Tíz éve menekült el aranycsapot-aranypapot hátrahagyva Janukovics – képeken a féktelen luxus

Amikor 2010 februárjában az oroszbarát Viktor Janukovics végül második próbálkozásra megnyerte az ukrajnai elnökválasztást (miután első, választási csalásokkal övezett 2004-es győzelme után kitört a Narancsos Forradalom, és Moszkvának nem sikerült az egykori donyecki kormányzót az elnöki székbe ültetni), kevesen gondolták, hogy a XXI. század első évtizedeinek legcsúfosabb európai politikusi vesszőfutása és a második világháború utáni kor leghosszabban elhúzódó, legvéresebb háborúja kötődik majd a nevéhez.

A kezdetben még többé-kevésbé eurokonformnak tartott, gazdasági modernizációt, katonailag független Ukrajnát, de erősödő uniós kapcsolatokat ígérő Janukovics viszonylag hamar végrehajtotta a saját keleti nyitását. A demokratikus intézményrendszer leépítése, az ellenzék szétverése (fő ellenlábasa, Julija Timosenko bebörtönzésével az élen), a sajtószabadság korlátozása 2012-re megmutatta, hogy Janukovics olyan autoriter és korrupt rendszert kíván kiépíteni, amihez a sorvezetőt Vlagyimir Putyin Oroszországától kapta. 2013 novemberében Janukovics az utolsó, Európához fűződő fontos szálat is elvágta: visszamondta az európai uniós társulási szerződést, amit pedig az ukrán közvélemény jelentős része egy fényesebb jövő zálogának látott. Ehelyett az elnök végleg Moszkvának kötelezte el magát, Oroszországgal kötött kereskedelmi és hitelszerződést.

Euromajdan és a Méltóság Forradalma 

A szovjet elnyomásból alig húsz éve szabadult ukrán társadalomban még élénken éltek a tíz évvel korábbi narancsos forradalom eseményei, és rövidesen tömegtüntetések sorozata kezdődött Ukrajna-szerte a Janukovics-kormányzat és a nyilvánvaló oroszbarát fordulat ellen. A tüntetések kijevi központjában a Majdan (Függetlenség) téren hatalmas, barikádokkal megerősített ellenzéki sátortábor alakult ki, amihez több városból is csatlakoztak a rendőrségtől. Az Euromajdan mozgalom – vagy ahogy manapság emlegetik: a méltóság forradalma – utcai megmozdulásai 2014 januárjában és februárjában összecsapásokba torkolltak, amikor az elnök lőfegyverhasználatot engedélyezve a fegyvertelen tüntetőkre küldte a Berkut rohamrendőrség alakulatait. 

Februárban közel száz tüntetőt és több mint tíz rendőrt öltek meg a berkutosok, a legsúlyosabb incidens február 20-án, csütörtökön történt, amikor 48-an haltak meg Kijev belvárosában a tüntetők elleni támadásokban. A nap folyamán a Janukovics lemondását követelő tüntetők a Majdantól a kormánynegyed felé tolták előre barikádjaikat, és újakat is építettek, több közigazgatási épületet is blokád alá vonva.

A véres eseményekre reagálva még aznap rendkívüli ülést tartott az ukrán parlament az ellenzéki Szabadság párt kezdeményezésére. Az ülésen a 450 fős törvényhozás 227 képviselője jelent meg, akik – mivel a szavazógépek nem működtek – kézfeltartással fogadták el az ülés határozatait. A Haza párt egyik képviselőnője felolvasta Julija Timosenko levelét, amelyben a bebörtönzött volt kormányfő arra szólította fel az ellenzéket, hogy többé senki se tárgyaljon Janukoviccsal. Timosenko azt üzente a rácsok mögül, hogy az ukrán népnek, az ellenzéknek, a nemzetközi közösségnek és „minden erkölcsös embernek közösen követelnie kell Janukovics mihamarabbi eltávolítását az államfői posztról, és büntetőjogi felelősségre vonását a békés állampolgárok elleni tömeggyilkosság megszervezésének vádjával”.

Az ülés egy pontján az ellenzéki és a kormánypárti képviselők dulakodni kezdtek, aminek végén Petro Porosenko független képviselő egyperces néma csendet kért az utcai harcokban elesettekért. A kormánypárt képviselőcsoportjából ezután heten kiléptek: a Régiók Pártját ekkor hagyta el öt kárpátaljai képviselő, köztük Gajdos István, az ukrán törvényhozás egyetlen magyar nemzetiségű tagja.

