„Csak a halált láttam” – a világ legöregebb űrturistáját elöntötte a gyász, amikor letekintett a törékeny Földre

Egy évvel ezelőtt járt az űrben William Shatner, világhírű sorozatszínész, a Star Trek sci-fi-eposz sokak által rajongott Kirk kapitánya. A színész 2021. október 13-án, 90 éves korában lépte át az űr határát egy kis időre Jeff Bezos milliárdos Blue Origin űrhajójával.

Pár perces űrutazásával Shatner lett a legidősebb ember, aki valaha járt az űrben, élményeiről pedig az október 4-én megjelent Boldly Go: Reflections on a Life of Awe and Wonder (Előre, bátran: Elmélkedések egy félelmetes és csodás életről) című könyvében számolt be. A könyvből a Variety magazin közölt exkluzív részletet, amiből kiderült, hogy Shatnert elsöprő erejű szomorúság töltötte el röpke űrutazása során.

Shatner így számolt be a súlytalanság pillanatában tapasztalt és érzett dolgokról: „Szeretem az univerzum rejtélyét. Szeretem mindazokat a kérdéseket, amelyek a felfedezések évezredei során felmerültek bennünk. Felrobbant csillagok, amelyek fénye évekkel később jutott el hozzánk; fekete lyukak, amelyek energiát nyelnek el (...) De amikor az űrbe néztem, nem volt semmi rejtély, semmi fenséges csodálat.”

Csak a halált láttam. Hideg, sötét, fekete ürességet láttam. Nem hasonlított semmilyen feketeséghez, amit a Földön látni vagy érezni lehet. Mély volt, beburkoló, mindenre kiterjedő. Visszafordultam az otthon fénye felé. Láttam a Föld görbületét, a sivatag bézs színét, a felhők fehérjét és az ég kékjét. Ez volt az élet. Tápláló, fenntartó élet. Földanya. Gaia. És én el akartam hagyni őt.

Shatner rájött, hogy minden, amit eddig gondolt vagy hitt a földi életről és az űrutazásról, tévedés volt. „Azt hittem, hogy az űrutazás lesz a végső katarzis, annak a kapcsolatnak a katarzisa, amelyet minden élőlény között kerestem – hogy odafent lenni a következő gyönyörű lépés lesz az univerzum harmóniájának megértéséhez.”

A Kapcsolat című filmben, amikor Jodie Foster az űrbe néz, döbbenten suttogja: »Egy költőt kellett volna küldeniük«. Nekem más élményem volt, mert felfedeztem, hogy a szépség nem odakint van, hanem itt lent, mindannyiunkkal. Ezt magam mögött hagyva még mélyebbé vált a kapcsolatom a mi apró bolygónkkal.

Shatnert ezek után valósággal elöntötte a gyász érzése: „Ez volt az egyik legerősebb gyász, amit valaha éreztem. Az űr ördögi hidegsége és a Föld meleg, tápláló lenti világa közötti kontraszt elsöprő szomorúsággal töltött el. Nap mint nap szembesülünk azzal a tudattal, hogy a Föld további pusztulása a mi kezünkben van: az állatfajok, a növény- és állatvilág kipusztulása. Olyan dolgok, amelyek ötmilliárd év alatt fejlődtek ki, és hirtelen soha többé nem látjuk őket az emberiség beavatkozása miatt. Ez rettegéssel töltött el. Az űrutazásomnak ünnepnek kellett volna lennie, ehelyett inkább temetésnek éreztem.”

Nyitókép: William Shatner (jobbról a 2.) az űrben – Fotó: Blue Origin