Huszonkét éve vezeti az Iparkamarát a kata ellen kardot rántó kereskedő, aki Orbán tanácsadójából lett politikai tényező

A nagyobb társadalmi, gazdasági megrázkódtatáshoz vezető intézkedéseiket az Orbán-kormányok 12 éve hasonló koreográfia alapján viszik keresztül. Egy civil szereplő vagy szervezet (de a vasárnapi boltzár esetében például a KDNP) bedob a közvéleménybe egy merész, nagy hullámokat verő javaslatot. Ezt aztán felkarolja az állami és a kormányközeli média, amire reagál a független média, így minden választói réteghez eljut az üzenet.

Ezután a javaslat eléri a nagypolitika szintjét, a feladatra kijelölt kormánypárti politikusok tematizálják a közvéleményt, amire reagálnak az ellenzéki politikusok és civil szakértők, felszínen tartva a témát. Elemzők szerint ezután nem nyilvános közvélemény-kutatások segítségével az Orbán-kormány és a Fidesz háttérintézményei felmérik a tervezett intézkedés politikai hatásait, azt vagy elvetik, vagy kilúgozva, gyengítve vezetik be, esetleg éppen ellenkezőleg: sokkal szigorúbb formában viszik keresztül a parlamenten, mint az eredeti javaslat.

Az utóbbi forgatókönyv valósult meg a katatörvény esetében, amiben Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke volt a civil kezdeményező.

Varga Mihály pénzügyminiszter először május 19-én a parlament Költségvetési Bizottságában, a miniszterjelölti meghallgatásán hozta szóba a kata lehetséges átalakítását, mert „az MKIK már régóta mondja, hogy ebben a formában nem tűnik célravezetőnek ez az adó”, ugyanis nem életszerű, hogy 450 ezer vállalkozás adózik ilyen formában.

A finomkodásnak ezután Parragh vetett véget május 26-án, amikor a Népszavának adott interjúban már azt mondta, hogy a kamara támogatná a kata megszüntetését és egy új adónem bevezetését. Az időzítés aligha volt véletlen, hiszen ugyanazon a napon Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter kormányinfót tartott, ahol újságírói kérdésre kijelentette: nem tervezi a kormány a kata kivezetését, de szűkítenék azt a kört, akik igénybe vehetik. Vagyis Parragh a „jó zsaru-rossz zsaru” felállásban egyértelműen megkapta a rossz zsaru szerepét, de csak nagyon rövid időre.

Július 9-én ugyanis még arról beszélt a kormányközeli Magyar Nemzetnek adott interjújában az MKIK elnöke, hogy a fizetendő adót a minimálbérhez kellene igazítani, növelni az összegét és jövő januárra tolni a változások hatályba lépését. Ehhez képest két nap múlva, július 11-én már a parlament elé került, 12-én pedig el is fogadták a kata olyan szintű szigorítását, amihez képest Parraghék javaslata még teljesen elfogadhatónak tűnt sok százezer katás vállalkozó számára.

Arról, hogy a kamara egy „puhább verziót” javasolt a katatörvény módosítására, de az érvei ezúttal nem hatottak a kormányra, maga Parragh László is beszélt szerdán az RTL Híradónak adott interjújában.

Kérdés, hogy a 2000-ben az MKIK elnökévé választott, vagyis 22 éve a kamara élén lévő Parragh László tényleg autonóm szereplője és alakítója a magyar gazdaságpolitikának, vagy pedig puszta fogaskereke, hivatkozási alapja, kommunikációs támogatója az Orbán-kormány törvénygyárának.

A fürdőszobaszalontól Orbán Viktor dolgozószobájáig

Az idén 60 éves Parragh László Pécsen történelem-orosz szakon kezdte egyetemi tanulmányait, de azt nem fejezte be, jogászként szerzett diplomát. Mégis a kereskedelmet választotta, bár első munkahelyén, egy háztartási és szórakoztató elektronikai cikkeket forgalmazó osztrák cégnél még csak szerződéseket írt. Első, fürdőszoba-berendezéseket forgalmazó saját üzletét 1989-ben alapította Budapesten. A Magyar Narancs cikke szerint 1991-ben egy becsődölt osztrák cégtől kapott tulajdonrész, valamint némi megvásárolt állami vagyon révén a Belváros-Parragh Kereskedelmi Kft. nagy fejlődésnek indult. 2001-ben viszont a szaniterkereskedelmből kiszállt a cég, tevékenysége ingatlanhasznosításra korlátozódott. A 2000-es években más vállalkozásainak is egyre rosszabbul ment, a Parragh Kereskedelmi Holdingot például 2009-re teljesen felszámolták.