Lemondását követelték

Február 21-én, pénteken újabb lövöldözés tört ki a belvárosban, a belügy állítása szerint a „kijevi rendbontások résztvevői” a Majdan térről a parlament épületéhez akartak eljutni, és eközben nyitottak tüzet a rendőrökre. Eközben a parlamentben újabb dulakodás tört ki, mivel a házelnök hosszú szünetet akart elrendelni, ezt pedig az ellenzék nem hagyta. A heves vita során be is terjesztettek egy törvényjavaslatot, amely felmentené a kormányellenes tüntetés résztvevőit a büntetőjogi felelősség alól, és előirányozná Julija Timosenko bebörtönzött volt miniszterelnök szabadlábra helyezését. Ellenzékiek egy csoportja viszont már azt követelte, hogy semmiféle megállapodást ne írjanak alá Janukovics elnökkel a válság rendezését illetően.

A nap folyamán Viktor Janukovics bejelentette, hogy előre hozott elnökválasztást kezdeményez, továbbá beleegyezett az alkotmányreformba és egy nemzeti egységkormány megalakításába. „Ezekben a tragikus napokban, amikor Ukrajna súlyos veszteségeket szenvedett el, amikor emberek haltak meg a barikád mindkét oldalán, kötelességemnek érzem az áldozatok emlékére kijelenteni, hogy semmi sem fontosabb az emberi életnél. Előre hozott elnökválasztást kezdeményezek. Ugyancsak kezdeményezem a visszatérést a 2004-es alkotmányhoz, amely csökkenti az elnöki hatalmat a kormány és a parlament javára” – fogalmazott az államfő a hivatalos elnöki honlapra kitett közleményben, azt hangsúlyozva, hogy közös erővel, nemzeti egységkormány létrehozásával vissza kell állítani a békét Ukrajnában. Azonban arról, hogy miképp és főleg mikor történne mindez, Janukovics egy szót sem szólt, és a hatalomváltásért tüntetők legfőbb követelésének, miszerint haladéktalanul mondjon le az államfői posztról, nem tett eleget.

Mivel a Janukovics által belengetett alkotmányreform megvalósítása szeptemberig elhúzódhatott volna, és előrehozott elnökválasztást csak utána, leghamarabb decemberben lehetett volna tartani, az elnöki ígéreteket rossz viccnek tartó kijevi tüntetők, Vitalij Klicskóval, az ellenzéki Ütés (UDAR) párt vezetőjével az élen, február 21-én, pénteken este ultimátumot intéztek Janukovicshoz: mondjon le másnap reggelig, különben fegyveres felkelés tör ki. A Majdanon a tüntetők Janukovics fejét követelték.

A tüntetők öt pontban foglalták össze követeléseiket:

1. Janukovics mondjon le, és írjanak ki azonnali előrehozott elnökválasztást.
2. Vonják felelősségre az erőszakért felelős rendőri vezetőket, ügyészeket, bírákat.
3. A börtönbe zárt tüntetőket azonnal engedjék szabadon.
4. Írják alá az Európai Unióval való társulási szerződést.
5. Oszlassák fel a Berkut különleges rendőri egységet.

A parlament ülése mindeközben ismét káoszba fulladt, a házelnök szombatra napolta el az ülést.

A nép békésen elfoglalta az elnöki rezidenciát

Az események február 22-re virradó éjjel pörögtek fel. A tüntetők szombat hajnalra teljesen ellenőrzésük alá vonták Kijev belvárosát, beleértve a kormányzati negyed épületeit. A belügyi csapatok elhagyták a fővárost, és visszatértek laktanyáikba. Viktor Janukovicsnak nyoma veszett pár miniszterével együtt. Janukovics hollétével kapcsolatban ellentmondásos hírek kezdtek terjedni: elmenekült Kijevből, valahol Ukrajnában bujkál, dehogyis, hivatalos programra utazott, a harkivi pártkongresszuson vesz részt. Egy biztos: a Kijev melletti elnöki rezidencia kongott az ürességtől, egy ukrán tévécsatorna stábja szabadon besétálhatott a hatalmas épületbe. Az elnöki rezidencia őrei körbekalauzolták a tévéseket, mondván, bárhová bemehetnek, csak ne fosztogassanak. És innen kezdődött a 2014-es ukrán forradalom újabb emlékezetes része.

Szombat délelőtt újra összeült az ukrán törvényhozás. A kormányzó Régiók Pártjának 185 képviselője közül már csak 23-an jelentek meg. Az ellenzéki Haza párt egyik képviselője bejelentette, hogy az ukrán kormány tagjainak többsége ismeretlen helyre távozott, ezért az egyetlen legitim hatalmi intézmény a törvényhozás. Olyan hírek is érkeztek, hogy a tüntetők elleni brutális fellépésért és civilek haláláért felelős ügyvezető belügyminiszter pénteki felmentése után például Fehéroroszországba szökött.

Az ukrán parlament végül szombaton hivatalosan is elmozdította tisztségéből Viktor Janukovics államfőt, előrehozott választást írt ki május 25-re, és rendelkezett Julija Timosenko szabadon bocsátásáról is. A törvényhozás 450 tagjából 334 tartózkodott az ülésteremben a szavazás idején, közülük 328-an szavaztak igennel. A határozat kimondta, hogy „Viktor Janukovics önkényesen kivonta magát alkotmányos kötelezettségeinek teljesítése alól”, ezért nem méltó az elnöki tisztségre. Az ismeretlen helyen tartózkodó Janukovics mindezek előtt egy tévényilatkozatában közölte, hogy nem hajlandó lemondani tisztségéről, államcsínynek minősítette a kijevi eseményeket, és illegitimnek nevezte a parlament döntéseit, de ezzel már vajmi kevés befolyása volt a történésekre.

