Ezért nem tudunk tartósan lefogyni – lelki okok a plusz kilók mögött

A testsúly alakulása szinte minden korban foglalkoztatta az embereket. A 21. században egyre több az elhízott ember, ugyanakkor azoknak az aránya is nő, akik egészségesen próbálnak élni, sokat mozognak. Érdekes paradoxon, hogy miközben úgy tűnik, rengeteg olyan tudás és eszköz birtokában vagyunk, ami segíthet megelőzni az elhízást és kézben tartani a fogyókúrát, sokaknak mégsem sikerül megtartaniuk egy egészséges testsúlyt. Ennek nagyon gyakran az az oka, hogy az érintettek nem veszik figyelembe (valószínűleg nem ismerik) a hízás mögött húzódó pszichés tényezőket.

Dr. Lukács Liza pszichológus, evészavarokkal foglalkozó szakember tapasztalatai szerint a túlsúly valójában ritkábban igényelne belgyógyászati, mint pszichológiai kezelést, már csak azért is, mert az elhízásos esetek csupán 10-15 százalékának hátterében áll valamilyen belső szervi működési zavar. Az elhízott emberek többsége nem kér semmilyen segítséget, vagy ha igen, idő előtt abbahagyja a kezelést; a legtöbben, akiknek sikerül lefogyniuk, 1-2 év múlva újra meghíznak. 

Sokkal könnyebb lenne úgy elkezdeni a fogyókúrát, majd megtartani az elért, egészségesebb testsúlyt, ha az érintettek személyre szabott tanácsokat kapnának.

Hogyan segíthet egy pszichológus a fogyásban?

Amellett, hogy aki túlsúlyos, gyakran érezheti lelkileg rosszul magát, mert aggódik a szövődmények miatt, vagy mert nem tud megfelelni a sokszor nagyon szigorú és káros társadalmi normáknak, az átlagember valójában nagyon keveset tud az elhízás lelki hátteréről. Lukács szerint olyan egyéni tényezők is befolyásolhatják a hízást, mint például az érzelemkifejezés zavara. Ismert sztereotípia, hogy a túlsúlyos emberek vidámak, nyugodtak: ez gyakran nem optimizmus, hanem a düh elnyomása és a megfelelési vágy jele is lehet. Gyakori a fekete-fehér gondolkodás, ami a fogyókúrát is akadályozhatja („ha ma megszegtem a diétát, felesleges folytatni”). 

Az érzelmi evés nagyon széles körben elterjedt, rossz megküzdési mód: sokan fordulnak az ételek felé, amikor szomorúak, frusztráltak, magányosak vagy unatkoznak.

Rengeteget számít, hogy milyen mintákat hozunk a gyerekkorunkból, mit láttunk a szüleinken az evéshez való viszonyulással kapcsolatban. Közhely, hogy egyes szülők az ételen keresztül „fejezik ki a szeretetüket”, ami sokszor tukmálást jelent, ha elutasítják őket, akkor pedig megsértődnek, érzelmi zsarolást alkalmaznak. Így nehéz megtanulni az egészséges határszabást vagy akár azt, hogy mikor laktunk jól, mik az evéssel kapcsolatos igényeink. Nem fogjuk felismerni a jóllakottság jeleit akkor sem (és nagyobb eséllyel hízunk meg), ha azt szoktuk meg, hogy evés közben valami mással foglalkozunk, nem figyelünk oda.

Végül figyelembe kell venni a tágabb szociális környezetből, a társadalom felől érkező hatásokat is. Érdekes ellentmondás, hogy az uralkodó szépségeszmény szerint a vékonyság vagy jobb esetben az egészségesebb testsúly a divat, miközben a reklámok folyamatos fogyasztásra buzdítanak. A gyors- és egészségtelen ételek könnyen elérhetők, gyakran olcsóbbak is, mint az egészséges táplálkozás.

A pszichológus abban segíthet, hogy ezekre a tényezőkre felhívja a figyelmet, és támogatja a fogyni vágyót abban, hogy rájöjjön, neki személyesen miért alakult ki túlsúlya. Mit üzen az elhízás vagy éppen a sikertelen fogyókúra? 

Milyen helyzetekben eszik többet, mint amennyire szüksége van, milyen hiányt akar pótolni, milyen érzelemről szeretné elterelni a figyelmét?

Bármit is akarunk elérni az életben, konkrét célok és lépések nélkül nem fog menni, így a fogyókúra esetében is meg kell fogalmaznunk ezeket. Azt is érdemes szakember segítségével tudatosítani, hogy korábban mit tettünk a fogyás érdekében. Rengeteg olyan szokás és hiedelem létezik, amiket érdemes megkérdőjelezni („mindent meg kell enni a tányérról”, „ha sportolok, bármennyit ehetek”). Érdemes olyan fogyókúrás tervet készíteni, ami nemcsak az evésre és a mozgásra koncentrál, hanem arra is, hogyan alakíthatók ki az új, egészséges megküzdési és stresszkezelési mechanizmusok.

