Beszabadult Voldemort a konyhába

Séfet és karmestert játszani nagy színészi kihívás, idén Cate Blanchettnek jutott a karmester (az év nagy művészfilmjének kikiáltott TÁR-ban), Ralph Fiennes-nak pedig a séf, talán jövőre majd fordítva lesz. 

De micsoda séf ez a séf! 

A színész, aki volt már náci rém, a honfitársai által halálba küldött magyar vívóbajnok és Voldemort is, ezúttal a fine dining rettegett guruját alakítja, akitől okkal tartanak dúsgazdag vendégei. Akik valóban jól el vannak eresztve, hiszen ki más tudna kipengetni fejenként 1250 dollárt egy kóstoló menüért?!  Őrület, nem? Úgy hírlik, maga a film is az, vérprofi filmkészítők élvezetes őrülete, ami belefojtja a foodie-kba az étvágyat. 

A kritikák máris a Fűrész-filmek Michelin-csillagos változatáról beszélnek.

Az idő majd eldönti, hogy A menü Fiennes maradandóbb filmjei közé tartozik-e, az idén 59 éves színész mindenesetre megengedhet magának egy-két kevésbé időtálló darabot. Akinek olyan filmográfiája van, mint neki, annak nem kell állandóan a „nagy művön” görcsölnie, hiszen az összejött már nem is egyszer. És különben is, gazdag életművében gonosz séf még nem szerepelt.

Ezúttal eltekintenénk Ralph Nathaniel Twisleton-Wykeham-Fiennes gyermekkorának részleteitől, a hat Fiennes gyermek közül messze ő vitte a legtöbbre a művészetek terén, habár nyolc évvel fiatalabb Joseph öccse szintén szép eredményeket ért el színészként (lásd A szolgálólány meséje), Martha húga pedig egy Anyegin-adaptációval bizonyította, hogy jó érzéke van rendezőként az orosz telekhez. 

A legidősebb testvér inkább Shakespeare-vonzalmairól ismert, a kilencvenes években, amikor Fiennes Hamletet játszotta a Broadway-n, az amerikai celebvilág nagyjai egymás sarkát taposva tolongtak, csakhogy láthassák lenni vagy nem lennizni a harmincas évei elején járó angolt. 

A megkülönböztetett figyelem egyszerre szólt a londoni színpadokon is már bizonyított tehetségének és annak, hogy ez idő tájt Fiennes Hollywood legkeresettebb brit színészimportjai közé tartozott. Ezt a státuszt természetesen a Schindler listájának köszönhette, Spielberg benne látta meg az ördögi náci ideális alakítóját, és Fiennes, mint számos brit kollégája hasonló szerepkörben, nem okozott csalódást. Járt az Oscar-jelölés a szadista táborparancsnok, Amon Göth megformálásáért.

A rendezők még jó darabig a múltban marasztalták, Robert Redford az ötvenes évek nagy amerikai kvízshow-botrányának főszereplőjét játszatta el vele, Neil Jordan pedig egy reménytelenül szerelmes férfit, aki nem a legjobbkor, London második világháborús bombázása közben esik szerelembe az Egy kapcsolat vége című Graham Greene-regény második mozis feldolgozásában. 

Az ötvenes évek amerikai tévéstúdiói és a negyvenes évek eső áztatta londoni utcái között Fiennes megjárta Almásy grófként a tűzforró Szaharát (második Oscar-jelölés), Anyeginként pedig a nagy orosz hómezőket, s bár zaklatott exzsaruként tett egy kis kirándulást a cyberpunk jövőbe is (Kathryn Bigelow: Strange Days), hamarosan visszatért a történelembe.

Méghozzá a magyar történelembe, annak is a huszadik századi, vérzivataros évtizedeibe, hogy eljátssza a zsidó Sonnenschein família három generációjának egy-egy képviselőjét Szabó István történelmi tablójában, A napfény ízében. Ralph Fiennes egyszer, kétszer, háromszor – Szabó filmje minden tekintetben ambiciózus vállalkozásnak bizonyult.

Csupa komor tekintetű férfiú, megannyi tragikus sors és történelmi vihar, hát hol marad egy kis kortárs vidámság és a búfelejtő happy end?

