Dmitry Glukhovsky: Orbán Putyin számára a hasznos idióták egyike

Mekkora bűnnek számít, ha ma valaki háborúnak és nem különleges hadműveletnek nevezi Putyin háborúját?

Egy új törvény szerint, ha valaki nyilvánosan háborúnak nevezi a háborút, és ezt nem először teszi, ezért akár 15 év börtönbüntetést is kaphat.  Az első alkalomért pénzbüntetés jár, de ha megismétled, 15 évig terjedő börtönt kaphatsz. Már folyamatban vannak olyan ügyek, amelyek azok büntetését célozzák, akik határozottan a háború ellen foglaltak állást.

A Guardianben megjelent írásában ön is háborúnak nevezte, és elítélte Putyin háborúját.

Nem is tartózkodom Oroszországban. Ez azért nagyobb védelmet nyújt a számomra. Ebben a helyzetben döntöttem a cikk megírása mellett. Ami Ukrajnát illeti, ez a háború egy szörnyű bűn, ami pedig Oroszország jövőjét illeti, ez a háború egy szörnyű tévedés. Sok személyes kapcsolat, barátság fűz Ukrajnához, pontosan tudom, hogy az, amivel a politikai vezetés igyekszik igazolni ezt a háborút, nem több maszlagnál. A hivatalos duma maga a bullshit. Putyin személyes ambíciói miatt halnak meg az emberek.

A háború miatt hagyta el Oroszországot?

Az elmúlt öt évet Oroszország és Európa közt ingázva töltöttem. Utoljára január közepén jöttem el, de nem hiszem, hogy most haza tudnék menni anélkül, hogy perbe ne fognának. Politikai menekültnek azért nem mondanám magam. A barátaim, akik e pillanatban is Oroszországban élnek, a Signalon (egy titkosítást használó üzenetküldő alkalmazás – a szerk.) küldött üzeneteikben is vigyáznak arra, hogy bizonyos szavakat ne használjanak. Putyinra vagy csak úgy hivatkoznak, hogy ő, vagy az öregnek nevezik. A háború helyett azt írják, hogy „ami most folyik”. Félnek. Erre a félelemre és a hazugságokra épül Putyin uralma.

Csak a korára céloznak, amikor Putyint az öregnek hívják?

Ez nem egy kedveskedő kifejezés. Körülbelül annyit tesz, mintha azt mondanánk, a vén fing. Egyben célzás az időskori demenciára is.

Ljudmila Ulickaja a háború első napján azt írta, hogy a fájdalom és a rettegés mellett szégyent érez, amiért Oroszország vezetői elindították ezt a háborút. Ön is érzi ezt a szégyent?

Az elmúlt 8 évben a propaganda mindennap tette a dolgát, minden hírműsorban, minden politikai talk show-ban. Rengeteg ilyen jellegű műsor megy, és mindegyikben megszólalnak az úgynevezett szakértők, akik persze csak azért vannak, hogy a hivatalos álláspontot szajkózzák. 

Ugyanúgy csinálják, mint Goebbels propagandagépezete. És még így, ilyen példátlan mértékű propaganda mellett sem olyan magas a háború támogatottsága. Sőt, egyre csökken. 

Úgy saccolnám, a társadalom egy tizede támogatja lelkesen az ukránok elleni háborút. Ők azok a soviniszták, fasiszták, akik bárki ellen felhergelhetők, akikre csak rámutatsz. Aztán a nép nagyjából egynegyede elhiszi a propagandát, hogy valójában a második világháborút vívjuk tovább és hasonlók. Vegye figyelembe, hogy az elmúlt nyolc évben folyamatos volt az agymosás, és ma is az. A többiek, akik azt mondják, támogatják a háborút, azért mondják, hogy hagyják őket békén. Tudják, mi a hivatalos álláspont, ha kérdezi valaki, bólintanak, és húznak elfele, hagyják őket élni. Szóval, szégyellem magamat azért, amit Oroszország Ukrajnában tesz? Igen. Bűnös vagyok ebben? Nem. Felelős vagyok érte? Nem vagyok közvetlenül felelős, de mivel ezt a háborút az én nevemben vívják, az oroszok nevében, naponta el kell mondanom, el kell magyaráznom, ki kell hangsúlyoznom, hogy nem, ez nem Oroszország háborúja, ez Putyin háborúja. Az ő döntése volt, amivel szinte mindenkit meglepett. A legbelső köreihez tartozókat is. Putyin egyébként jóval kíméletlenebb azokkal, akik a saját köreiből fordulnak szembe vele, mint az ellenzékkel. Persze nincs is igazán számottevő ellenzék Oroszországban. Az emberek inkább elbújnak és kivárják, míg meghal. Ez az általános hozzáállás. Nagyon kevesen mernek szembeszállni vele.

Például Navalnij.

Akit meg is akartak semmisíteni. Csakúgy mint Dmitrij Bikov írót is, őt szintén megmérgezték. És Vlagyimir Kara-Murza ellenzéki aktivistát. De azt nem tudjuk, hogy a legfelsőbb körökben hányan haltak túl korai halált, csak mert csalódást okoztak Putyinnak. Pusztán három ellenzéki megmérgezéséért nem hozol létre egy titkos méreglabort. Biztos vagyok benne, hogy Putyin belső köreiben is akadtak halálesetek, és a belső kör tagjai tudják is, hogy igen, ez vagy az túl korán távozott közülük. Félnek Putyintól.

Hogy látja a Putyinnal szoros kapcsolatot ápoló magyar miniszterelnök szerepét?

Leninnek tulajdonítják a hasznos idióta kifejezést. Azokat a nyugat-európaikat hívták így, akik szimpatizáltak a kommunizmussal . És talán ők még őszinte szimpatizánsok voltak, nem úgy mint Orbán. Orbán Putyin számára a hasznos idióták egyike. Egy bábu, akinek segítségével be lehet hatolni Európába és ott ellentétet szítani. Ahogy azt Marine Le Pen teszi Franciaországban, vagy az AFD Németországban vagy Sebastian Kurz tette Ausztriában. Számos példát lehetne mondani. 

Putyinnak az a fontos, hogy meglegyenek az emberei, akik a tenyeréből esznek, és hogy ezek az emberek felkorbácsolják az ellentéteket Európában.

Egy poszt-apokaliptikus sci-fivel, a  Metró 2033-mal futott be, amiből végül trilógia lett. A sötét jövőképek szakértőjeként hogy látja az Oroszországra váró időket?

A háború előtt sok más oroszhoz hasonlóan abban reménykedtem, hogy ki fogjuk várni, míg Putyin meghal, öregségben, betegségben, bármiben. És az ország utána következő vezetőgenerációja kénytelen lesz modernizálni, újra megnyitni az országot. És ahogy az nálunk lenni szokott, a modernizáció közben majd észbe kapnak, megijednek, hogy na ez már sok lesz a jóból, és jön a mindig bekövetkező visszarendeződés. Megyünk körbe-körbe, ahogy szoktuk. Ez volt a háború előtti jövőképem. De azzal, hogy Putyin háborút indított Ukrajna ellen, Oroszországra több évtizedes hanyatlás vár. Ráadásul, amint Putyin meghal, megindul a hatalmi harc az örökségéért. Ami szörnyű vérfürdővel fog járni az országon belül. Kezdjük ott, hogy a fél ország az övé.

Amikor 10 éve Magyarországon járt, elmesélte, hogy a hatalom többször is megszólította. Először fiatal művészek társaságában meghívták, hogy találkozzon Medvegyevvel (Oroszország korábbi elnökével, miniszterelnökével, és Putyin szövetségesével), majd Putyintól érkezett hasonló meghívás és végül kapott egy felkérést, hogy legyen a tagja az elnök kulturális tanácsának. Háromszor hívták, háromszor nem ment. Azóta keresték?

Nem, de nem vagyok én olyan fontos figura. A Kreml inkább a filmesek kegyeit keresi, mert a filmnek közvetlenebb hatása van, mint az irodalomnak. 

Udvarolnak a bloggereknek is, ők a fiatalok elérése miatt fontosak a számukra. A Kreml nem érti a fiatalokat, félnek is tőlük. 

Engem anno háromszor hívtak, kétszer Medvegyevvel találkozhattam volna, egyszer Putyinnal. Nem mentem. Ha ott vagy, annak az az üzenete, hogy támogatod őket, vagy legalábbis lelkesen meghallgatod, amit a nagy vezér mond. Úgy döntöttem, nem megyek. Különben is, túl korai lett volna még romba dönteni az életemet. Azóta volt, hogy megpróbáltak mindenféle csatornákon nyomást gyakorolni rám, de nem mondhatom, hogy nehéz életem lett volna. Egyszer csecsenek fenyegettek azzal, hogy levadásznak és megölnek. Két hétig tartott, megoldódott. Egy tévésorozat miatt volt, amiben közreműködtem.

Melyik sorozat volt ez?

Oroszul: Topi. Angolul: Swamps (Mocsarak). Szerepelt benne egy csecsen karakter is.

És most, hogy megírta a háborúellenes cikkét?

Most rajta vagyok a hazaárulók listáján, amiért kritizálom és ellenzem az Ukrajna elleni háborút. Hazaárulónak lenni nem egy jogi kategória, kormánybarát csoportok készítenek ilyen listákat a weboldalaikon. Hazaárulónak bélyegzik azokat a művészeket, akik ellenzik a háborút. A helyzet egyelőre nem komoly, de tudjuk, mérgeztek már meg írót. Dmitrij Bikovot ugyanaz a csapat mérgezte meg, mint Navalnijt. Szerencsére túlélte ő is. Mint látszik, történhet az emberrel egy s más. Sosem lehet tudni.

Nyitókép: Photo by Altan Gocher/NurPhoto via Getty Images