A jövő nélkülünk: miért szeretnék sokan, hogy a haláluk után emlékezzenek rájuk?

Vannak, akik nem foglalkoznak azzal, hogy mi marad utánuk a haláluk után, inkább az életet szeretnék minél teljesebben megélni. Mások viszont akár bizarrnak tűnő vagy monumentális „örökséget” hagynak hátra. 

Nyolcmilliárd ember él a Földön. Miért gondolja azt egy jelentős részük, hogy az élete különleges, jelentős, és nagy szerepe van annak, hogyan emlékszik majd rá az utókor?

Mindenkinek mást jelent az örökség megteremtése

Az emberek különböznek abból a szempontból, hogy milyen típusú örökséget és azon belül pontosan mit szeretnének maguk után hagyni; milyen képet közvetítenének magukról. 

• Sokak számára az a legfontosabb, hogy a gyerekeik, az unokáik egészségesen éljenek, és jó kapcsolatuk legyen egymással: ők a biológiai örökséget részesítik előnyben.
• Másoknak inkább a materiális javak számítanak, ezért látványosabb, megfoghatóbb, pénzben könnyebben mérhető dolgokat (épületet, üzletet) építenek az utókor számára. 
• Végül vannak, akik saját, pozitívnak tartott értékeiket, elveiket, útmutatásaikat adják át szeretteiknek, vagy teszik hozzáférhetővé a nagyközönség számára, mert hatással szeretnének lenni a világ történéseire. Ez lehet egy könyv, egy különböző tárgyakat, levelet tartalmazó időkapszula, vagy akár egy videóüzenet a síron túlról.

Azt, hogy egyes emberek az örökségnek melyik fajtáját választják, elsősorban a személyiségük, kulturális és társadalmi hátterük, anyagi helyzetük, az életük és az értékrendszerük határozza meg. Abból indulnak ki, hogy ami nekik fontos, ami őket boldoggá teszi, az mások számára is hasznos lehet.

Az örökségről való gondoskodás mögött sokféle motiváció lehet

Többféle oka van annak, hogy miért bír nagy jelentőséggel sokak számára, hogyan emlékeznek rájuk a haláluk után:

• Azt szeretnék, ha minél többen kedvelnék vagy tisztelnék őket. Erre törekszenek egész életükben, és el akarják élni, hogy a haláluk után is így legyen.
• Jobbá tennék gyerekeik, unokáik életét. Egy családtag megbecsültsége a hátrahagyott családtagok életére is hatással van; befolyásolja, mennyire lesznek sikeresek a munkában vagy a párkeresésben.
• Szeretnék elmondani történetüket a jövőbeli generációknak. Az ember saját életének a főszereplője, emellett sokan azt is fontosnak tartják, hogy a történetüket mások is megismerjék. Vágynak arra, hogy iránymutatást adjanak az életben maradóknak és az utókornak, ezért úgy gondolják, hogy hasznos, ha leírják a tapasztalatikat.
• Az örökséggel való foglalkozás emellett megkönnyíti a szembenézést azzal a jövővel, amelynek mi már nem leszünk részei. A haláltól való szorongás természetes, mindennapos emberi tapasztalat. Mindenki máshogy próbál megküzdeni vele: valaki nem gondol rá, mások elfogadják, hogy a halál az élet lezárása. Azok pedig, akik fontosnak tartják, hogy hagyjanak maguk után valamit, ezzel próbálnak egyfajta szimbolikus halhatatlanságot elérni.

Az egyik legbiztosabb dolog az életben, hogy egyszer meghalunk, míg az egyik legbizonytalanabb, hogy hogyan és mikor – a bizonytalansággal pedig általánosságban is nagyon nehéz megküzdeni. Halálunk után űrt hagyunk magunk után, így érthető, hogy sokan próbálják ezt emlékekkel, érzésekkel megtölteni.

Ne gondoljuk, hogy aki foglalkozik azzal, hogyan emlékeznek majd rá halála után, az az életre kevesebb figyelmet fordít. Inkább arról van szó, hogy ezek az emberek azt gondolják, az életük akkor kap értelmet, ha olyasmit hagynak maguk után, ami fontos a számukra, amivel egész életükben foglalkoztak.

Egy kutatásban 31 és 94 év közötti nőkkel készített mélyinterjúkból a többi között az derült ki, hogy számukra az örökség értelmet adhat az élet végének, amellett, hogy énjük lényegét, értékrendet és hitet adnak át vele. Az idősebb megkérdezettek számára fontosabb volt a morális elvek átadása, mint az anyagi javaké.

Felmerülhet bennünk, hogy vajon aki sokat foglalkozik azzal, hogyan emlékeznek rá a halála után, tényleg segíteni akar másoknak, és az önzetlenség vezérli, vagy inkább önző motivációi vannak? Gyakran bújik meg a háttérben egyfajta kontroll és befolyás iránti vágyakozás, ami főleg abban az esetben énközpontú, ha az érintett mások igényei helyezi saját személyes céljait (amikor például valaki meghatározza, hogyan éljenek a gyerekei halála után, vagy mi lehet a foglalkozásuk). Az sem szolgálja mások érdekeit, ha valaki kizárólag a szellemi vagy anyagi örökségére koncentrál, és emiatt az életben elhanyagolja a családtagjait, szeretteit. Ebben az esetben, vagy amikor a „valamit hátrahagyni magunk után” vágya mások számára akár haszontalan vagy kifejezetten káros örökségben nyilvánul meg, inkább az illető nagyravágyó, mások fölé helyezkedő igényeiről van szó.

Érthető, hogy mindenkit foglalkoztat a saját halála, ahogy az is, hogy sokan aggódnak amiatt, mit hagynak az utókorra. Utóbbit mindenki maga dönti el, de nem árt figyelembe venni, hogy az életünk nem a halál után nyer értelmet vagy lesz teljes, és hogy nem dönthetjük el mások helyett, ők minek örülnek majd.

A szerző pszichológus, az rtl.hu-n korábban megjelent cikkei itt olvashatók.

Nyitókép: PeopleImages / Getty Images