A személyiségünktől függ, hogyan éljük túl a brutális áremelések időszakát

Egy év alatt 15,6 százalékkal drágultak az élelmiszerek, csúcson az infláció. Sokan aggódnak, mert nem tudják, hogyan fogják majd kifizetni az alapvető szükségleti cikkeket. Az ukrán háború és a választás előtti osztogatás következményeit meg fogjuk érezni a következő hónapokban, és szükségünk lehet a jól bevált spórolási praktikákra.

Ahhoz, hogy jól bánjunk a pénzzel, és racionális döntéseket hozzunk, vagy éppen túléljük a nehéz időszakokat, nem elég néhány trükköt tudni vagy Excel-táblázatokat használni a kiadásaink vezetésére. 

A személyiségünk, az attitűdjeink, családi és társadalmi szintű tapasztalataink, félelmeink vagy a kulturális tér, amiben élünk gyakran sokkal erősebben befolyásolnak, mint aktuális élethelyzetünk vagy akár az infláció. 

A pszichológusok tisztában vannak azzal, hogy az ember nem racionális, hanem racionalizáló lény: nem feltétlenül a keresetünk, a vagyonunk vagy az árak szabják meg, hogy mikor mire költünk. Fontos, hogy kellően rugalmasak legyünk, alkalmazkodni tudjunk új helyzetekhez. Az önkontroll optimális fokára van ahhoz szükségünk, hogy úgy legyünk takarékosak, hogy közben nem vagyunk túl szigorúak sem magunkkal.

Többféle módon viszonyulunk a pénzköltéshez

Sokféleképpen lehet embereket típusokba sorolni attól függően, hogyan viszonyulnak a pénzköltéshez és a felhalmozáshoz. Az ezekből a hozzáállásokból fakadó viselkedés viszonylag állandó az ember élete során egészen addig, amíg nem ismeri fel, hogy valami nem működik, és nem változtat rajta.

• A kényszeres spóroló folyamatosan tesz félre pénzt, akár határozott cél és időkorlát nélkül is. Azt gondolja, hogy csak így érezheti magát biztonságban. Nagyon beosztóan, megfontoltan él, és jellemzően olyan sokat aggódik, hogy emiatt nem tudja élvezni az életet.
• A kényszeres pénzköltő gyakran költ olyan dolgokra, amikre nincs szüksége, és a negatív érzelmeit is vásárlással kezeli. Szeret másoknak is különleges dolgokat adni. Akár el is adósodhat, veszélybe kerülhet a pénzügyi biztonsága.
• A kényszeres pénzcsináló abban hisz, hogy a boldogsághoz a pénzkeresésen keresztül vezet az út. Erre fordítja a legtöbb energiát, és az a fontos neki, hogy mások is elismerjék a pénzügyi sikereit; miközben emiatt elhanyagolja többek között a kapcsolatait is.
• A pénz iránt közömbös ember keveset foglalkozik a pénzzel, mert úgy gondolja, hogy az nem befolyásolja az életét; vagy éppen egészséges módon átlátja, hogy nem kizárólag erre van szüksége a boldoguláshoz. Vannak közöttük, akik egyenesen rossz, gonosz dolognak tartják a pénzt, illetve olyanok is, akik nem vállalnak felelősséget, és eltartatják magukat.
• A takarékoskodó-pénzszóró először gyűjtöget, majd impulzívan szórja a pénzt, és olyasmikre költ, amikre nem kellene: a két véglet között ingadozik. Egy nagyobb vásárlás után csalódott lesz, és könnyen kimeríti ez az állandó hullámzás.  
• A szerencsejátékos a pénzcsináló és -költő közötti átmenetet jelent. Szereti a rizikót, a nyeremény ígéretét. Sokszor azért játssza el a pénzt, hogy ezzel meneküljön az unalomból.
• Az aggódónak mindegy, hogy mennyi pénze van, folyamatosan szorong attól, hogy nem lesz elég, vagy elveszíti azt, amije van. Nem bízik a saját készségeiben, a döntéseiben, és hajlamos a legrosszabb forgatókönyveket elképzelni.

Egy vagy akár több típusban mindenki magára ismerhet. Lehet, hogy a kényszeres költés vagy éppen a túlzott spórolás csak életünk egy-egy szakaszára volt jellemző, de ha úgy érezzük, hogy most sem teljesen egészséges a pénzhez való hozzáállásunk, akkor érdemes átgondolni az okait. Mindegyik viselkedés mögött húzódhatnak gyerekkori traumák, évtizedekkel korábban kialakult sémák vagy könnyen megcáfolható hiedelmek.

Mi az oka annak, ha túl sokat költünk, vagy éppen túl szigorúak vagyunk magunkkal?

A pénzhez való hozzáállásunkban sokszor követjük a szüleink, rokonaink mintáját (vagy éppen igyekszünk teljesen máshogy csinálni, mint ők). Mindenki fel tud idézni olyan történetet, amiben például a nagymama a háború alatti éhezéssel indokolta a nekünk túlzónak tűnő takarékoskodást. A korábbi, személyes tapasztalataink is befolyásolnak: általában nehezebben költünk, ha életünk egy fontos szakaszában nagyobb összeget vesztettünk el, vagy kevés pénzünk volt.

Azt, hogy ki milyen típusba sorolható, nem feltétlenül befolyásolja, hogy mennyit keres, vagy mennyi vagyona van. Inkább az számít, hogyan éli meg érzelmileg azt, amikor pénzt költ, illetve amikor spórol. Vannak, akik azért takarékoskodnak, mert nagyon aggódnak a jövő miatt (akkor is, amikor nem emelkednek ennyire az árak, mint most) és nem engedik meg maguknak, hogy élvezzék a jelent. Akik hajlamosabbak szórni a pénzt, azok viszont gyakran gondtalanabbak, nem foglalkoznak sokat a következményekkel.

Kulturális különbségeket is meg lehet figyelni a pénzhez való viszonnyal kapcsolatban. 

Azokban az országokban, ahol magasabb a bizonytalanságkerülés szintje, illetve ahol inkább a kollektivizmus (együttműködés, csoporthoz való tartozás) jellemző, jellemzően magasabb a megtakarítások szintje. 

Nemcsak országok, hanem kisebb közösségek szintjén is működik az elv, hiszen ha azt látjuk másoktól, hogy mindig félretesznek a fizetésükből, mi is hajlamosabbak vagyunk követni a példát.

A témához kapcsolódó kutatásokban gyakran van szó az impulzív vásárlásról, ami jó fokmérője annak, hogy ki mennyire racionálisan viszonyul a pénzköltéshez. Az impulzív vásárlás egy olyan spontán és meggondolatlan tett, ami sok ember életében előfordult már, de több tényezőtől is függ, hogy kire jellemző nagyobb mértékben. Kiderült, hogy számíthatnak a különböző demográfiai tényezők: a nők és a fiatalok gyakrabban esnek ebbe a hibába.

Az attitűdök és egyes személyiségvonások hatnak a legerősebben a pénzügyi döntéseinkre, ugyanakkor a viszonyulást befolyásolhatja a nem, a kultúra, az iskolázottság, a vallásosság vagy akár a politikai beállítottság is. 

A férfiak például hajlamosabbak a pénzhez társítani a teljesítményt, a hatalmat és a szabadságot, míg a nők inkább úgy tekintenek rá, mint szorongás forrására vagy biztosítékra.

Egy érzelmileg labilisabb vagy egy extravertáltabb, illetve kevésbé felelősségteljes ember (nem meglepő módon) hajlamosabb az impulzív vásárlásra. Az érzelmi stabilítás és az optimális szintű felelősségvállalás kiegyensúlyozottabb, sikeresebb, boldogabb élettel jár együtt; ilyenkor az embernek nincs arra szüksége, hogy vásárlással „gyógyítsa” magát. Aki meggondolatlan a pénzügyeiben, az élete más területén is gyakran viselkedik impulzívan. Jellemző lehet rá a túlevés, a dohányzás vagy akár a hűtlenség is egyes kutatások szerint, hiszen nem a jövőre és a tettei hosszú távú következményeire koncentrál.

A gyerek- és serdülőkorban kialakuló sémák erősen befolyásolják a gondolkodásunkat, érzelmeinket és ezeken keresztül a viselkedésünket, ezért a pénzügyi döntéseinkre is hatással vannak. A kényszeres spórolókat valószínűleg gyakran a sérülékenység-veszélyeztetettség séma irányítja. Ők a világot veszélyes helynek látják, ahol sok a bizonytalanság, és rengeteg dolog ad okot az aggodalomra. Ezek egyike a pénz, az anyagi biztonság. Az, akire ez a séma jellemző, úgy gondolja, hogy bármikor jöhet valami rossz, amit nem tud majd kontrollálni, ezért folyamatosan gyűjtögetnie kell.

Az elégtelen önkontroll-önfegyelem séma viszont pont az ellenkezőjéhez vezethet: az átgondolatlan költekezéshez. Az az ember, akire ez a séma jellemző, nem tartja magát a tervekhez és célokhoz, gyorsan elveszíti a lelkesedését, impulzív, nehezen fókuszál, és gyakran halogat. Nem tudja elviselni a negatív érzelmeket, a stresszt és a szorongást; a stratégiája pedig elsősorban a figyelemelterelés – többek között fogyasztással és vásárlással.

Vannak olyan súlyosabb mentális betegségek is, amelyek megnehezítik a pénzhez való racionális viszonyulást. A bipoláris zavarban szenvedő ember életében mániás és depressziós időszakok váltakoznak, utóbbira jellemző az impulzív viselkedés, ami sok esetben meggondolatlan költekezést jelent.

Mit tehetünk?

Ha ennyi minden befolyásolja, hogy félre tudunk-e tenni vagy kijövünk-e a fizetésünkből, akkor mit tehetünk, hogyan készülhetünk fel a nehéz helyzetekre? Szigorú tervezés, pénzügyi tanácsok olvasgatása helyett vagy mellett érdemes ebben az esetben is jobban megismerni a saját motivációinkat, félelmeinket és általánosságban a személyiségünket, különben nem fogunk tudni változtatni. Foglalkozhatunk a minket ért traumákkal, hiszen azt tudni lehet, hogy a sérülékenység vagy az elégtelen önkontroll sémák kialakulása mögött is állhat gyerekkori érzelmi elhanyagolás vagy bántalmazás, korábbi rossz tapasztalat. Ha ezt megtesszük, kevésbé fogunk rettegni a jövőtől, vagy éppen képesek leszünk nagyobb önkontrollt gyakorolni.

A szerző pszichológus.

Nyitókép: Az Etele téri KGST-piacon 1990-ben – Erdei Katalin/Fortepan