Lélegzetelállító felvételt készített a Webb-űrteleszkóp a Teremtés oszlopairól

Közzétették a James Webb-űrteleszkóp (JWST) első felvételét a Teremtés oszlopaiként ismert három hatalmas, gázokból és porból álló felhőoszlopról. A rendkívül plasztikus, szinte háromdimenziós képen új csillagok születését lehet megfigyelni a sűrű kozmikus gáz- és porfelhők oszlopaiban. Ezek az oszlopok hűvös csillagközi gázból és porból állnak, amelyek a közeli infravörös fényben egyes részeken félig átlátszónak tűnnek, írja a NASA.

A Teremtés oszlopait a Hubble-űrteleszkóp 1995-ös képe tette igazán híressé. 2014-ben új felvételt készítettek róla a Hubble segítségével, de most a Webb fantasztikus új részletekkel szolgál a kutatóknak erről a régióról, megmutatva, hogy valósággal hemzseg az újszülött csillagoktól. A fenti nyitókép és az alábbi animáció a Hubble 2014-es és a JWST friss képét hasonlítja össze. 

A Teremtés oszlopai a Sas-ködben helyezkednek el, amely 6500 fényévre van tőlünk, és alább meg is mutatjuk a JWSt felvételét a maga teljes pompájában:

Az új kép a Tejút-galaxisnak erről a szegletéről azért fontos a kutatóknak, mert segít a csillagkeletkezésről alkotott modelljeik átdolgozásában. A JWST új felvételével sokkal pontosabban lehet azonosítani az újonnan keletkezett csillagok számát, valamint a régióban található gáz és por mennyiségét. Idővel világosabb képet kaphatnak arról, hogyan alakulnak ki és törnek ki a csillagok ezekből a porfelhőkből évmilliók alatt.

A Webb-űrtávcső közeli infravörös kamerájának (NIRCam) képén az újonnan keletkezett csillagok a főszereplők. Ezek a fényes vörös gömbök az egyik poros oszlopon kívül helyezkednek el. Amikor a gáz- és poroszlopokon belül kellő tömegű csomók alakulnak ki, ezek a saját gravitációjuk hatására összeomlani kezdenek, lassan felmelegednek, és végül új csillagokat alkotnak.

Két poroszlop csúcsán is megfigyelhetők vörösen fodrozódó, lávaszerűen izzó területek. Ezek olyan fiatal, mindössze pár százezer éves csillagok kilökődései, amelyek a gázban és porban keletkeznek, írja a NASA. A fiatal csillagok ugyanis időnként szuperszonikus sugárnyalábokat lövellnek ki, amelyek olyan anyagfelhőkkel ütköznek, mint ezek a vastag oszlopok. Ez néha olyan hullámokat vetnek, mint egy csónak, amikor a vízen halad. A bíborvörös ragyogás a nagy energiájú hidrogénmolekulákból származik.

Bár úgy tűnhet, hogy a közeli infravörös fény lehetővé tette a Webb számára, hogy tekintete áthatoljon a felhőkön, és nagy kozmikus távolságokat tárjon fel az oszlopokon túl, ezen a felvételen mégsincsenek galaxisok. Ehelyett a Tejútrendszerünk galaxiskorongjának legsűrűbb részén található, csillagközi közegként ismert, áttetsző gáz és por keveréke zárja el a mélyebb univerzumra való rálátásunkat.

A nem egészen egy éve a világűrbe indított James Webb-teleszkóp a Földtől 1,5 millió kilométerre kering az űrben. A tízmilliárd dollár értékű berendezés egyik fő feladata a távoli galaxisok, csillagok életciklusának a tanulmányozása. Egy másik fontos kutatási célja a Naprendszeren kívüli bolygók, az úgynevezett exobolygók tanulmányozása.

Nyitókép: NASA