A politikához szorosan kapcsolódó vállalkozói érdekképviselet területén Parragh jóval sikeresebbnek bizonyult az 1990-es, majd a 2000-es években, mint üzletemberként. 1994-ben, egy évvel a taggá válása után már a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke lett, ami megnyitotta számára az utat felfelé.

Orbán Viktor első miniszterelnökké választása után alig egy évvel, 1999-ben Parragh a kormányfő gazdasági tanácsadója lett. Innen pedig már nem volt megállás: az MGYOSZ jelöltjeként 2000-ben az MKIK elnökévé választották.

Az első Orbán-kormány első felében a miniszterelnök még nem melengette keblén az Iparkamarát: eltörölték a kötelező kamarai tagdíjat, és többé nem az MKIK adta ki a vállalkozói engedélyeket. Parragh elnökké válása után következetesen képviselte a kötelező kamarai tagdíjat, amit végül 2012-ben, kamarai hozzájárulásként a második Orbán-kormány idején vezettek be ismét, évi 5000 forint összegben minden vállalkozás számára. Azonban a jogosítványait egyáltalán nem kapta vissza az MKIK, ennek fényében pedig a mai napig sok vállalkozó megkérdőjelezi a kamarai hozzájárulás létjogosultságát.

Az Iparkamara elnökeként Parragh fontos eredménye volt az első Orbán-kormányban a vállalkozóknak kedvezményes államilag támogatott hiteleket biztosító Széchenyi Kártya bevezetése, a rendszer működtetésében az MKIK is közreműködött.

Parragh vagy Orbán a forrás?

A 2010-es kétharmados Fidesz-győzelem, majd a kötelező kamarai hozzájárulás bevezetése után az MKIK vagyona és látszólagos politikai befolyása drasztikusan nőni kezdett. Formálisan azonban az Iparkamara mint a vállalkozók érdekképviseleti szerve lényegében súlytalan maradt. Nem lett kötelező a kamarai tagság, jogszabály nem írta elő az MKIK kötelező részvételét például a gazdasági vonatkozású törvények előkészítésében, vagy a munkaadók és a munkavállaló közötti érdekegyeztetésben.

Az évi 5000 ezer forintos kamarai hozzájárulásért az MKIK a törvény szövege alapján a következő térítésmentes kamarai alapszolgáltatásokat biztosítja:

• tanácsadás gazdasági, pénzügyi, adózási, hitelhez jutási kérdésekben;
• üzleti partnerkeresés;
• pályázatfigyelés.

Az Iparkamara és megyei szervezetei emellett továbbra is gyakorolják a Széchenyi Kártyához kapcsolódó ügyintézést, bizonyos képzéseket, például gazdasági mediátorképzést finanszíroznak, valamint békéltető testületeket működtetnek a fogyasztók és a gazdálkodó szervezetek közötti vitás helyzetek bíróságon kívüli megoldására. Ugyanakkor azok a vállalkozók, akik a fenti szolgáltatások közül egyet sem vesznek igénybe, rendszeresen kritizálják a kötelező tagdíjat.  

Bár formális jogokkal nem, de informális befolyással látszólag mindenképpen rendelkezik Parragh László, legalábbis Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadójaként és közvetlen bizalmasaként, aki például a kötcsei Polgári Piknik állandó résztvevője is.

Ennek fényében érdemes mérleget vonni, hogy 2010 óta, érdekképviselőként az MKIK elnöke hogyan, milyen sikeraránnyal képviselte a magyar vállalkozók érdekeit, mikor karolta fel az Orbán-kormány Parragh javaslatait, vagy éppen ellenkezőleg, Parragh mikor állt ki teljes mellszélességgel az Orbán-kormányok egy-egy intézkedése mellett.

A 2010-ben bevezett, a többek között bankokra és kiskereskedelmi cégekre kivetett különadókat (amelyet jelenleg extraprofitadónak nevez a kormány) Parragh határozottan támogatta, mert szerinte a különadókkal a nagy cégeket, a „monopóliumokat” és a multicégeket korlátozza a kormány, így a magyar kis- és középvállalkozás számára káros piaci torzulások javíthatók.

