2026. február 22. 10:50
Az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata ellenére Afganisztánban a tálib rezsim új jogszabályában hivatalosan is megjelenik a rabszolgaság intézménye. A „ghulam” kategória bevezetése a társadalmi alá-fölérendeltség új szintjét jelenti, különösen a nők és a legvédtelenebbek számára.
„Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani” – áll az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában. Ehhez képest Afganisztánban a tálib rezsim most hivatalosan is visszacsempészi a rabszolgaság fogalmát a jogba: új büntetőeljárási kódexükben ismét megjelent a „ghulam” kifejezés, amely rabszolgát jelent.
Új tálib törvénykönyv: bizonyos emberek „kevesebbet érnek”
Az Euronews beszámolója szerint a tálibok új jogszabálya a rabszolgaság intézményét ismeri el. A „ghulam” kategória bevezetése azt jelenti, hogy a rendszer hivatalosan is kimondja: vannak emberek, akik jogilag és társadalmilag kevesebbet érnek másoknál.
Ez a gyakorlatban azt jelenti:
● a rabszolga státuszú emberek más bánásmódra számíthatnak a bíróságokon
● ugyanazért a bűncselekményért más, enyhébb vagy épp önkényes büntetést kaphatnak rájuk nézve
● a rendelet megengedi, hogy magánszemélyek hajtsák végre a büntetéseket
Vagyis férjek, apák, földesurak, gazdák saját „házi törvényszékként” járhatnak el, és ők maguk alkalmazhatnak testi fenyítést, más szankciókat. A tálib vezetés ezzel új szintre emeli azt az alá-fölé rendeltséget, amely amúgy is átszövi az ország társadalmi rendszerét.
Nem a semmiből jött: a klasszikus iszlám jogra hivatkoznak
A rabszolgaság a 19–20. század fordulójáig több muszlim országban is létezett, a klasszikus iszlám jog pedig bizonyos keretek között szabályozta, részben korlátozta is. Erre hivatkozik most a tálib vezetés, amikor azzal érvel: az új szabályozás „csak” olyasmire épít, ami már korábban is része volt a vallási jogrendszernek.
A rabszolgaságra utaló új rendeletet már Hibatullah Akhundzada, a tálibok legfőbb vezetője is aláírta. Jogvédő szervezetek szerint ezzel a rezsim gyakorlatilag felhatalmazást ad a strukturális erőszak további fokozására, különösen a nők és a társadalom legsebezhetőbb csoportjai ellen.
„Modernkori rabszolgaság” már most is van – most jogi pecsétet is kap
Nemzetközi szervezetek becslése szerint 2021-ben mintegy 50 millió ember élt modernkori rabszolgaságban világszerte. Ide tartoznak a kényszermunkások, a kényszerházasságba taszított nők és gyerekek, a szexrabszolgák, valamint az adósságrabszolgaságban élők is.
Afganisztánban eddig is jelen voltak ezek a formák:
● kényszerházasságok, ahol a lányt gyakorlatilag adósság fejében „adják el”
● nők, akik férfi gyám nélkül sem tanulhatnak, sem dolgozhatnak, sem orvosi ellátáshoz nem jutnak
● vallásuk miatt üldözött, bebörtönzött emberek, akiket szexuális szolgáltatásokra kényszerítenek a büntetés „kiváltásaként”
Az új rabszolgasági kategória ezeket az eddig is létező gyakorlatokat emeli be még egyértelműbben a rendszer logikájába.
A nők élete már most is szinte teljes kontroll alatt áll
A tálibok 2021-es hatalomátvétele óta lépésről lépésre szorítják vissza a nők jogait. Az elmúlt évek intézkedései közül néhány:
● 12 éves kor fölött a lányokat gyakorlatilag kizárták az iskolákból
● a nők nagy része nem dolgozhat az otthonán kívül
● 72 kilométernél messzebb csak férfi rokon, úgynevezett mahram kíséretében utazhatnak
● tilos idegen férfira nézniük, nyilvánosan beszélniük vagy énekelniük
● kitiltották őket parkokból, edzőtermekből, uszodákból, nyilvános fürdőkből
● bezárták a fodrászatokat és szépségszalonokat, kötelező a teljes testet eltakaró ruha
Az ENSZ afganisztáni missziója (UNAMA) szerint az egészségügyi ellátáshoz is csak szigorú korlátokkal férnek hozzá: egyes tartományokban női páciens csak férfi családtaggal léphet be a kórházba, máshol a női egészségügyi dolgozókat is mahram kíséretéhez kötik.
Szexuális erőszak, mint „választható alternatíva” a büntetésre
Jogvédő beszámolók szerint az iszlám vallásból kiábrándult, hitüket elhagyó nőket életfogytig tartó börtönre ítélhetik. A fogságban:
● háromnaponta tíz korbácsütést kapnak
● ezt „kiválthatják” azzal, ha szexuális kapcsolatot létesítenek egy muszlim férfival
Vagyis a rendszer formálisan választási lehetőséget kínál, valójában azonban szexrabszolgaságra kényszeríti őket. Az új rabszolga-kategória ebbe a logikába illeszkedik: az állam és a „gazda” közösen birtokolja a nő felett gyakorolt totális kontrollt.
Nem csak Afganisztánban létezik intézményesített alárendelés
A tálib rezsim nincs teljesen egyedül azzal, hogy vallási vagy hagyományos érvekre hivatkozva intézményesíti a nők feletti erőszakot.
Szaúd-Arábiában például úgynevezett „rehabilitációs intézetekben” tartják fogva az „engedetlennek” minősített, többnyire 30 év alatti nőket. A Dar al Reaya intézetek hivatalosan a „helyes útra” való visszavezetést szolgálják, ám volt fogvatartottak és jogvédők szerint valójában szigorúan őrzött börtönök, ahol:
● rendszeres a testi és lelki bántalmazás
● korbácsolás, megalázó eljárások, szüzességi vizsgálatok történnek
● a nőket elzárják a külvilágtól, látogatókat nem fogadhatnak
Miközben Afganisztánban a rabszolgaság jogi visszahozásán dolgoznak, a szomszédos Iránban országos tüntetések zajlanak a hatalom és a nők elleni erőszakos szabályok ellen, több ezer halálos áldozattal.
Visszafelé halad az idő
Afganisztán tálib vezetése most egy olyan korszak felé nyit ajtót, amelyről a világ azt hitte, a történelemkönyvekben marad. A „ghulam” kategória beemelése a jogba nemcsak afgánok millióinak mindennapjait érinti, hanem alapvetően kérdőjelezi meg azt a nemzetközi konszenzust is, amely a rabszolgaság minden formájának tilalmáról szól.
Jogvédők szerint a következő években az lesz a tét, hogy a nemzetközi közösség képes-e egyáltalán bármi érdemi nyomást gyakorolni a tálib rezsimre, vagy a modernkori rabszolgaság újabb, nyíltan vállalt formája válik tartós valósággá Afganisztánban.
Borítókép: Pexels