Ljudmila Ulickaja: Az oroszországi vezetőktől bármi kitelik – exkluzív interjú

Február 24-én, tehát azon a napon, amikor Putyin megindította az inváziót Ukrajna ellen, azt írta többek között a külföldi kiadóinak küldött nyilvános levelében: „Egyetlen ember és hű cinkosainak őrülete irányítja az ország sorsát. Csak találgatnunk lehet, mit írnak majd erről ötven év múlva a történelemkönyvek. Fájdalom, rettegés, szégyen – a mai napnak ezek az érzései.” 

Most, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió több mint két hónapja tart már, hogyan látja Putyin és cinkosainak „őrületét”?

Reménytelen a helyzetük. Azt gondolom, megoldhatatlan kérdés előtt állnak: hogyan tudnak kihátrálni ebből a helyzetből, amit ők maguk hoztak létre? Feltételezem: előnyösebb lenne a fegyverszünet, ha már egyszer nem sikerült a győzedelmes villámháború, amire számítottak, de tartok tőle, hogy Ukrajna - a jelenlegi feltételek mellett - ebbe nem megy bele. Az oroszországi vezetőktől meg bármi kitelik. Nem is akarom mondani, konkrétan mi minden.

Azt írta, fájdalmat, rettegést és szégyent érez. „Szégyen – mert ennek, az egész emberiség számára szörnyűségekkel terhes szituációnak az előidézésében nyilvánvaló a mi országunk vezetőinek a felelőssége.” Az írás alkalmas arra, hogy megszabaduljon ettől a szégyenérzettől?

Nem, az írás egy szemernyit sem segít megszabadulni ettől a szégyentől.

Csak egy apró kisebbség osztja ezt a szégyent az oroszok körében? A többség boldog azzal, amit Putyin művel?

Mivel valószínűleg az a kör, amiben én mozgok, pont ezt a kisebbséget teszi ki, olyan benyomásom alakult ki, hogy ezt a háborút senki nem támogatja.

Mennyiben változott az élete a háború kezdete óta? Csökkent a saját életszínvonala?

Én most Berlinben vagyok, úgyhogy az orosz emberek mindennapi életében bekövetkezett változásokról a moszkvai barátaimmal folytatott telefonbeszélgetésekből értesülök. Tudom, hogy mindannyiuk szörnyen érzi magát, hogy fokozatosan szűkül a bolti választék, nőnek az árak. Személy szerint nekem a legnagyobb kényelmetlenség az, hogy eljöttem Oroszországból, és nem tudom, mikor térhetek vissza. A közeli barátaim közül nincs olyan, akinek a gyerekei hivatásos katonák lennének vagy besorozták volna a hadseregbe. 

De az a tény, hogy a politikusok szeszélye miatt ezrével halnak meg fiatal emberek, kétségbeesett elkeseredéssel tölt el.

Meg tudja akadályozni, hogy az orosz állami propaganda behatoljon a mindennapjaiba?

Nekem személy szerint könnyű volt nem felülni az állami propagandának. Olyan ostoba, hogy végtelenül naivnak kell lenni ahhoz, hogy elhiggye az ember. Azt gondolom, hogy az össznépi támogatás nem az állami propaganda, hanem a politikai kultúra teljes hiányának az eredménye.

Lehetségesnek tartja, hogy belátható időn belül maga az orosz nép fog megszabadulni Putyintól?

Nincs ilyen hiú reményem.

Magyarországon olyannyira elmérgesedett a közhangulat, hogy szinte lehetetlenné vált a párbeszéd a kormány támogatói és a kritikusai között. Létezhet olyan élethelyzet, amelyben észérveken alapuló beszélgetést tudna folytatni egy Putyin-hívővel? Van helye az érveknek vagy teljesen ellehetetlenült a kommunikáció?

Én magam nem találkoztam olyan emberekkel, akik támogatták volna a jelenlegi vezetést, de ez inkább szól az én ismeretségi körömről, mintsem arról, hogy ilyen emberek nem is léteznek. Sőt, lehetséges, hogy ők vannak többségben. Putyin ellenfele, Alekszej Navalnij börtönben van, és még sokáig ott lesz. A párbeszéd lehetetlen.

Feladata egy írónak, hogy megértse azoknak a mozgatórugóit, gondolatait, akik például Putyint éltetik?

Vannak olyan tudósok, akik a földigilisztákat tanulmányozzák, és vannak olyanok, akik a vízfejűség vagy más betegségek természetét. 

Az író szabadon szárnyal, azt vizsgálja, ami számára érdekes. Lesznek olyan írók, akik majd ezt a témát fogják körbejárni. Nincs semmiféle tiltás…

Gondolja, hogy az orosz értelmiségiek tehettek volna bármikor bármit Putyin regnálása során, hogy megváltoztassák a rezsimet?

Nem hiszem, hogy valaha volt ilyen momentum az orosz történelemben. Az utolsó értelmiségiek 1917 nyara előtt ültek az Állami Dumában. De ők se tudtak semmi jót tenni.

Háború idején nehezebb írni?

Egyáltalán nem tudok dolgozni az utóbbi időben.

Ha reggel felkel, az első dolga, hogy értesüljön a háborús hírekről? Milyen forrásokból szerzi a híreket?

A hírolvasás úgy általában nem volt a napi rutinom része, de az utóbbi hónapokban azzal kezdem és fejezem be a napomat. Szeretnék visszatérni azokhoz az időkhöz, mikor a friss hírek már nem foglalkoztatnak annyira, mint az elmúlt két hónapban... Olvasom és hallgatom a nyugati rádióállomásokat és a most éppen Grúziából sugárzott Dozsgy (Eső – kormánykritikus rádió) rádiót is.  

Nyitókép: Claudia Thaler/picture alliance via Getty Images