Nos, pont húsz éve ez is eljött: az Álmomban már láttalak című romantikus komédia pont olyan, mint a címe: Jennifer Lopez a manhattani szobalány, Fiennes a magas rangú vendég, ráadásul szépreményű politikus, nekik kell elevickélniük ezer akadályon és félreértésen át az elkerülhetetlen happy endig, amit meg is tesznek a romantikus komédiák örök szabályai szerint. 

Egyik félnek sem kellett szégyenkeznie az eredmény láttán, de Fiennes-ből nem lett Hugh Grant-kaliberű romkom-hős, és sokatmondó az is, hogy azóta sem próbálkozott semmi ilyesmivel.

Még gyorsan eljátszott egy érző szívű sorozatgyilkost egy felejthető Hannibal Lecter-filmben (A vörös sárkány), de már várták vissza az angolosan arisztokratikus, tartózkodó széplelkek: Az elszánt diplomata című John Le Carré-adaptációban újra a megszokott tépelődések közt láthattuk, igaz, ezúttal kortárs díszletek közt őrlődött.

A mából visszanézve szép, maszkmentes idők voltak ezek, talán maga Fiennes is vágyódva gondolt vissza ezekre a szerepeire, amikor a maszkmesterek székéhez láncolva épp Voldemort nagyúrrá maszkírozták több órányi pepecselés során. Bár saját bevallása szerint kis híján visszautasította a Harry Potter-széria leghíresebb gonoszának szerepét, végül mégis igent mondott, és ezzel elkerülte, hogy élete legnagyobb baklövését elkövesse. 

Lojalitása a Harry Potter-könyvek szerzőjéhez, J.K. Rowlinghoz nem csak a jó időkben, de a kevésbé jókban is megmaradt. Mint arról beszámoltunk, Fiennes nemrégiben kiállt Rowling mellett, aki bírálói szerint kirekesztő megjegyzéseket tett a transzneműekre. Bár Rowling tagadta, hogy transzfób lenne, a kijelentéseit maga Harry Potter és Hermione, azaz Daniel Radcliffe és Emma Watson is elítélte. Nem úgy Fiennes, aki védelmébe vette a szerzőt. 

A színész egy másik legendás franchise-ban is feltűnt, de a James Bond-sorozatban, amelyben Judi Denchtől vette át M szerepét, legfeljebb Bondot kellett védelmébe vennie, mint azt a szerepe előírta. Könnyebbséget jelenthetett az is, hogy M legfőbb ismertetőjegye nem egy szörnyeteg maszk, csupán egy méretes nadrágtartó volt.

Voldemort és M szerepe alighanem anyagilag sem jött rosszul a színésznek, aki így kedvére hódolhat legfőbb szenvedélyének, a színháznak, és akkor sem kell kölcsönkérnie, ha rendezni támad kedve. 

Eddig háromszor támadt kedve, változó eredménnyel.  

A Coriolanus filmváltozata izgalmas volt, és nem csak a Shakespeare-fanatikusoknak; a Dickens magánéletét taglaló A titokzatos nő főleg a Dickens-rajongókat hozta izgalomba, a Rudolf Nurejevről szóló The White Crow azonban alig érdekelt valakit.

Az viszont örömteli, hogy mostanában egyre többször láthatjuk a színészt komédiázni. Tökéletes választás volt a Grand Budapest Hotel főportásának szerepére, és a Coen testvérek is jól jártak, hogy ő alakította a régi stúdiórendszer selyemsálas rendezőjét, Laurence Lorenzet, akinek oly nehéz helyesen ejteni a nevét, főleg egy frakkba öltöztetett fiatal cowboy sztár számára. 

Nagy nap volt a Ralph Fiennes Rajongói Klub számára az is, amikor Wes Anderson bejelentette, hogy a Grand Budapest Hotel után újra Fiennesszel forgat: második közös munkájuk Roald Dahl The Wonderful Story of Henry Sugar című történetének adaptációja lesz. Bemutató 2023-ban.

Nyitókép: Stuart C. Wilson/Getty Images