Mellesleg, csak úgy csuklógyakorlatként a Jupiter gyűrűit is lefotózta a Webb-űrtávcső

Talán nem mindenki tudja, de Naprendszerünk legnagyobb bolygójának, a Jupiternek nemcsak rengeteg holdja van (szám szerint nyolcvan), de gyűrűi is. Bár nem olyan gyönyörűen látható és karakteres, mint a Szaturnuszé, de 1979 óta tisztában vannak vele a csillagászok, hogy a gázóriás derekát halvány, de elég széles porfelhő veszi körül. (A Naprendszerben rajtuk kívül még az Uránusz bolygónak van saját, szintén elég halvány planetáris gyűrűrendszere.)

Először a Naprendszer külső bolygóit meglátogató Voyager 1 űrszonda egyik kamerája fedezte fel 43 évvel ezelőtt a Jupiter gyűrűit, majd az 1990-es években a kifejezetten a Jupiterhez küldött Galileo űrszonda segítségével tanulmányozták behatóbban ezeket a csillagászok. A bolygó gyűrűrendszere több részből áll:

• a legbelső és legvastagabb gyűrűből, a fánkszerű halóból,
• a középső, vékony és keskeny, de fényesebb főgyűrűből,
• és külső vastagabb és szélesebb kettős Gossamer-gyűrűből.

Ezeket főként a holdakból kilökődött porszemcsék alkotják, nincs bennük közel sem annyi jég, mint a Szaturnusz gyűrűiben.

A főgyűrűt a Hubble-űrteleszkóppal és a legnagyobb földi távcsövekkel is sikerült már megfigyelni. 2007-ben a Pluto felé tartó New Horizons űrszonda készített nagyfelbontású felvételeket a Jupiter gyűrűrendszeréről, feltárva annak finom szerkezetét, 2016-ban pedig a Juno bolygószonda küldött képet róla.

És most, 2022-ben a James Webb űrteleszkóp is megörökítette a Jupiter halvány gyűrűjét, Igaz ezt az első színes, nagy felbontású JWST-fotók közzétételét övező nagy felhajtás közepette a NASA nem verte egyáltalán nagy dobra. Szemfüles csillagászok szúrták ki az űrteleszkóp beüzemeléséről kiadott technológiai jelentésben (itt olvasható pdf formátumban), hogy a JWST egyik tesztje során a Jupitert használták célpontnak. 

A teszt célja az volt, hogy a Webb-űrtávcső üzemeltetői meggyőződjenek a szerkezet nyomkövető képességeiről, azaz hogy képes-e relatíve gyorsan mozgó objektumok követésére, képes-e fixen ilyen célpontokra fókuszálni.

A tesztek sikeresek voltak, a Jupiterről két képet tettek be a jelentésbe, mindkettő a közeli-infravörös tartományban dolgozó NIRCam műszerrel készült, különböző hullámhosszokon és szűrőkkel. A képeken Jupiter három holdja, az Europa, a Thebe és a Metis látható, valamint a bolygó középső, vékony, de fényes gyűrűje is jól kivehető:

A JWST a jövőben elsősorban nem a Naprendszerünk bolygóit tanulmányozza majd (ezek igazából túl fényes célpontok a számára), inkább a Földhöz potenciálisan közel kerülő aszteroidák, üstökösök és más nehezen észlelhető csillagközi objektumok feltűnésekor állíthatják rájuk kameráit. Nem kizárt azonban, hogy hamarosan látunk például a Naptól távolabbi bolygóinkról (Mars, Jupiter, Szaturnusz) infravörös tartományban készült részletes felvételeket, amelyek új ismeretekkel gazdagítják a csillagászatot.

Nyitókép: NASA, ESA, CSA, STScI