Miért van az utolsók között Magyarország a megújuló energiában?
2024. február 12. 6:04
Az elmúlt szűk tíz évben csak Magyarországon és Szlovéniában csökkent a megújuló energiaforrások aránya az Eurostat adatai alapján. Az általunk megkérdezett szakértők szerint fontos előrelépés, hogy megszűnt itthon a szélerőművek teljes tiltása, ám a kormány terveinek sokszorosát lehetne biztos megtérüléssel telepíteni. Magyarországon azért sem nőnek a számok, mert az energiafogyasztásunk nem csökken, és a geotermiában rejlő potenciált sem aknázzuk ki. A szakértők úgy látják, a bruttó elszámolás bevezetése miatt várhatóan zuhanni fog a napelemes lakossági áramtermelés vonzereje, a kormány céljai viszont ettől függetlenül simán hozhatók.
Az Európai Unió egyre ambiciózusabb célokat tűzött maga elé az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése, az energiahatékonyság növelése és a megújuló energiaforrások terjedése érdekében, hogy felvegye a harcot a éghajlatváltozással. Az EU végső célja, hogy
2050-re klímasemlegessé váljon, ehhez azonban még hosszú utat kell megtennie a blokknak.
A bruttó végső energiafogyasztás 23 százalékát fedezték megújuló energiaforrásokból az Európai Unióban 2022-ben – derül ki az Eurostat adataiból. Ez a megelőző évhez képest 1,1, 2013-hoz viszonyítva pedig 6,4 százalékpontos növekedés, ami igencsak kevés annak fényében, hogy az EU legalább 42,5 százalékos arányt akar elérni 2030-ra.
Az uniós statisztikai hivatal adatai szerint a 27 tagállamból 17-ben az uniós átlag alatti a megújulók aránya. Környezetbarát energiaforrásokban Svédország vezet: itt a bruttó végső energiafogyasztás csaknem kétharmada származik megújulókból, ami 16 százalékpontos növekedést jelent 9 év alatt. A dobogó második helyén Finnország áll 47,9, a harmadikon pedig Lettország 43,3 százalékkal. A számokból jól látszik, hogy Magyarország a sereghajtók között van ezen a téren.
2013 és 2022 között csak Magyarországon és Szlovéniában csökkent a megújulók aránya, mindenhol máshol nőtt.
Nálunk 16,2 százalékról 15,2-re, délnyugati szomszédainknál pedig 23,16-ról 23-ra esett. A rágóinkban Ausztria és Horvátország vezet 34, illetve 29 százalékkal, de az uniós adatok alapján Szlovákia (17,5 százalék) és Romániába (24 százalék) is leköröz minket megújulókban, igaz, utóbbi tagállamban jóformán stagnált a zöldenergia az elmúlt szűk tíz évben. Utánajártunk, mi áll az elsőre lesújtónak tűnő hazai számok mögött, és mi kell ahhoz, hogy Magyarország felzárkózzon a zöld átmenetben.
Robbanásszerű növekedés volt a napenergiában, de más megújulóknál egyhelyben toporgunk
A megújuló részarány azt mutatja meg, hogy az egyes országok energiaellátásukat mekkora mértékben tudják fenntartható forrásból előteremteni. A mutató három összetevőből áll: megújulók részaránya az áramtermelésben, a hőellátásban és a közlekedésben, a zöld átállás az utóbbi kettőben sokkal nehezebb mindenki számára – magyarázta Magyar László, az Energiaklub szakértője. Hozzátette,
az áramtermelésben voltak országok, amelyek hagyományosan, már 10-20 évvel ezelőtt is jóval előrébb jártak, leginkább a vízenergiának köszönhetően.
Ám szerinte a mostani expanziót minden tagállamban a nap- és szélenergia hajtja, ez drasztikusan növeli az egyes országok számait. Magyarországon viszont a megújulók terjedése ellenállásba ütközött, majd három-négy éve jött a váltás, és minden szereplő rájött: nemcsak klímavédelmi szempontból fontos, hanem jó biznisz is a napelempiac. Így azóta a kapacitások folyamatosan nőnek, ami már az utóbbi években a számokban is meglátszik, csakhogy más megújulókban leginkább az egyhelyben toporgás figyelhető meg.
Azt azért fontos látni, hogy Magyarországon nincsen vízenergia, vagy minimális annak használata. Az európai átlagos vízenergia-felhasználás lényegesen nagyobb, de ez elsősorban abból következik, hogy nálunk igazából nincsenek erre alkalmas területek
– mondta az rtl.hu-nak Mezősi András, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont kutató főmunkatársa.
Hozzátette, nálunk a teljes megújuló energiafelhasználás döntő részét, körülbelül háromnegyedét biomassza adja, elsősorban a háztartási. A közgazdász szerint a megújulók részarányának növekedése várható, de a biomassza felhasználása még mindig nagyon túlsúlyban van, ami nagy kitettség. Azonban jelentős törekvések vannak arra – elsősorban a villamosenergia-felhasználás tekintetében –, hogy ez változzon, mondjuk a napelemek termelésének növelésével.
Miért fontos mégis a biomassza?
Megújuló energiának számít ugyebár a nap- és a szélenergia, a vízenergia és a geotermikus energia, de ide tartozik az árapályjelenség segítségével termelt vagy a tenger hullámzásából kinyerhető energia, valamint az úgynevezett biomassza energetikai felhasználása is. Ilyen például nálunk hagyományosan a fatüzelés, melynek szabályait az utóbbi időben szigorította az EU.
Immáron kizárólag a bizonyítottan fenntartható gazdálkodásból származó tűzifa számolható el megújulónak.
Részben emiatt csökkenhettek a hazai megújulós számok, valamint az is látszik, hogy az elmúlt évtizedben visszaesett a fával tüzelők aránya, és sokan átálltak az olcsó, rezsicsökkentett gázra, esetleg más energiaforrásra.
Annyira alacsonyan tartották mesterségesen a rezsiárakat, hogy mindenki jól ki tudta gazdálkodni az épületének a fűtését, akkor is, hogyha egyébként borzasztó állapotban volt, és szinte az utcát fűtötte. Olcsó volt a gáz, ezért senki sem gondolkozott azon, hogy felújítsa a házát, ezáltal tömegével lettek energiapazarló épületeink, amiket megújuló energiával kifűteni ugyancsak egy bajos dolog
– fejtette ki az Energiaklub szakértője.
Időről időre vita tárgya, hogy Magyarország melyik megújulókban erős, és melyekben nem, illetve miben lenne potenciál a természeti adottságainkat tekintve. Az általunk megkérdezett szakértők szerint négy technológiára érdemes fokuszálni: a napelemekre, a szél- és a geotermikus energiára, valamint a hőszivattyúk elterjedésére. Noha Magyarország a napelemes áramtermelésben jól áll, a többi megújuló energiaforrás kiaknázásának tekintetében jócskán elmarad más európai országoktól, pedig a vízenergián kívül jók a természeti adottságaink.
Tévhitek a szélenergiáról
A szélerőművek elhelyezésére vonatkozó telepítési korlátok gyakorlatilag a szélenergia totális tiltását eredményezték Magyarországon. A kormány 2016-ban azzal akadályozta a szélerőművek telepítését, hogy lakott területtől számítva 12 kilométerben határozta meg azt a védőtávolságot, amelyen belül nem épülhet turbina. A fordulat a tavalyi év végén jött el, ugyanis a kabinet ezt 700 méterre csökkentette. Ez azt jelenti, hogy
egy évtized után újra épülhetnek szélerőművek, viszont az első új engedélyes kapacitások csak 2029 végén léphetnek be a hálózatba.
