2022 az ostoba milliárdosok éve volt, de a végére jött egy detektív, hogy leleplezze őket

„Mint mindenki a világon, én is azt feltételeztem, hogy egy bonyolult géniuszról van szó. De miért? Csak nézz a közepébe ennek az üveghagymának. Ez az ember egy idióta!” – konstatálja mély megdöbbenéssel a Daniel Craig által játszott Benoit Blanc nyomozó a Tőrbe ejtve – Az üveghagyma című krimi egy pontján. Kiről beszél? Egy futurisztikus technológiákban utazó milliárdosról, akinek számtalan vad ötlete van arra, hogy megváltoztassa a világot: az NFT-ktől a tiszta üzemanyagokig mindennel foglalkozik.

Ám ha megismerjük emberként, kiderül: valójában akár egy csalónak is nevezhető, gyerekes, felelőtlen barom.

Az Üveghagyma bemutatóját pont karácsonyra időzítették, így a film, bár még a járvány idején forgatták, tökéletes lezárása lett egy olyan évnek, amikor a való életben is végignézhettük számos techmilliárdos bukását vagy legalábbis nagyszabású terveik kisiklását. Rian Johnson filmje szinte látnokian foglalja össze két és fél órában azt, amiről egész évben szóltak a hírek – meg se lepődünk, amikor egy interjút olvasva kiderül, hogy az Üveghagyma ostoba milliárdosát tényleg Elon Muskról mintázták a készítők.

„A hisztis oligarchák korában élünk” – jellemezte a Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman nemrég Elon Muskot, valamint a világ egyik legfelkapottabb kriptócégét gerelyként a földbe állító Sam Bankman-Friedet. Eredeti, angol nyelvű nyilatkozatában a „petulant” jelzőt használta rájuk, amit magyarul a „hisztis” szó nem teljesen fed le: a kifejezés valójában a nyűgös, változékony hangulatú, gyerekes, idegesítő, hisztis jelzők mindegyikét magában foglalja.

Idézzük hát fel az év legnagyobb kiégéseit:

Do Kwon, a kriptószökevény

A milliárdosok befürdése 2022 májusában kezdődött el: ekkor dőlt be a Luna nevű kriptópénz, amelynek értéke mindössze egy hét alatt esett a rekordnak számító 120 dollárról gyakorlatilag nullára. A valuta mögött álló Terraform Labs és a hozzá kapcsolódó cégek értéke szintén zuhanórepülésbe kezdett: 45 milliárd dollár tűnt el a világpiacról ezáltal. Az összeomlás ráadásul kihatott a kriptópiacra is, így a becsült veszteségek bőven meghaladják a százmilliárd dollárt.

A Luna korábbi sztárja és későbbi szégyene Do Kwon koreai befektető volt, aki kitalálta az egész rendszert. Ez többek szerint a Ponzi-séma nevű befektetési csaláshoz hasonlóan működött, aminek lényege, hogy az embereket ráveszik, hogy a nagy semmibe fektessék be a pénzüket, hogy lehúzzák őket. Kwon ráadásul még azután is hiú reményt táplált a befektetőkben, hogy már látszott, nincs kiút. „Megértem, hogy az elmúlt három nap elképesztően kemény volt számotokra – tudjátok, hogy megfogadtam: mindegyikőtökkel együttműködve fogjuk átvészelni ezt a krízist, és kiutat találunk belőle. Együtt” – tweetelte élete legrosszabb hetében, ami a Lunába fektető százezreknek talán még traumatikusabb volt. Ahogy korábbi cikkünkben kifejtettük, 

számtalan ember vesztette el teljes vagyonát, és sokan az öngyilkosságot fontolgatták a csőd miatt.

Kwon ellen aztán több per indult több országban is: csak Dél-Koreában kétszázezer ember érzi magát Kwon-károsultnak. Azonban az exmilliárdos ahelyett, hogy felelt volna a vádakra, elmenekült: a legfrissebb hírek szerint a kriptószökevény jelenleg épp Szerbiában bujkál, aminek nincs kiadatási egyezménye Dél-Koreával.

Mark Zuckerberg és a Metaverzum nevű valami

Nem telt felhőtlenül az év Mark Zuckerberg korábbi Facebook-vezérnek sem, aki jelenleg épp Meta néven próbálja újraalkotni vállalatát. A cégvezér 15 milliárd dollárt költött arra, hogy létrehozzon egy gigaplatformot, amely az emberi élet és kommunikáció minden egyes aspektusát összeköti: nem kisebb a célja, mint hogy megváltoztassa a valóságot, amiben élünk.

Azonban egyelőre nem kell aggódni amiatt, hogy hamarosan megvalósul a disztópia, ugyanis a Metaverzum eddig nevetségesen sok problémát okozott a cégnek: nem elég, hogy az átrendezés miatt 11 ezer dolgozót rúgtak ki, de úgy hírlik, hogy a megmaradt alkalmazottak se használják szívesen az új platformot. Ráadásul a részvényárak is esni kezdtek, ami azt mutatja, hogy a befektetők se bíznak a nagyszabású tervben. 