Viktor Janukovics elnökségének végére az elnöki rezidencián spontán kialakult, immár vértelen forradalmi happening tett pontot. A Kijevtől északra fekvő, Mezsihirja néven ismert hatalmas birtokról időközben Janukovics őrsége és a személyzet is elmenekült, a Majdan téri tüntetők szabadon bemehettek, ahová csak kedvük tartotta. Az ukrajnai eseményekről élőben közvetítő nemzetközi tévétársaságok híradásaiban emlékezetes képsorok peregtek. Vidám, de legfőképp békés emberek sétálgattak fel-alá a felfoghatatlan luxus díszletei közt, rácsodálkozva arra, hogy mekkora vagyont harácsolhatott össze magának a korrupt államfő. (Később egy külföldi közgazdász 12 milliárd dollárra becsülte Viktor Janukovics és családja korrupcióval összegyűjtött vagyonát.)

Mint az a cikkünk tetején lévő galériából is jól látszik, Janukovics nem éppen aszketikus életvitelt folytatott a Dnyipro partjához közel álló örökpanorámás palotájában. A tüntetők nem győztek álmélkodni a fürdőszobák arany csaptelepein, a szobákat és termeket padlótól plafonig beborító nemesfa burkolatokon, a rengeteg műtárgyon, a garázsban álló több mint ötvendarabos veteránautó kollekción, az éttermeken, az ortodox kápolnán, az ikongyűjteményen. Anyukák a gyerekeikkel az elnöki állatkert lakóival ismerkedtek, a közelben lévő üvegház, a saját benzinkút, a helikopterleszálló, a golfpálya és a többszintes sportkomplexum kupolás ökölvívóringgel is megdöbbentett sokakat. A birtokon felfedeztek egy mesterséges tó mellé épített nyári lakot is, szintén bámulatos luxusberendezéssel. A tavon egy gályautánzat is állt, ahol Janukovics és körei feltehetően jó párszor a pohár fenekére néztek, legalábbis az ott talált rengeteg palack márkás szesz és nemes bor erre utalt.

Janukovics Oroszországba szökött

Az elnöki rezidenciára napokig özönlöttek a látogatók. A birtokot az épületekkel és a berendezéssel együtt állami tulajdonba helyezték, és az ellenzéki tüntetők megszervezték az értéktárgyak őrzését. (A terület hivatalosan addig a kormány tulajdonában állt, Janukovics „bérelte” a kabinettől.) Kiderült, hogy mielőtt elmenekültek, Janukovics munkatársai a Dnyipro folyóba szórták az elnökre terhelő dokumentumok java részét. A több ezer oldalra rúgó elázott aktákat azonban az ellenzéki aktivisták kihalászták, majd az egyik szaunában kiszárították és beszkennelték azokat.

2014. február 24-én, hétfőn az ideiglenes ukrán belügyminiszter utasítására letartóztatási parancsot adott ki a rendőrség Viktor Janukovics ellen tömeggyilkosság vádjával. Janukovics hollétéről még ekkor sem lehetett biztosat tudni, egyes híresztelések szerint a Krímben bujkált, míg mások már tudni vélték, hogy rég Oroszországba szökött. Két nappal később derült ki, hogy az előbbi értesülés volt az igaz, és hogy az ukrán hatóságok azért nem fogták el, mert tartottak a fekete-tengeri orosz flotta támadásától. Janukovics végül valóban Oroszországba menekült, ellene február 26-án nemzetközi körözést adtak ki. Február 28-án, pénteken a dél-oroszországi Rosztov-na-Donban, egy nemzetközi sajtóértekezleten kijelentette, hogy nem ismeri el az ukrán parlament törvényességét, és továbbra is ő Ukrajna elnöke.

A méltóság forradalma nagyjából ezekkel az eseményekkel ért véget, miközben párhuzamosan megkezdődött a Moszkvához hű bábkormányát vesztett Oroszország Ukrajna elleni háborúja. Február végén, március elején oroszbarát szakadár erők orosz támogatással felkelésbe kezdtek Ukrajna délkeleti tartományaiban, ami végül az orosz hadsereg jelöletlen egységeinek beszivárgásával eszkalálódott tíz éve tartó véres háborúvá, a Krím annektálásával, a donyecki és luhanszki szakadár köztársaságok kikiáltásával és végül Ukrajna 2022. február 24-i lerohanásával. 

A Mezsihirja jelenleg múzeumként, Janukovics elnök féktelen korruptságának mementójaként funkcionál.