Mezősi András szerint üdvözlendő és fontos előrelépés, hogy legalább a teljes tiltás megszűnt, ám azt is látni kell, hogy a szélerőművek telepítését megkönnyítő rendelkezések EU-s nyomásra születtek. Szerinte fontos kérdés marad, hogy mennyire ugranak majd erre a beruházók, akik végignézték, amint az elmúlt évtizedben ellehetetleníttették a szélerőmű-fejlesztéseket.
A minisztérium 2030-ig csupán 1 gigawattnyi szélerőművi kapacitás munkába állásával számol. Ez a jelenlegi háromszorosa, ami elsőre jól hangozhat, ám még mindig rendkívül csekély. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont korábbi kutatásában arra jutott, hogy ennek 16-szorosát lehetne biztos megtérüléssel telepíteni itthon.
1 gigawatt nagyon kevés szélből, egy átlag EU-s tagállam ennél többet húz fel mindössze egy év leforgása alatt. Ha csak a teljesítményt nézzük, akkor legalább feleannyi kéne, mint napenergiából, de ez valószínűleg nem fog teljesülni
– hangsúlyozta az Energiaklub szakértője.
Hozzátette, így a minisztérium számai könnyedén hozhatók, de ezzel a szélenergiában rejlő potenciált továbbra sem fogjuk kiaknázni.
Tisztességes klímacélt tűzött ki a kormány 2030-ig, bele kell húzni, ha el akarják érni
2020-ra a magyar kormány 13 százalékos megújulóenergia-arányt ígért be a végsőenergia-felhasználásban, amit teljesített is, csakhogy maga a vállalás messze elmaradt más országokétól, már jó pár évvel korábban elértük ezt a számot. 2030-ig egy ugyancsak nem túl ambiciózus, 21 százalékos célt vállaltak, a kormány viszont ennek elérésében meglehetősen optimista: Lantos Csaba energiaügyi miniszter december elején Dubajban azt mondta, Magyarország ezt a célt már 2026-ra elérheti.
A Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) aktualizált, uniós jóváhagyásra váró változatában pedig már az szerepel, hogy 29 százalékra növelnék a megújulók arányát, ami a szakmabeliek szerint összességében egy elég tisztességes szám. Nem elérhetetlen, de változásra van szükség azokon területeken, ahol az elmúlt évtizedben nem igazán láttunk előrelépést.
Muszáj behozni a szélenergiát, segíteni a geotermikus létesítményeket, és elengedhetetlen a hőszivattyúk elterjedése, ezek nélkül nem fog menni.
A dokumentumot értékelő Európai Bizottság szerint egyébként még ez sem elégséges – a brüsszeli testület azt szeretné, ha a megújulók részaránya legalább 34 százalékos lenne Magyarországon 2030-ra. A szakmabeliek is régóta mondják, hogy 30 százalék körüli arány lenne kívánatos, ami régiós viszonylatban is korrekt vállalásnak tekinthető, de dolgozni is kell érte. „Ha most 16 százalék körül vagyunk, és el akarjuk érni a 29-et, akkor nagyon intenzív növekedésre van szükség villamosenergia-termelésben, a hőellátásban és a közlekedésben is” – fogalmazott Magyar László. Hozzátette, elengedhetetlen lesz a hazai épületállomány energetikai felújítása, valamint a szemléletváltás és az energiatudatosság növelése, erről viszont alig esik szó a NEKT-ben.
Magyarországon azért sem nő a megújulóenergia-részarány, mert a fogyasztásunk nem csökken, sőt sok szektorban növekedést prognosztizálnak, ez pedig óriási probléma, hiszen ez is része az uniós klímacéloknak
– állítja az Energiaklub szakértője.
A kormányzat mostanáig mindent a napenergiára tette fel, miközben a szakmában régóta hangoztatják, hogy több lábon kell állni: olyan energiamixre lenne szükség, amelyben a szélenergia és a geotermikus energia is meghatározó szerepet kap.
Mi a helyzet a napelemekkel?