És akkor még nem is beszéltünk azokról a félelmekről, hogy a projekttel minden eddiginél több személyes adatot gyűjthetne be és adhatna el rólunk a cég.

A Zuckerberg által bemutatott imázsvideóval ellentétben a Metaverzum eddig egy gagyi, kétezres évek eleji videojáték látványvilágát produkálja, amihez hasonló próbálkozásokat már korábban is láttunk: elég a Second Life-ra vagy a szintén a virtuális valóságban működő VR Chatre gondolni, aminek egy sivárabb, bugosabb másolatát hozta eddig a Metaverzum. A világmegváltás helyett így a cégnek olyan célokért kell küzdenie, hogy sikeresen meganimálják a játék karaktereinek sokáig nem létező lábait, vagy hogy tegyen valamit a játékban tapasztalt digitális szexuális zaklatások ellen.

Sam-Bankman Fried: Orgiák és csalások

A bukott milliárdosok közül mostanában talán Sam Bankman-Fried nevét hallani a legtöbbet – jó okkal. Az alig harmincéves, korábban zseninek kikiáltott cégvezérről még mindig azt találgatják, hogy hány százalékban idióta, és hány százalékban csaló. Az viszont már tény, hogy tisztességtelen módszerekkel vitte az FTX kriptotőzsdét, amiért nemrég le is tartóztatták.

Kiderült az is, hogy a férfi ide-oda utalgatta a pénzeket átláthatatlan cégcsoportja entitásai között, valamint egy orgialakosztályt is fenntartott a Bahamákon. Alig hároméves tündöklésének az vetett véget, hogy a befektetők megérezték, hogy valami nincs rendben, és rohamtempóban álltak neki kivenni a pénzüket Bankman-Fried vállalkozásaiból – ám ő nem tudta kifizetni őket.

Ennek következtében a férfi világrekordot állított fel azzal, hogy egy nap alatt 14 milliárd dollárt, azaz vagyona 94 százalékát veszítette el.

A csődeljárást felügyelő szakember, John J. Ray az FTX-ről írt jelentésében hitetlenkedve írt a cégnél tapasztalt állapotokról: „Soha a pályafutásom alatt nem láttam a vállalati kontrollok ilyen szintű kudarcát és a megbízható pénzügyi információk teljes hiányát.”

Ahogy arról novemberben írt az rtl.hu, a teljes kudarcig rossz döntéseken, baráti orgiákon, elképesztő luxuson és csalásgyanús ügyleteken keresztül vezetett az út. A kriptopénzek világának egyik korábbi legígéretesebb tehetsége úgy kommentálta beosztottjainak a gigantikus bukást: „Hát, ezt elbasztam.”

Elon Musk: Hol is kezdjük

Az rtl.hu szerkesztőségében gyakran elhangzik Elon Musk neve: még a twitteres ámokfutása előtt is olyannyira szívesen emlegettük fel a csodabogár milliárdos legdurvább húzásait, hogy már februárban is két cikkre való anyagot tudtunk összegyűjteni a témában.

Az üzletember hordozza talán a leginkább azt a jelenséget, amit az Üveghagyma parodizál az egyszerű logikával dolgozó, átlagember detektív nézőpontjából. A milliárdos mások ötleteit átvéve és saját kétséges terveit finanszírozva lett a világ leggazdagabb embere: nem másért, hanem azért, mert olyan sokan hittek abban, hogy ő tényleg zseni, nem pedig egy szerencsés helyzetbe került gazdag srác.

Milliárdjainak jelentős része is abból származik, hogy a zöldfordulatra törekvő amerikai kormány bődületes összegekkel támogatta az elektromos autókat gyártó Teslát, a SpaceX nevű cége pedig a NASA egyik legnagyobb beszállítója. 

Persze az állami pénzekkel kitömött Musk messze áll attól, hogy az amerikai Mészáros Lőrincnek nevezzük, de az esete megmutatja, milyen sokra viheti egy nagy vagyont öröklő, lelkes üzletember, ha jókor jó helyre kerül – még akkor is, ha nincs túl sok sütnivalója.

Musk korábban többször is megmutatta, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, de ez a Twitter 44 milliárd dollárért való megvásárlása után vált végleg világossá. Az már korábban is köztudott volt, hogy a milliárdos nem teljesen ért egyet a platform moderálási szabályaival: a szólásszabadság eltiprásáról beszélt, főleg azután, hogy 2021-ben a Twitter letiltotta Donald Trumpot lázadás szítása miatt.

A legtöbb twitterezőnek nem voltak különösebb problémái azzal, ahogy a platform működött korábban, de egy hangos kisebbség osztotta Musk nézeteit, aki egyre biztosabb lett abban, hogy ő sokkal jobban csinálná a dolgot, mint a cég előző vezetése.

