Nemrég Európában is falták ezt az egészséges ételt, amiből ráadásul rengeteg van – mára mégis eltűnt az asztalokról

Míg Ázsiában széles körben fogyasztják, az európai szakácskönyvekben nem szerepel a tengeri moszat. Brit kutatók azonban bizonyítékot találtak arra, hogy az európaiak is fogyasztottak tengeri moszatot és édesvízi növényeket a kőkortól a középkorig – erről a The Conversation tudománynépszerűsítő portálon számoltak be a Glasgow-i és a Yorki Egyetem régész tanárai.

A moszatevés bizonyítékát csontmaradványokon találták meg, egészen pontosan az akkori emberek fogkövében, amely az általuk elfogyasztott táplálékról tanúskodik. Európa-szerte 28 régészeti lelőhelyről 

74 csontmaradványt vizsgáltak több ezer éves időtartományból, a vadászó-gyűjtögető emberektől a legkorábbi földművelő társadalmakon át a középkorig. Kiderült: a tengeri moszat végig megszokott élelemnek számított, és nem olyan rég szorult háttérbe.

Az aligha lep meg bárkit, hogy a tengeri moszatot legnagyobbrészt a tengerpartok közelében élők fogyasztották. Ám a szárazföldi lelőhelyeken is találtak nyomot arra, hogy az emberek megették az édesvízi növényeket, a tavirózsaféléket és a békaszőlőt is. Még a káposztafélék közé tartozó tengerparti tátorján fogyasztására is akadt bizonyíték.

Világszerte több mint tízezer tengeri moszatfaj él, ebből mintegy 145-öt fogyasztanak, főleg Ázsiában. A tengeri moszat ehető, tápláló, akár gyógyhatású is lehet, és bőségesen rendelkezésre áll egész évben. Bár túlzott fogyasztása jódmérgezést okozhat, Európa dagályközi területein nincsenek mérgező fajok.

A kutatók azt is megjegyzik, hogy őseink táplálkozásának rekonstruálása nagy kihívást jelent, és az időben visszafelé haladva egyre nehezebb, ez is az oka annak, hogy csak most tárták fel, mennyi tengeri moszatot ettek régen az európaiak. A régészetben a táplálékra utaló nyomok gyakran állati csontok vagy kagylómaradványok, a földművelés előtt fogyasztott növényekre utaló bizonyítékok ritkák.

Az európai régészetben sokáig azt gondolták, hogy a gyűjtögető-vadászó emberek sok tengeri élelmet fogyasztottak, de amikor elkezdték a földművelést, a maguk által megtermelt élelemre összpontosítottak. A középkorig tartó moszatevés nyomai ezt az elméletet teszik zárójelbe. Mára viszont csak néhány hagyományos recept maradt fenn, például Walesben, ahol vörösmoszatból készítenek hagyományos ételt. Azt még mindig nem tudni, hogy a középkor után miért tűnt el a tengeri moszat az étrendből.

A tengeri moszat a lábunk előtt hever, és ha az ehető fajokat nagyobb arányban tennénk az étrendünk részévé, az az élelmiszer-ellátásunkat fenntarthatóbbá tenné – vélik a kutatók.

Nyitókép: pxhere