A Nemzeti Energia és Klíma Tervben 12 gigawattos célérték szerepel a napelemeknél 2030-ra, ennek teljesülését viszont Magyar László szerint maguk a naperőművek veszélyeztetik. „Ha ténylegesen ekkora naperőmű-kapacitása lesz Magyarországnak, akkor túlságosan évszakhoz kötött lesz a termelésünk. Nyáron túltermelés lesz és eladhatatlan napenergia tömege, télen pedig hiány” – fogalmazott.
Az Energiaügyi Minisztérium tavaly ősszel kivezette a lakosságnak kedvező elszámolási lehetőséget, az éves szaldót, helyette 2024-től életbe lépett a bruttó elszámolási rendszer. Az általunk megkérdezett szakemberek egyetértenek abban, hogy
a bruttó elszámolás miatt várhatóan zuhanni fog a napelemes lakossági áramtermelés vonzereje, a klímacél viszont ettől függetlenül simán elérhető.
Már tavaly november elején 5,5 gigawatt volt a magyarországi naperőművek beépített kapacitása (ebből az ipari közel 3,3, a háztartási méretű napelemes rendszereké pedig több mint 2,2 gigawattot tett ki). Nagyjából ugyanennyi további kapacitásra már benyújtottak csatlakozási igényt, amivel az összesen már 11 gigawattra rúgna. Így könnyedén összejöhet a kitűzött célérték pár nagyobb erőművel, vagy ha a lakosság nem fordít hátat a napelemeknek. Magyar László szerint
a bruttó elszámolástól, a lassabb megtérüléstől mindenki ódzkodni fog, de hosszú távon még az új szabályok mellett is jó befektetés lesz napelemet telepíteni. Mint mondta, nagyon kevés európai országban volt szaldós rendszer, a legtöbb helyen már kivezették.
Döcögősen indult a napelemes pályázati program
Hétfőn írtuk róla, hogy 2024. január 15-én tíz órától lehetett jelentkezni a Napenergia Plusz Programra, amiben akár ötmillió forintos vissza nem térítendő állami támogatást lehet szerezni. A jelentkezési felületre viszont hosszú várokozás után lehetett csak belépni, és akkor sem működött. A cikket itt olvashatja el, a Híradó riportját pedig alább érheti el.
Hatalmas potenciál rejlik a geotermikus energiában
A NEKT-ben az szerepel, hogy 2030-ra Magyarország megduplázza a geotermikus energia részarányát a fűtési szektorban, ami a szakértők szerint lehetne jóval ambiciózusabb is. A Corvinus kutatója szerint fontos lenne a geotermikus kapacitások minél gyorsabb kiépítése, aminek a távhőtermelésben is masszív szerepe lehet: jelenleg 5-10 százalék körül van, de ezt viszonylag gond nélkül fel lehete futtatni 40-50 százalékra, és a projektek száma elenyésző ahhoz képest, mekkora potenciál rejlik benne, viszonylag olcsón. Hozzátette,
a lakossági szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére Európában az egyik vezető technológia lesz a hőszivattyú, és bár itthon is növekedett az ezzel ellátott háztartások száma az elmúlt években, még mindig jelentősen elmarad nemcsak a nyugat-európai országoktól, hanem például Lengyelországtól is.
A hőszivattyúk elterjedésének biztosítása is kívánatos lenne Magyarországon, akár kormányzati támogatások révén. A kormány részéről is vannak ígéretek arra, hogy nagyszabásúbb energiahatékonysági programok lesznek, a hőszivattyús rendszerekre is nagyobb támogatási keretek juthatnak majd.
Magyari László olyan lépéseket szorgalmaz, amelyek komplexen támogatják a lakosságot a magújulók alkalmazásában, valamint az energiahatékonyság növelésében, például épületfelújítási programokkal. A vállalkozások számára fontos lenne a kiszámíthatóság, hogy ne csak időszakos támogatások legyenek, ami rángatja a piacot.
Nyitókép (illusztráció): Getty Images