„A rasszizmus mindenhol ott van, egyre csak terjed a szélsőjobb miatt” – interjú az Oscar-jelölt Nyomorultak rendezőjével, Ladj Ly-vel

Azzal kezdődik a filmje, hogy egy koporsót igyekeznek lecipelni a hozzátartozók egy bevándorlók lakta külvárosi lakóház sokadik emeletéről. A lift nem működik már évek óta, a világítás se nagyon. A koporsót cipelő férfiak megküzdenek minden emelettel és lépcsőfordulóval, mígnem sikerül elérniük az utcaszintet. Erős nyitány, mintha ott lennénk ebben a nagyon méltatlan, embertelen helyzetben. Saját élmény?

Semmit sem bíztam a képzeletemre, mindent, ami a forgatókönyvemben szerepel, a valóság ihletett. Ez a második darabja a trilógiámnak, a filmjeim tulajdonképpen egy-egy bő évtizedet, 10-15 évet ölelnek fel a közelmúltból. Az előző filmem, a Nyomorultak, ami abban a bevándorlónegyedben játszódik, ahol felnőttem, a rendőrök és a helyiek viszonyait mutatta be, és nagyjából a jelenben játszódott. A Nemkívánatos személyek, ami a külvárosi szegénynegyedekben élőket sújtó lakhatási válságról szól, a 2005-től máig tartó időszakról ad képet. A trilógia harmadik darabja pedig, amiről még nem sokat mondhatok, a kilencvenes években fog játszódni. Ígérem, a három filmem közül ez lesz a legnagyobb gyomros.

Míg a Nyomorultakban a párizsi külvárosokra, a banlieue-kre jellemző rendőri brutalitás került a középpontba, a Nemkívánatos személyekben a hatalom magasabb rétegére, a helyi politikai vezetésre kerül a hangsúly. Egy újonnan megválasztott rendpárti polgármester alakjára és az általa képviselt rendszerre.

Ezen a környéken nőttem fel, jól ismerem a helyi viszonyokat. Megint csak azt kell hogy mondjam, hogy csak is a valóságból dolgoztunk. A lakóház, ami a fő forgatási helyszínünkként szolgált, nem egy üres épület, amit mi népesítettünk be: emberek laknak ott a mai napig.

A jelenlegi francia politikai palettán lát olyan politikust, aki valóban kiáll a bevándorlók lakta külvárosok lakóiért?

Ilyen politikust én nem ismerek. 

Azt azért nem hiszem, hogy minden politikus korrupt volna, talán akadnak valóban segítőkész, őszinte alakok, de ha az elmúlt negyven évet nézem, nem látok senkit, aki minket, a külvárosok népét képviselte. 

Ha lett volna ilyen politikusi szándék, most nem tartanánk ott, ahol tartunk.

A filmjében feltűnő, hirtelen pozícióba kerülő polgármestert hová sorolja? Vannak benne szélsőjobbos vonások…

Több valós, politikailag jobbra álló polgármester alakjából gyúrtam össze ezt a figurát. Azt tapasztalom, hogy a szélsőjobbos politikusok mind szélsőségesebbek, a balosok meg a középre húznak. A mi polgármesterünk egy rideg alak, kellemetlen figura. És az, amit csinál, nagyon jellemző a valós politikusokra.

Most, hogy már a második játékfilmjénél tart, alaposan kiismerhette a francia filmipart. Találkozott rasszizmussal az iparág berkeiben?

A rasszizmus mindenhol ott van, egyre csak terjed a szélsőjobb miatt, és megvannak a jól bejáratott propagandacsatornák hozzá. Mindez a politikusok sara, az emberek már alig hisznek a politikának, és ez a szélsőjobb karjaiba taszít sokakat. Sajnálatos fejlemények ezek. Nemrég épp azt olvastam, hogy egy olasz gyűlésen a Mussolini-féle fasiszta karlendítést gyakorolták.

A lakhatási válság már nem is csak a külvárosokban élők problémája, a középosztályt is elérte számos európai nagyvárosban. Most már ők is könnyebben azonosulhatnak a filmjében ábrázolt helyzettel.

Azzal, hogy egy fiktív külvárosba helyeztük a cselekményt, épp ez volt a célunk, hogy minél szélesebb közönséghez szóljunk. 

A lakhatási válság csak Franciaországban hatmillió embert érint. A hatvannyolcmilliós francia lakosságból. 

De a kilakoltatás univerzális jelenség, bárhol a világon előfordulhat, hogy várostervezés címszó alatt kilakoltatják a szegényeket.

A Nyomorultaknak nagy nemzetközi sikere volt, egészen az Oscar-jelölésig sikerült eljutnia 2020-ban. Nem érezte kissé ellentmondásosnak a helyzetet, hogy ott áll a nagy hollywoodi felhajtás és az ezzel járó partimeghívások közepette egy olyan filmmel, amit a párizsi szegénynegyedekről, az ott élő bevándorlók kilátástalan helyzetéről készített?

Ha a filmed bekerül az Oscar-jelöltek közé, örömmel utazol az átadóra, azért ez egy elég jó helyzet. Tíz évembe telt, míg elkészíthettem a Nyomorultakat. 

Senki nem akarta ezt a filmet. 

Egyre nehezebb manapság befektetőt találni egy független, politikai témájú filmhez. Egy vígjátéknak vagy egy nagy költségvetésű kommersz filmnek jobbak az esélyei. Mindezek ellenére sikerült mégis elkészítenünk. Hogy mi történt utána, miután megcsináltuk? Az már nem rajtunk múlt, egy biztos, nem voltak különösebb elvárásaink. Végül eljutottunk Cannes-ba, ahol megnyertük a zsűri díját és kijutottunk az Oscarra is. Láttam, hogyan működnek Hollywoodban a dolgok, beleláthattam a kulisszák mögötti működésbe. Show az egész, szórakoztatóipar, ennyi.

Abban a külvárosban nőtt fel, ahol a Nyomorultak játszódik. A saját bőrén is megtapasztalhatta a rendőri erőszakot.

Ennél sokkal lényegesebb az, ami 2005-ben történt. Amikor az a két fiatal meghalt 2005-ben, a Clichy-sous-Bois nevű külvárosban (ez vezetett az egész Franciaországra kiterjedő zavargásokig). Megrázó pillanat volt az egész Franciaország számára.

A Nemkívánatos személyek című filmet április 4-től játsszák a mozik.

Nyitókép: Cannes-i díjazottak 2019-ben: Ladj Ly, Emily Beecham és Antonio Banderas – Fotó: Pascal Le Segretain/Getty Images