2026. január 10. 7:30
A végtelen óceán közepén, messze minden lakott parttól emelkedik ki a vízből egy apró, kopár szikla. Nincsenek rajta házak, kikötő, még talaj sem igazán – mégis több mint fél évszázada országok vitatkoznak rajta. A neve: Rockall, és története legalább annyira viharos, mint az őt ostromló atlanti hullámok.
Hol van Rockall, és mi is ez valójában?
Rockall egy vulkáni eredetű gránitszikla az Észak-Atlanti-óceánban, nagyjából 350 kilométerre Skócia nyugati partjaitól és több mint 400 kilométerre Írországtól. Alig 20 méter magas, 25–30 méter széles, lakhatatlan, guanóval borított kődarab, amelyet gyakran házmagasságú hullámok csapnak ostrom alá.
Első írásos említése egy 1550 körüli portugál térképen szerepel, Rochol néven. A név eredete máig rejtély: egyesek szerint egy kelta mitológiai sziklához köthető, amelynek harmadik felbukkanása a világvégét jelenti, mások szerint egyszerűen brüllő sziklát jelent. Egy biztos: Rockall már évszázadok óta izgatja az emberek fantáziáját.
A hidegháború hozta meg az igazi konfliktust
Bár a britek már a 19. században felfigyeltek Rockallra, az igazi fordulat 1955-ben, a hidegháború idején jött el. Nagy-Britannia attól tartott, hogy a Szovjetunió megfigyelőpontként használhatja a lakatlan sziklát, ezért katonai akcióval annektálta: zászlót tűztek ki, táblát helyeztek el, és hivatalosan brit területté nyilvánították.
1972-ben törvény is szentesítette ezt, Rockall pedig Skócia részévé vált – legalábbis brit értelmezés szerint. A szikla hirtelen nemcsak kődarab lett, hanem jogi eszköz: ha szigetnek számít, akkor az Egyesült Királyság igényt tarthat a környező tengeri területekre is.
Hal, olaj, gáz – ezért folyik a harc
A vita valódi tétje nem maga a szikla, hanem az alatta és körülötte rejlő kincsek. Az Észak-Atlanti térség gazdag halállományban, és feltételezések szerint olaj- és gázmezők is húzódhatnak a tengerfenék alatt.
Írország azonban vitatja a brit igényt, mondván: Rockall lakhatatlan, így a nemzetközi tengerjog szerint nem adhat kizárólagos gazdasági övezetet. Később Dánia (a Feröer-szigetek révén) és Izland is belépett a vitába, mindannyian a tengerfenék egy-egy szeletére tartva igényt.
Emberek, akik bizonyítani akartak
A brit álláspont megerősítésére 1985-ben egy volt katona, Tom McClean felmászott Rockallra, és 40 napig ott is maradt, bizonyítva, hogy a szikla – legalább ideiglenesen – lakható. Rekordját később megdöntötték: 2014-ben Nick Hancock 45 napot töltött el a kősziklán, teljes elszigeteltségben.
Amikor Greenpeace államot alapított
A történet egyik legkülönösebb fejezete 1997-ben íródott. Az olajkutatások ellen tiltakozva Greenpeace-aktivisták szállták meg Rockallt, és a sziklát egy új, fiktív állam, Waveland fővárosává nyilvánították. A mikronációnak volt zászlaja, útlevele, bélyege, sőt több ezer „állampolgára” is.
Bár Waveland rövid életű volt, az akció elérte célját: a figyelem középpontjába helyezte a térség környezeti védelmét.
Egy vita, amely még mindig nem ért véget
Ma Rockall továbbra is jogi szürkezónában lebeg. Nagy-Britannia fenntartja igényét, Írország vitatja, a halászati jogok körül rendszeresek a konfliktusok, a tengerfenék kérdése pedig máig érzékeny geopolitikai téma.
Egy apró, lakatlan szikla, amely megmutatja, hogy a világpolitika nem mindig kontinensekről és nagyvárosokról szól – néha elég hozzá egy magányos kődarab az óceán közepén.
Fotók: Andy Strangeway/Wikipedia, Wikimedia, Admiralty photographer - Fisher, James (1957) Rockall, London: Country Book Club Originally
Ez is érdekelhet
- A világ 5 országa a legtöbb szigettel – Európától Észak-Amerikáig
- Téli utazás Észak-Európába: A sarki fény varázsa és a hóborította tájak vonzereje