Ezzel csak az a baj, hogy a tartalommoderálás viszonylag bonyolult kérdéskör. Hol a határ a véleménynyilvánítás és a gyűlöletbeszéd között? Korlátozhatja-e egy amerikai cég külföldi, autoriter hatalmak fiókjait úgy, hogy azt ne külpolitikai nyomásként érzékeljék? Mi különbözteti meg az újságírók és a nagyra nőtt, fura elméleteket terjesztő bloggerek fiókjait? Mennyire kell odafigyelnie egy nemzetközi folyamatokra is hatással lévő vállalatnak egy-egy kormány kéréseire? Mi az a határ, amit még az amerikai elnök sem léphet át?

Aki azt állítja, hogy ezekre a kérdésekre gyorsan egyértelmű választ tud adni, az egyszerűen nem ért a tartalommoderáláshoz. Musk pedig nem tétlenkedett, amikor napokkal a Twitter megszerzése után neki is állt a platform felforgatásának.

A milliárdos a tartalommoderálás hibás, de folyamatosan fejlődő sztenderdjeihez és a Twitter egyéb, évek alatt kifejlesztett és honosított gyakorlataihoz is úgy állt hozzá, mint az a bizonyos elefánt, amelyik egy porcelánboltba tévedt. A Toroczkai Lászlóhoz és Orbán Balázshoz hasonló figurák méltatták az új módit, de a szélsőjobboldali figurákon kívül leginkább a trollok és a csalók örültek a Twitter Musk-féle teljes irányváltásának.

Az eredményt ismerjük: menekülő befektetők, sorra távozó alkalmazottak, személyiségtolvajlás, letiltott újságírók, dezinformáció a covidról, folyamatosan megszegett ígéretek. Hirtelen nem úgy tűnik, hogy a „woke elmevírus” a legnagyobb probléma a Twitteren.

Miért történik ez újra és újra?

A New Statesman szerzője nemrég így foglalta össze, mit láttunk a techvilágban a 2022-es évben: 

a katasztrofális, egovezérelt döntéseknek, a kiszámíthatatlan döntéshozatalnak és a kudarcra ítélt szerelemprojektekre való megszállott összpontosításnak köszönhetően a világ néhány legnagyobb vállalata példátlan stagnáláson ment keresztül.

A cikk szerint a fent sorolt kudarcok mind-mind egy-egy olyan technológiai áttörés vagy cél elérése közben következtek be, amely egész egyszerűen irreleváns az átlagember számára, így nem is lehet elég népszerű ahhoz, hogy a fogyasztók, illetve a fogyasztók igényeire figyelő befektetők melléálljanak. A rossz döntések következtében pedig még azok is elveszíthetik a hitet a „techgéniuszok” éveken, évtizedeken át építgetett önképében, akik korábban nagy rajongóik voltak. Ezt láttuk idén több rajongói felületen, főleg a Redditen: a Luna, az FTX, valamint az Elon Musk köré tömörülő fórumok résztvevői is elvesztették hitüket bálványaikban.

Paul Krugman egy másik szempontot is felhoz: szerinte a világ legprivilegizáltabb embereit nagyrészt olyanok veszik körbe, akik nem merik nekik megmondani, ha éppen valamit rosszul csinálnak. A folyamatos, személyes építő kritika hiánya miatt pedig egy idő után úgy érezhetik, hogy tévedhetetlenek, és minden ötletük megér legalább már milliárd dollárt.

Ezt a jelenséget az évek során több film és tévésorozat is bemutatta, de talán nem láttunk még olyan friss, a mai időkre szabott paródiát, mint az Üveghagyma. A film – aminek történetét inkább nem lőnénk le – visszatérő témája, hogy az öntelt milliárdos belső köre vakon, a saját megérzései ellenére is bálványa mellett áll, egészen addig a pontig, amíg már valóban nincs visszaút a teljes bukáshoz vezető úton. Kérdés marad, hogy a következmények miért éppen a 2022-es évben hullottak vissza ennyi, korábban zseninek kikiáltott ember fejére. Talán a válság és a politikai megosztottság egyvelege miatt törtek felszínre a gyengeségeik? Talán véletlen, hogy ennyi álomkép ilyen gyors egymásutánban tört szét?

Mindenesetre mind láthattuk, hogy a zseninek nevezett emberek gyakran tényleg olyanok, mint az üveghagyma: kívülről talán úgy tűnhet, hogy sok rétegük van, belül azonban teljesen üresek.

Nyitókép: Mohos Máté / rtl.hu Felhasznált média: MTI / EPA / Alexander Becer / Taylor Hill / Getty Images / MTI / EPA / Justin Lane / Woohae Cho / Bloomberg via Getty Images / Netflix / Picsart