A színész halott, a show folytatódik – tragédia sújtotta produkciók, és ami mögöttük van

Amikor Chadwick Boseman 2020. augusztus 28-án, 43 évesen meghalt (a halálát vastagbélrák okozta), a legfőbb kérdés, ami a színész elvesztésének sokkját kísérte, iparági körökben bizonyára ez volt:

De mi lesz a Fekete Párduc folytatásával?

Bosman alakja összenőtt a Marvel szuperhősével. A főszereplésével készült, 2018-ban bemutatott film hatalmas sikert aratott: az Egyesült Államokban 700 millió dollárt, világviszonylatban pedig több mint 1,3 milliárdot kaszált, a folytatás tehát, már csak üzleti megfontolásból is (és Hollywoodban nem nagyon van más megfontolás) elkerülhetetlennek látszott. Még úgy is, hogy Bosman már halott. 

Ha születtek is vészforgatókönyvek, ha létezett is olyan elgondolás, hogy tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna, és keressünk más színészt Wakanda királyának szerepére, ezekről legfeljebb csak a Marvel-filmek mindenható ura, Kevin Feige és legszűkebb köre tudhat. A hivatalos kommunikáció – nagyon is helyesen – mindvégig az volt, hogy nem keresnek más színészt a szerepre. 

Boseman meghalt, Wakanda pedig elvesztette a királyát: a film ez esetben követte a valóságot.

Lecserélt fejek

Más esetekben a Marvel egyáltalán nem tűnt szívbajosnak, ha különféle okokból színészeket kellett lecserélni.

William Hurt öt filmben is eljátszotta Taddeus E. „Thunderbolt” Ross tábornokot, a Marvel-univerzum fontos epizodistáját: az Oscar-díjas színész idén márciusban halt meg (ugyancsak rákban) 71 évesen, és már azt is lehet tudni, hogy ki veszi át a szerepét. A megtiszteltetés Harrison Fordnak jutott, a következő Amerika Kapitány-filmben már ő lesz (bajusszal vagy anélkül) az amerikai hadsereg kitüntetésekkel dúsan dekorált komor katonája. 

A Marvel két másik cserét is végrehajtott korábban, igaz, ezeket nem a színészek halála, hanem a közös munka ellehetetlenülése tette szükségessé. Talán kevesen emlékeznek rá, hogy az első Vasember-filmben még Terrence Howard alakította Tony Stark szövetségesét, a War Machine néven is ismert James Rhodes-t, a folytatásokban azonban az ugyancsak remek Don Cheadle vitte tovább a szerepet.  

Az ok ez esetben meglehetősen prózai volt, úgy hívják: pénz. 

Bár a részletekről a mai napig nem sokat tudni, az első rész kirobbanó sikere után állítólag csak a főszereplő Robert Downey Jr.-nak járt a megérdemelt gázsiemelés, Howardnak nem, és ez okozta a barátságosnak egyáltalán nem nevezhető válást.

Ez azonban semmi a Hulk-átokhoz képest. A haragját nehezen kontrolláló, drabális zöld közönségkedvencet először Eric Bana alakította, de az eredménnyel csak kevesen voltak elégedettek. Őt Edward Norton követte a Hulkok sorában, az ő lecseréléséhez – az első Bosszúálló-filmben már Mark Ruffalóból tört elő a dühöngő óriás – azonban más okok vezettek. Mindkét tábor mást mondott, hogy miért is következett be a válás: a Marvel szerint Nortonban nem volt meg a csapatszellem, pedig az egy Bosszúállók-filmben alap, Norton stábja szerint viszont a Marvel anyagi okokból döntött a színészcsere mellett.

A holló halála

A fentiek azonban csak a szokásos hollywoodi ügymenet példái, semmiképpen sem mérhetők a valódi, emberéleteket követelő tragédiákhoz. Például Brandon Lee halálához, ami A holló című képregényfilm forgatásán történt, 1994-ben. Bruce Lee fia hasonló baleset áldozata lett, mint nemrégiben Alec Baldwin filmjének operatőre, Halyna Hutchins. 

Brandon Lee-nek minden esélye megvolt, hogy A hollóval, a halálból visszatérő rockzenész bosszúálló alakjával befusson, de 28 évesen halálos lövés érte a film forgatásán. Egy olyan jelenetben, amelyben a forgatókönyv szerint valaki rálő a főszereplőre. Lee halálát a hanyagság okozta, a kevés pénzből gazdálkodó produkcióban ott spóroltak, ahol csak tudtak, a kellékfegyvereket sem ellenőrizték rendesen. A színész életét nem lehetett megmenteni, a filmet azonban mégsem hagyták annyiban. Lee-re állítólag már csak háromnapi munka várt volna, így – a forgatókönyv átírásával, dublőrök és számítógépes effektek segítségével – mégis befejezték a filmet.

Gyerekáldozatok

Ennél is elborzasztóbb tragédia történt a Steven Spielberg és John Landis produkciójában készült, négy történetből álló antológiafilm, a Homályzóna forgatásán. A Landis által rendezett részben Vic Morrow egy rasszistát alakított, aki olyan korokba és történelmi helyzetekbe kerül, ahol a saját bőrén tapasztalja meg, milyen az idegengyűlölet céltáblája lenni.

A Vietnámban játszódó jelenetben azonban meghibásodott a szereplőket üldöző, túlságosan is alacsonyan szálló helikopter: Morrow-t és a hétéves Myca Dinh Le-t lefejezte a légcsavar, a másik gyerekszereplőt, a hatéves Renee Shin-Yi Chent pedig maga a géptest nyomta agyon. 

Mint kiderült, a rendező minden biztonsági előírást felrúgva alkalmazta a gyerekeket, akiknek sem éjszakai jelentben, sem robbantás közelében nem lett volna szabad szerepelniük. A kilenc hónapos tárgyalás végén Landist végül felmentették az emberölés vádja alól, de Steven Spielberg, a film másik producere végleg megszakította a vele való kapcsolatot. A vietnámi részt végül meghagyták a filmben, de a gyerekek jeleneit kivágták.

A végső ivóverseny

A nagyivó hírében álló neves angol színész, Oliver Reed stílusosan távozott az élők sorából: egy máltai kocsmában lelte halálát, miközben néhány arra vetődött tengerésszel folytatott fogadásból ívómeccset. Reed épp a Gladiátort forgatta (ő volt Proximo, a gladiátortréner), és a szavát adta a rendezőnek, Ridley Scottnak, hogy nem iszik a forgatáson. 

Az ígéretét be is tartotta, valóban nem ivott munka közben, csak a hétvégi kimenőkön, akkor viszont szokásához híven mindent beleadott. 

Reed hirtelen halála nagy fejfájást okozott Ridley Scottnak, aki a hátralévő jelenetekben dublőrök és a mainál jóval kezdetlegesebb CGI segítségével pótolta Reedet.

A legendás vedelők táborához tartozott a nagy ír színész, Richard Harris is, aki a Harry Potter és a bölcsek kövében, illetve a Harry Potter és a titkok kamrájában alakította Dumbledore-t. A színész 72 éves korában meghalt, így a harmadik résztől Michael Gambon vette át a szerepe. A sorozat hátralévő hat részében már ő volt a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola nagy szakállú igazgatója, ami alighanem meg se kottyant a hatalmas színpadi múlttal rendelkező színészfejedelemnek.

Nyitókép: Mike Marsland / Mike Marsland / WireImage