Az elhízás mögött gyakran állnak gyerekkori traumák vagy stresszes élethelyzet

A stresszhelyzetek kezelése, a különböző pszichés zavarok és a túlevés, elhízás között többféle összefüggés is van. Bizonyos érzelmileg megterhelő szituációkban több olyan hormon termelődhet (kortizol, adrenalin), ami azt jelzi a szervezetnek, hogy fel kell töltenie a táplálékkészletet; erre pedig sokan reagálnak evéssel. A kortizol hat a metabolikus rendszerre: ha sok a stressz, és nagyobb mennyiségben termeli a szervezetünk ezt a hormont, az könnyen fel tudja borítani az inzulinháztartást. A krónikus stressz átélése közben jellemzően jobban vágyunk a gyorsételekre, a zsírra és a cukorra.

A szorongásos zavarokkal, depresszióval küzdő emberek hajlamosabbak az érzelmi evésre, a kevesebb mozgásra, így ezek a pszichés problémák is vezethetnek elhízáshoz – ugyanakkor vannak, akik ilyen állapotban inkább túl keveset esznek. Ha nem alszunk eleget, az is vezethet egészségtelen étkezéshez – a pszichés problémák pedig sokszor járnak együtt alvászavarokkal.

Egyre többet hallunk arról, hogy az úgynevezett ártalmas gyermekkori élményeknek, a korai traumáknak milyen nagy szerepük van a felnőttkori mentális betegségek, viselkedésproblémák kialakulásában. Arról már kevesebb szó esik, hogy ezek közvetve vagy közvetlenül szomatikus (testi) megbetegedéseket is okozhatnak.

Minél korábbi életkorban kezdődik a traumatizáció, minél súlyosabb, illetve minél tovább tart, annál nagyobb eséllyel befolyásolja a felnőttkori egészségünket. 

A legrosszabb a helyzet abban az esetben, ha a verbális, érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazást a szüleinktől szenvedjük el. A multifinalitás elve érvényesül ebben az esetben: egyféle ártalom különböző fajta megbetegedésekhez vezethet. A traumák hatnak a neurobiológiai és hormonális rendszerünkre, az immunműködésünkre, illetve egészségkárosító magatartásformákhoz vezethetnek; ezeken keresztül betegíthetnek meg. Mindez befolyásolhatja az evéshez való viszonyunkat és a testsúlyunk alakulását.

Az USA-ban egy 1995-ben megkezdett, ma is tartó, nagymintás, longitudinális vizsgálatban (amiben a vizsgálati személyeket évtizedekig követik) kimutatták, hogy minél több gyerekkori ártalmat szenvedett el valaki, annál nagyobb eséllyel küzdött felnőttként egészségügyi problémákkal, és ezek közé tartozott az elhízás is. A traumatizált emberekre nemcsak az a jellemző, hogy nagyobb eséllyel híznak meg, hanem az is, hogy nehezebben tartják meg a súlyukat egy-egy fogyókúrát követően.

Egy másik kutatás szerint azoknak, akiket fizikailag bántalmaztak, 40 százalékkal volt nagyobb esélyük arra, hogy felnőttként 30 vagy afölötti BMI-jük legyen, mint akiket nem ért ilyen abúzus. Az érzelmi bántalmazásnak még erősebb volt a hatása: náluk a 40 vagy efölötti BMI kockázata 90 százalékkal volt nagyobb, mint a nem traumatizált embereké. (Tegyük hozzá, hogy minden fizikai bántalmazás együtt jár valamilyen fajta érzelmi abúzussal is.) A másfajta bántalmazások mellett a szexuális abúzus szerepét is sokan kiemelik az elhízással kapcsolatban.

Miért veszélyezteti jobban az elhízás a súlyos gyerekkori traumákat átélt embereket? Természetesen nem arról van szó, hogy minden betegség, súlyfelesleg mögött valamilyen gyerekkori ártalmas élmény áll. Az sem igaz, hogy mindenki hízással reagálna az abúzusra. Emellett azt sem mindig egyszerű megmondani, hogy kinek érdemes lefogynia: van, aki csak a társadalmi elvárásoknak akar megfelelni, miközben el is fogadhatná magát; másoknak a túlsúly egészségügyi problémákat okoz.

Ugyanakkor sokféle tényező vezethet ahhoz, hogy beleessünk az érzelmi evés csapdájába, vagy ne figyeljünk oda a testsúlyunkra. A gyerekként ki nem elégített érzelmi igényeket felnőttként nehéz kezelni; a támogatás és a biztonság hiánya is gyakran megmarad, akár valóságként, akár egy nehezen meghatározó negatív érzésként. 

Sokaknál az evés egyfajta érzelemkezelési, megküzdési mód, örömforrás, a belső űr kitöltésének eszköze. 

Szexuális zaklatást követően a többletsúly adhat egy olyan érzetet, mintha az érintett könnyebben meg tudná védeni magát a támadásoktól; illetve jelenthet tudattalan vágyat arra, hogy kevésbé tűnjön vonzónak.

Aki tehát úgy érzi, hogy fogyni szeretne, de nem jár sikerrel, annak érdemes lenne azzal is foglalkoznia, hogyan kezeli a stresszt, mennyire tudja egészséges módon kifejezni az érzelmeit, rendben van-e az élete. Az önismeret, a mentális egészség fejlesztése nagyon sokat segíthet a fogyókúrában és a testsúly megtartásában is.

A szerző pszichológus, az rtl.hu-n megjelent korábbi cikkei itt olvashatók.

Nyitókép: Kelli Jean Drinkwater testpozitivitás-aktivista TEDx előadása – Forrás: TEDx Talks/Youtube