Parragh elképzelései tűnnek fel a köz- és felsőoktatás 2011 után átalakításában, amelyet az MKIK elnöke a hazai vállalkozások érdekeivel magyarázott. A duális szakképzés bevezetésével például lehetővé vált, hogy a szakiskolák tanulói már 15 éves kortól vállalkozásoknál dolgozhatnak, vagyis szakmai gyakorlatot végezhetnek. A gimnáziumi férőhelyek számának csökkentése, illetve a tankötelezettség korhatárának 16 évre való leszállítása is Parragh azon sokat hangoztatott (és Orbán Viktor által is átvett) álláspontját tükrözte, hogy a munkaerőhiány miatt a felsőoktatás helyett sokkal több diáknak kellene megcéloznia a szakmaszerzést, illetve a mihamarabbi munkába állást. 2017-ben például egyenesen óriási hibának nevezte, hogy „a polgármesterek nem mernek bezárni gimnáziumokat”.

A felsőoktatás állami ösztöndíjas férőhelyeinek csökkentése kapcsán a kamarai elnök azt is kifejezte, hogy sok képzést feleslegesnek tart.

Engem senki nem fog meggyőzni arról, hogy ma az andragógia az egyik legfontosabb szak. Szerintem azért választják sokan, mert az a legegyszerűbb. Ha oda bejutok, bármi lehet belőlem. Ez az a tücsök szak

– hangzott Parragh egyik, klasszikussá érett mondata 2013-ban.

Az MKIK elnökének részéről hangzott el először 2020. november 8-án, hogy találkozójukon azt javasolta Orbán Viktornak: a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásainak kivédése céljából két évre függesszék fel a magyar vállalkozósok iparűzésiadó-kötelezettségét. A kormány még év vége előtt gyorsan keresztül is verte a törvényhozáson a módosítást, így az önkormányzatokat lényegében a legfontosabb bevételüktől fosztották meg (bár egyes települések állami kompenzációban részesültek).

A járványvédelmi intézkedések és lezárások miatt meggyötört cégek egy része ugyan jól járt adóelengedéssel, ám mivel az iparűzési adó árbevétel-alapú, a minimális vagy nullás bevételt elérő vállalkozók (például a járványzárlat alatt a vendéglátósok, szállodások, rendezvényszervezők) semmiféle segítséget nem kaptak ezzel.

Beszélni, beszélni, de minek

Parragh anyagi helyzetével kevésbé foglalkozik a sajtó, bár 11 millió forintos órája azért hírértékűnek bizonyult. Az Iparkamarától nem kap fizetést, ám cégei bevételei, igazgatósági tagsága a Molban, felügyelőbizottsági tagságai más cégekben szépen jövedelmeznek számára. Nyilvános vagyonnyilatkozat híján a valós anyagi helyzetéről nem sokat tudni.

Kevésbé tartoznak a vállalkozói érdekképviselet körébe Parragh különféle, sokat kritizált nyilatkozatai. Nem világos például, hogy miért érezte úgy, kamarai elnökként meg kell nyilvánulnia a tanárok és a tűzoltók fizetése kapcsán. A kata megszüntetését belengető Népszava-interjúban azt mondta, a tanárokat a szabad nyár, a tűzoltókat pedig az adrenalinlöket hajtja a fizetésük helyett.

2021 augusztusának végén azonban világosan látszódott, hogy Parragh a kormányzati kommunikációs célokhoz igyekszik igazítani mondandóját. A lassan beinduló „gyermekvédelmi” kampány árnyékában, amely végül a kiskorúak nemátalakító műtéteiről is szóló népszavazáshoz vezetett 2022 tavaszán, az MKIK elnöke ezt mondta az Országos Szakmai Tanévnyitón:

Erős vívódás volt bennem a hétvégén, hogy ezt szóba hozzam-e, nehogy elrontsam az ünnep hangulatát (…) Azt már nehezen viselem, amikor mondjuk a 9 éves kisfiamat a tanár úgy segíti fel a létrán vagy a kötélen, hogy egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik

– fogalmazott Parragh, akinek szavait még Novák Katalin későbbi köztársasági elnök is bírálta. 

Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján az Intercontinental Budapest szállóban 2020. március 10-én. – Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI