Bezzeg a mi időnkben zsírt ettünk cukorral, mégis egészséges volt mindenki – vagy mégsem?

Talán soha nem fognak eltűnni az internetről azok a bejegyzések, amelyeknek a megosztói azt bizonygatják: ők gyerekként mennyivel életképesebbek voltak a mai fiataloknál. Pofonokból tanulták meg, hogy mi a tisztelet, tyúkok közt játszottak és nem Playstationnel, nem volt senki allergiás – ehhez hasonló kijelentések szerepelnek ezekben a kissé bornírt visszaemlékezésekben. Akadnak, akik a rakétamászókák eltűnésén keseregnek, azt állítva: betonból és vasból voltak a játszóterek, mégse lett senkinek baja.

Nemrég megírtuk: gyakorlatilag végigkönyörögték a szocializmust a gyerekorvosok azért, hogy csináljanak valamit az életveszélyes játszóterekkel, mert ezrével vitték kórházba a gyerekeket, akiknek csontjuk, foguk, koponyájuk tört a gömbmászókán. Volt, akit megskalpolt a hajóhinta, másnak a fél veséjét ki kellett venni – végül az ezredfordulón történt tragikus gyerekhaláleseteket követően láttak hozzá, hogy szép lassan biztonságosabbá tegyék a játszótereket.

A konfekcióipar volt a tanú

Vannak, akik azt hangoztatják, hogy az egészséges táplálkozás csak valamiféle XXI. századi hóbort, amire régen nem kellett odafigyelni, mert akkor nem voltak olyan puhányok az emberek, mint manapság.

Egészségtelen volt a táplálkozás, mint pl.: zsíros kenyér, disznósajt, cukros kenyér, mégis makkegészséges volt mindenki

– szerepel egy megállíthatatlanul terjedő Facebook-bejegyzésben, amelynek nem ez az egyetlen állítása, amit nem kell elhinni, de ennek fogunk most alaposabban utánanézni.

A szigetlakó bifszteket eszik, a francia sült szárnyasokat, birkát, az olasz paradicsomos, sajtos makarónit, a délszláv scsevabcsicsát, a dalmát, a görög a tengerből él, a román mittét süt magának, a magyar meg zsíros, szaftos pörköltbe mártogatja a kenyerét

– állapította meg a Szolnok Megyei Néplap szerzője 1969. július 29-én megjelent cikkében. Úgy látta, más népek közel sem táplálkoznak olyan egészségtelenül, mint mi, akik azzal mérjük a vendéglők rangját, hogy tocsog-e a zsírban a pacalpörkölt, és mennyire csípi a paprika a torkunkat.

Ahol nem úszik a zsírban az étel, a magyar csak legyint, hogy de szegényesen főznek

– állította, hozzátéve, hogy a konfekcióipar a tanú a magyarok elhízására.

Kortünet az érbetegség – írta a Képes Újság 1969. augusztus 9-én. A cikkből kiderül, hogy az elmúlt évszázadok járványainak helyét az életmóddal, táplálkozással, környezeti ártalmakkal összefüggő, lassú lefolyású, idült betegségek foglalták el. Az érelmeszesedés összefügg a lakosság zsírfogyasztásával: azokban az országokban, ahol a fejenkénti zsírfogyasztás nem éri el a napi 120-150 grammot, kisebb az ilyen betegek száma, és a második világháború zsírszegény táplálkozása mellett is feltűnően lecsökkent – sorolta a lap, amely szerint az emberek a diéta szó mögött a koplalást, önsanyargatást látják, pedig nem jelent mást, mint egészséges, mértékletes, mégis változatos, ízletes és tápláló étrendet.

Sokaknak nem erős oldaluk az étkezési kultúra. A haluskák, a nehéz, zsíros ételek sok helyt nem engedik be a konyhába a vitamin- és fehérjedús táplálékot

– foglalta össze a helyzetet a Nógrád 1972. március 8-án megjelent cikke. Az év júliusában a Tudomány és Mezőgazdaság című lap arra hívta fel a figyelmet, hogy „az életszínvonal emelkedésével, az életkörülmények, a munkaviszonyok változásával nem tart lépést a dolgozó tömegek táplálkozása”, a kalóriadús, zsíros ételek rendszeres fogyasztása túltápláltsághoz vezet.

Ennék, ha lenne

A Pest Megyei Hírlap 1973. augusztus 15-i számában arról írt, hogy az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO harcot hirdetett a civilizációs betegségek ellen. „Hazánkban a leggyakoribb civilizációs betegségek: az elhízás, a cukorbaj, a magas vérnyomás, a gyomorfekély, az érelmeszesedés, a fogszuvasodás és a szívinfarktus” – közölte a lap, ami mindezt az egészségtelen táplálkozásnak tulajdonította. Több kalóriát fogyasztunk, mint amennyire a szervezetünknek szüksége lenne, és tápanyagaink összetétele is korszerűtlen, egészségtelen: túl sok zsiradékot, kenyeret, főtt tésztát, alkoholt és cukrot fogyasztunk – derült ki a cikkből, mely szerint az életszínvonal-emelkedés ellenére is 10-20 grammal elmaradt a lakosság fehérjefogyasztása a fejlett európai kapitalista országokétól, a zöldségfogyasztás pedig egyenesen csökkent.

