroszok rakétával szétlőtték az egyik üzemképtelen műholdjukat, és emiatt keletkezett rengeteg törmelék a bázis pályáján.

Az amerikaiak felelőtlenséggel vádolták meg az oroszokat, amiért még a saját űrhajósaikat is veszélybe sodorták. 2012-ben is történt hasonló eset: mentőkapszulákba kellett szállniuk a Nemzetközi Űrállomás asztronautáinak, mert egy orosz rakéta maradványai veszélyesen közel kerültek a bázishoz.

Hogyan kéne kipucolni a világűrt?

A világűr zsúfolttá válása veszélyezteti az államok űreszközeinek biztonságát, ezért az elmúlt években sürgető kérdéssé vált a fenntarthatóság. De mégis hogyan kezdjük el kipucolni a világűrt, egyáltalán kinek a feladata a rengeteg űrszemét eltakarítása – tehetnénk fel a kérdést. Kecskés Gábor szerint az egyik megoldási mód az úgynevezett világűrbeli temetői pályára állítás: az alacsony Föld körüli pályától távol, egy olyan stabil pályára állítják az űrszemetet, ahol gyakorlatilag esély sincs arra, hogy az a Föld légkörébe jusson.

A másik módszer a mágneses befogás, mellyel már több állam, illetve piaci szereplő próbálkozott. Ám ez igencsak költséges, ezért nem nagyon éri meg senkinek, és a műszaki kivitelezése sem teljesen megoldott. Jelenleg a legyakoribb megoldás hagyni, hogy az űrszemét egyszerűen elégjen a légkörben vagy a légkörbe lépve. Ebből mi gyakorlatilag semmit sem érzékelünk, legalábbis közvetlenül:

márpedig talán a legnagyobb veszélyt a lehulló űrszemét elégése során keletkező, potenciálisan légkörbe jutó káros vegyianyagok jelentik, amelyek elvékonyíthatják az ózonréteget.

Egy harmadik, bevett módszer egyébként az úgynevezett Nemo-pontba juttatás. A déli Csendes-óceánon található terület arról nevezetes, hogy ez a földrajzi pont van a legtávolabb bármelyik szárazföldtől. A fölöslegessé vagy veszélyessé vált űreszközöket gyakran ide irányítják, mert itt a lehető legkisebb az esélye az ütközéses károkozásnak, voltaképpen az ember alkotta űrszemét temetőhelyeként tartják számon. 

Az elmúlt évtizedekben több száz kisebb-nagyobb űreszköz csapódott be ide, majd süllyedt el az óceánban, az eddigi legnagyobb egy 142 tonnás szovjet űrállomás volt 2001-ben. Mint arról beszámoltunk, több mint harminc évvel 1998-as fellövése után a Nemzetközi Űrállomás is itt végzi majd 2030 után. Mindemellett hallani olyanról is, hogy lézerrel akarják megsemmisíteni a rengeteg űrszemetet, ám ez a megoldás még igencsak kiforratlan.

A piaci szereplőknek is és az államoknak is érdeke, hogy az űrszemetet elkezdjük takarítani. Szerencsére a nemzetközi jog szabályai eléggé egyértelműek: minden esetben a felbocsátó állam feladata gondoskodni a saját űrobjektumainak maradványairól

– hangsúlyozta a Széchenyi István Egyetem docense.

Ám hozzátette: jóformán lehetetlen megállapítani a mintegy 130 millió, néhány milliméteres darab bármelyikéről, hogy azt melyik állam bocsátotta fel adott esetben évtizedekkel ezelőtt. Így azt is nehéz megbecsülni, hogy melyik ország számlájára írható a legtöbb szennyezés a világűr meghódítása óta eltelt sok-sok évtizedben. A szakértő az Amerikai Egyesült Államokat és a Szovjetuniót/Orosz Föderációt tenné holtversenyben az első két helyre, ám mint hangsúlyozta, ezekkel a becslésekkel nem árt óvatosnak lenni.  

Arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy nem csak a műholdak számának emelkedése jelent problémát: az űrturizmus megjelenése és népszerűbbé válása is bajok forrása lehet. Napjainkban már számos vállalat verseng azon, hogy az egykoron még a sci-fikből megismert álmot elérhetővé tegye, azaz szórakozási és rekreációs célból szállítson embereket a világűrbe – persze súlyos pénzekért.

