Tartoznak a gyerekek a szüleiknek, amiért felnevelték őket?

Senki sem kéri, hogy megszülethessen, a párok gyakran mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy új embereket termeljenek ki, és bődületes összegekből neveljék fel őket. A WMN szerint „a szülő dolga szeretetben, egészségben, biztonságban felnevelni a gyerekeket, akiket vállalt. A gyerekek dolga pedig, hogy idős szüleiket rendszeresen látogassák, segítsék bevásárlással, szeretettel, odafigyeléssel vagy éppen pénzzel, ha úgy hozza a szükség”.

Ám felmerül a kérdés: van-e bármi más, amellyel a gyerekek tartoznak szüleiknek, vagy szüleikként szeretett nevelőiknek?

Tóth Olga szociológus nemrégi tanulmányában arról írt, hogy a gyerek az érzelmi érték mellett egyéb előnyökkel is járhat: „a gyerek létezése a család számára együtt jár bizonyos társadalmi előnyökkel – ők az úgynevezett adógyerekek, presztízsgyerekek, csokgyerekek és a vallásgyerekek”, vagy máshogyan meghatározott „funkciógyerekek”.

Az igazi „probléma” azonban akkor áll elő, amikor ezek a „funkciógyerekek” felnőnek és önállósodni kezdenek, és inkább saját életüket élnék. Ha a szülő ilyenkor nem teszi rendbe magában a dolgokat, akkor könnyen eljuthat a „mindent feláldoztam érted” és a „rá se nyitod az ajtót szegény anyádra” frázisok mantrázásáig. 

Gabrielle Stanley Blair influenszer, író, vállalkozó, hatgyerekes mormon anya egy podcastban nemrég arról beszélt: a gyerekek márpedig semmivel sem tartoznak szüleiknek, mivel

a gyerekek nem kérték a szüleiktől, hogy megszülethessenek, nem kérték, hogy a család tagjaivá válhassanak, az egyes-egyedül a szülők saját döntése volt.

Tehát az értük hozott áldozatokat a szülők később nem használhatják fel semmilyen vitás helyzetben. Úgy véli: a szeretet, a támogatás, az érzelmi biztonság nem szülői ajándék, amit a gyereknek viszonoznia kell, hanem szülői kötelesség.

A wmn.hu Bábolnai Péter klinikai szakpszichológust is megkérdezte erről, aki azt mondta: a szülő számára a határok meghúzása és megtartása nehéz feladat, ehhez az önismeret, az énhatárok felállítása is kell. Úgy véli:

Pozitív, ha a szülő érzelmileg akkor is támogatja akár felnőtt korú gyermeke próbálkozásait, ha azok a saját megítélése szerint kevéssé reálisak.

Szerinte a „mivel tartozom a szüleimnek?” kérdés alapvetően hibás, hiszen ezzel a kapcsolat alapvetően kereskedelmi alapokra helyeződik, a hála pedig kötelezettséggé. Fontos észben tartani, hogy nem lehet a családot úgy kezelni, mint egy céget, vagy egy maffiát.

Vannak, akik szerint a gyerek igenis tartozik szüleinek a felnevelésért

Az, hogy mivel tartozunk a szüleinknek, óriási morális, illetve filozófiai kérdés. Hol húzzuk meg a határokat? Hiszen az sem tűnik természetesnek, ha felnőttkorában egy egészségesnek nevezhető, nem traumatizált ember minden kapcsolatot megszakít szüleivel. Viszont az is meglehetősen furcsa lenne, ha a szülők a gyerek 18. születésnapján benyújtanák a számlát neki azzal, hogy „ennyibe került felnevelni téged, ennyivel tartozol”.

A Psychology Today szerzője viszont arról írt, hogy a gyerekek igenis hálával tartoznak a szüleiknek, ám az az ő felelősségük, hogy ebből ne legyen teher. Ebben az esetben ugyanis a felnőtt gyerek elkezdheti úgy érezni, hogy ha ekkora nyomás nehezedik rá, akkor nem is volt érdemes megszületnie

A szerző, Iskra Fileva a tudatos és tudattalan motivációk közötti kapcsolatokat kutatja a Coloradói Egyetemen és úgy véli, hogy fontos arra is emlékezni: ha ez az elvárt hála kerül a szülők és felnőtt gyerekük kapcsolatának középpontjába, akkor sosem lesznek képesek a gyerekek barátként, egyenlő félként tekinteni szüleikre. Anastasia Summersault, a Be Unique szerzője azt teszi hozzá: elképzelhető, hogy egyes szülők azért csinálnak nagy ügyet abból, hogy mivel tartozik nekik felnőtt gyerekük, mert ők maguknak is borzalmas kapcsolatuk volt saját szüleikkel, ami irreálisan magas elvárásokra és tranzakciókra épült.

Az efféle érzelmi, pszichológiai dilemmákat természetesen felerősíti a jelenlegi gazdasági helyzet, és az infláció: szülőknek és felnőtt gyerekeknek egyaránt vékonyabb lett a pénztárcája, így nagyobb a kísértés arra is, hogy vélt, vagy valós tartozásokat próbáljunk behajtani szeretteinken.

Nyitókép (Illusztráció): Getty Images