A nehéz fizikai munkához szokott vidéki ember ma is úgy étkezik, mint harminc-negyven évvel ezelőtt, holott életmódja gyökeresen megváltozott, s munkája nehezét gépek végzik helyette

– figyelmeztetett dr. Jakab Éva, a Dabasi Járási Hivatal közegészségügyi felügyelője. Az egészségtelen táplálkozásért azonban nemcsak a háziasszonyokat találták bűnösnek. „A legmodernebb háziasszony is kénytelen visszatérni a tarhonyás marhapörkölthöz, ha a piacon még augusztusban is kevés és drága a karfiol vagy a fejtőbab. Kevés gyümölcsöt fogyasztunk? Hiába ennék szívesen a vidékiek télen, tavasszal is a könnyű gyümölcsleveseket, mártásokat, ha például olyan nagyközségben, mint Dabas, csak mirelit ribizlit lehet kapni az ÁFÉSZ 4-es számú élelmiszerboltjában, egrest, meggyet, málnát, őszibarackot, földiepret soha” – írták.

A téma az Országgyűlésben is szóba került. Dr. Guba Sándor Somogy megyei képviselő, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola igazgatója a Magyar Hírlap 1973. december 21-i tudósítása szerint arról beszélt, hogy a magyar lakosság 40 százaléka túltáplált, a népbetegségnek számító cukorbetegség és érelmeszesedés pedig a cukorban és zsírban gazdag táplálkozás következménye. Közölte: amellett, hogy növelni kell az egészségügyi ismeretterjesztés színvonalát, arra is oda kell figyelni, hogy az üzletekben sincs megfelelő mennyiségű és választékú korszerű élelmiszer.

Az ex-ÁVH-s Komlós János tévéműsorában nézett mögé annak, hogy a magyarok egészségtelen táplálkozása valóban rossz hagyományból ered-e. A Fejér Megyei Hírlap 1974. február 19-i tévékritikájából kiderül, hogy Komlós szerint a gond inkább az, hogy a konzervek drágák, kicsi a választák, a vendéglátóhelyeken pedig nem szívesen bíbelődnek egészséges főzelékekkel, sajtokkal, mert sok velük a „babramunka”, nem gazdaságosak.

Kívánatos salátakultusz

A Békési Élet folyóirat 1974/3. számában jelent meg a Cukorbetegség Békés megyében című tanulmány, ami arra mutatott rá, hogy az utóbbi 30 évben megháromszorozódott a cukorfogyasztás, és két hét alatt esznek annyi cukrot az emberek, mint kétszáz évvel korábban egy egész év alatt.

A súlytöbblethez elhízott cukorbetegeink többsége konokul ragaszkodik, mert a megrögzött hiedelmek szerint a kövér ember egészséges, aki pedig fogy, az nem tud dolgozni

– írták a tanulmány szerzői, akik szerint a tbc-járvány rossz emléke állt emögött, melynek során a fogyást a sorvadással azonosították.

A népi ellenőrök is megállapították, hogy a menzákról hiányoznak a korszerűnek ítélt nyersanyagok, a vendéglők, üzemi konyhák étrendjén nem szerepel elég fehérje- és vitamindús étel. A Délmagyarország 1975. augusztus 9-i tudósítása szerint rendkívül kevés csirkehúst, belsőséget, halat használtak fel a tömegétkeztetésben, zsíros, szénhidrátdús ételeket kínáltak, a gyümölcs pedig nyáron is hiányzott a menüből.

Az sem közömbös, hogy az ételeket milyen körettel kínálják. Az egyhangúság itt is jellemző, hiszen leginkább sült burgonyát, párolt rizst, vagy galuskát tálalnak a hús mellé. (…) A salátakultusz elterjedése rendkívül kívánatos lenne

– közölték.

Az Országos Egészségnevelési Intézet tanácskozásán a Népszabadság 1979. március 10-i beszámolója szerint arra jutottak, hogy a rossz táplálkozási szokásokat „a felszabadulás előtti időkből örököltük”, nagyjából ugyanazokból a nyersanyagokból gazdálkodtak, hasonlóan főztek az emberek, mint 30, 40, 50 évvel korábban.

Rágni is elfelejtenek

Takácsi Nagy József belgyógyász a Fejér Megyei Hírlap 1982. január 16-án megjelent tudósítása szerint egy szakmai beszélgetésen kijelentette, hogy „az egészségtelen táplálkozás nemzeti méreteket öltött”, bár ő is azon a véleményen volt, hogy „ez a helyzet a felszabadulást megelőző évtizedekben is jellemző volt, megváltoztatására azonban akkor érdemileg semmit nem lehetett tenni”. Kollégája, Simon Kornél szerint az elhízás nemcsak szív- és érrendszeri betegségeket, epebajt, cukorbetegséget, hanem rossz közérzetet, nehézkes mozgást is okoz. Solt István belgyógyász azt kifogásolta, hogy az emberek mindent túlfőznek, a gyerekek lassan elfelejtenek rágni, és hiányoznak a rostokban gazdag kenyérfélék.

Vider Ferenc, a Belkereskedelmi Minisztérium munkatársa a Veszprémi Napló 1982. február 7-i számában azt mondta, a magyarok falánksága a háború utáni időkre vezethető vissza.

Ínséges éveket éltünk meg akkor, majd következett ennek a kontrája. Amikor lett elég élelem, sokat, zsírosat ettünk, mintha ezzel lehetne pótolni az ínséges idők mulasztását.

Emellett százezrek kerültek íróasztal mögé a munkapad mellől, de a megszokott kalóriaigényükről nem szívesen mondtak le – vélekedett a szakember.

És hogy jobb lett-e azóta a helyzet? Nem igazán. Nemrég a Híradóban arról számoltunk be, hogy egyre több embernél mutatnak ki vastagbélrákot, öt-hatezren halnak meg a betegségben évente Magyarországon, a magas halálozásnak pedig a helytelen életmód, az elhízás és a rossz táplálkozás is oka.

Nyitókép: Fortepan / Urbán Tamás