Olyan képet készített a Webb-űrtávcső a Neptunuszról, hogy leesett az állunk

A James Webb űrteleszkóp (JWST) a Jupiterről készült pazar felvételek után ezúttal a Neptunuszról készült első képével demonstrálta kivételes csillagászati képességeit. Naprendszerünk nyolcadik, legtávolabbi bolygójáról először 1989-ben, a Voyager-2 űrszonda küldött haza csodás felvételt, később a Hubble-űrtávcső is készített több izgalmas fotót is a jégóriásról.

A Webb-űrtávcső speciális infravörös kamerái teljesen új megvilágításban mutatják meg a Neptunuszt, írja az ESA. A JWST képén tisztán kivehetők a bolygó gyűrűi – ezeket halványan érzékelték a Voyager-2 műszerei is 1989-ben, de ilyen tisztán és markánsan eddig nem látta az emberiség ezeket a képződményeket, még a Hubble képein se:

a több fényes keskeny gyűrű mellett a Neptunusz halványabb porsávjai is jól láthatók.

A Neptunusz létezéséről 1846-ban győződött meg Urbain Le Verrier francia csillagász, matematikus. A főképp fagyott hidrogénből, héliumból és metánból álló bolygó a Voyager és a Hubble látható hullámhosszúságú felvételein jellegzetes kék színben tündököl, amelyet a légkörében lévő kis mennyiségű metán okoz.

A Webb speciális kamerája (NIRCam) a közeli infravörös tartományban készít felvételeket, így a Neptunusz nem tűnik kéknek a Webb számára. A metángáz ugyanis olyan erősen elnyeli az infravörös sugárzást, hogy a bolygó meglehetősen sötétnek tűnik a Webb felvételén, kivéve ott, ahol nagy magasságú felhőkben metánjég van jelen. Az ilyen metánjég-felhők visszaverik a sugárzást, így fényes csíkokként és foltokként tűnnek fel.

A Neptunusz 164 év alatt kerüli meg a Napot. A bolygó pozíciója és pályája olyan, hogy a csillagászok sosem láthatják az északi pólusát, de a Webb-felvételek most érdekes fényességet mutatnak ott.

A JWST képén a Neptunusz 14 ismert holdja közül hét is látható. A bal fölső sarokban látható nagyon fényes nyolcágú objektum nem egy csillag, hanem a Neptunusz legnagyobb holdja, a Triton.

Nyitókép: NASA/ESA/CSA and STScI