Az űrturizmus viszont rengeteg további kozmikus hulladékot generálhat, ami tovább terhelheti a világűrt. Arról nem beszélve, hogy egy ilyen utazás egy átlagos repülőút karbonlábnyomának sokszorosával jár együtt.

Kecskés Gábor ugyanakkor valamelyest optimista, sőt szerinte lehetséges olyan forgatókönyv, hogy az űrbiznisz felpörgése még akár kicsit fel is gyorsíthatja a kozmikus hulladék semlegesítését. Ezt azzal indokolja, hogy a magáncégek egyszerűen rá lesznek kényszerítve arra, hogy pénzt és technológiát invesztáljanak az űrutazás biztonságossá tételébe, mert az űrszemét előbb-utóbb az ő piaci tevékenységüket fogja fenyegetni.

Melyik űrturista akarna rengeteg pénzt fizetni azért, hogy egy szeméthalmaz között próbáljon meg a világűrbe jutni, amikor vannak olyan dokumentált esetek, amikor ez balesetet eredményezett?

– teszi fel a kérdést a kutató.

A világűr az új vadnyugat

2023 végére több mint 5 ezer Starlink-műhold keringett alacsony szintű Föld körüli pályán, ami az összes műhold csaknem kétharmadát teszi ki. Elon Musk űrkutatási vállalata, a SpaceX a következő években tízezresével bocsátana fel újabb szatelliteket, bővítve a műholdas internetszolgáltatását. Dr. Kecskés Gábor kutató szerint ez biztosan növeli majd az űrszemét mennyiségét, de rámutatott arra is, hogy nem csak a megosztó milliárdos van ott a képletben.

Mostanra rengeteg cég elkezdett ezen a területen mozogni. Újabb és újabb szereplők jelennek meg, egyre nagyobb a verseny. A világűr az új vadnyugat, ahol kis túlzással még szabadon lehet garázdálkodni

– állítja a kutató.

Hozzátette, egyes becslések szerint 10-15 éven belül százezres nagyságrendet is elérhetik a Föld körül keringő műholdak. És noha ez sok űrszemetet fog eredményezni, a vállalatok kénytelenek lesznek a fejlesztéseket arra is koncentrálni, hogy miként lehet mérsékelni az űrszennyezést. „Azért már hallani arról, hogy ezek a cégek elkötelezettek az űrszemét mennyiségének csökkentése mellett. Bízom benne, hogy ez nemcsak egy ígéretesnek tűnő, hangzatos vállalás, hanem ennek a gyakorlati megvalósítása is el fog jönni” – fogalmazott.

Idén októberben történt meg először, hogy szankcionálták az űrszennyezést. Az USA Szövetségi Távközlési Bizottsága (FCC) 150 ezer dolláros (kb. 52 millió forint) büntetést szabott ki az amerikai DISH nevű műholdas tévészolgáltatóra azért, mert az nem távolította el a már használhatatlan szatellitjét. Ez mérföldkőnek tekinthető az Amerikai Egyesült Államok űrtevékenységének vonatkozásában, hiszen precedenst teremthet a későbbi büntetésekhez. Dr. Kecskés Gábor állítja, ha innentől következetesen fog eljárni az amerikai hatóság, akkor az jelentősen befolyásolja majd a jövőben a helyi szereplők űrtevékenységét.

Minden bírságnak, összegtől függetlenül akkor van visszatartó ereje, ha következetesen kiszabja ezeket a hatóság. Ha egy szereplő biztosan számíthat szankcióra, amikor nem takarít el űrszemetet vagy a tevékenysége jelentős szennyezéssel jár

– fogalmazott.

Habár mérföldkőnek tartja, a kutató szerint ez önmagában más, jelentős űrtevékenységet végző államra – Kína, India, Oroszország vagy az Európai Unió – nem ró kötelezettséget, így esetükben majd akkor beszélhetünk példa statuálásáról, ha megtörténik az első szankció kiszabása.

A világűr teleszemetelésével korábban a Fókusz is foglalkozott:

Nyitókép (illusztráció): Getty Images